Nyolcvanhárom évesen elhunyt Ligeti György magyar zeneszerző – tudatta a művész német kiadója, a Schott Music. (Forrás: HVG)

Halálának oka és helye egyelőre nem ismert. Avilág egyik legismertebb kortárs zeneszerzője utoljára Bécsben és Hamburgban élt.  Kiterjedt életművének egyik leghíresebb darabja a Le Grand Macabre című opera, de többek közt ő a zeneszerzője Stanley Kubrick amerikai rendező 2001: Űrodüsszeia című, 1968-ban elkészült filmjének is.

Ligeti György 1923. május 28-án született Dicsőszentmártonban, a mai romániai Tirnaveniben. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Konzervatóriumban kezdte 1941-ben, majd a háború miatti szünet után 1945-ben a budapesti Zeneakadémiára iratkozott be, ahol Farkas Ferenc és Veress Sándor tanítványa volt. Népzenei kutatómunkát végzett Erdélyben, 1950-1956-ig a Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést és ellenpontot tanított, 1956-ban külföldre távozott.

A kölni rádió munkatársaként Karlheinz Stockhausennel dolgozott. Itt ismerkedett meg Pierre Boulezzel is, majd Darmstadtban a nyári kurzusokon oktatott. Néhány évig a stockholmi Zeneművészeti Főiskola vendégtanára volt, tanított a kaliforniai Stanford Egyetemen és Bécsben is. 1973 óta Hamburgban élt és tanított.

Az 1950-es évek után írt művei a zene radikálisan új megközelítését jelzik. Klangflächen-(„hangfelület”-)elmélete a szeriális zene kritikájából indult ki, a hangzás színeinek, tömörségének, külső volumenének és belső textúrájának megkomponálására koncentrált.

Műveinek sokszínű, kísérletező hangzása alapozta meg zenei ars poeticáját. „Nem alkalmazkodom semmihez, még az avantgardhoz sem” – jelentette ki később, bár zenéje nem lépi túl az avantgard határait.

1991-ben Pierre Boulez és Leonard Bernstein után harmadikként ő kapta meg a legmagasabb japán kulturális kitüntetést, a Császári-díjat. 1996-ban UNESCO-díjjal, valamint Wolf-díjjal jutalmazták, ez utóbbit megosztva Zubin Mehta indiai származású karmesterrel. A finn Wihuri alapítvány 2000-ben Sibelius-díjat adományozott neki, 2003-ban a neves zeneesztétáról, a német Theodor W. Adornóról elnevezett díjjal tüntették ki. 2003-ban megkapta a Charles Cros Lemezakadémia 2003-as nagydíját és abban az évben lett a Kossuth-díjas is. 2004-ben elnyerte a  svéd zenei Polar-díjat  és életművéért  a Frankfurti Zenedíjat is.