Ma a diákok
vakon tanulják a magyar középkort. Ugyanígy vakon közelednek hozzá a
hazai és külföldi érdeklődő felnőttek is – fogalmazta meg kételyeit
Lőrinc László.

A történelem ugyanis
úgy hozta, hogy középkori tárgyi emlékeink java része elpusztult,
rekonstruálásukra, a korabeli tárgyi környezet képi érzékeltetésére ez
idáig meglepően kevés erőfeszítés történt.

Igaz ez az épületekre is: egykori falak nyomvonalait
akkurátusan és semmit sem mondva jelző díszburkolatokon taposva
próbáljuk görcsös és reménytelen igyekezettel elképzelni eleink
palotáit, várait, lakóépületeit. Különösen fájdalmas ez a hiány Zsigmond
és Mátyás budai királyi palotája esetében, melyből a Budapesti
Történeti Múzeum kiállításán pár helyiség megtekinthető ugyan, de ezek
eredeti funkciója és kinézete, illetve a palota-együttesben elfoglalt
helye nagyrészt ismeretlen marad a látogatók számára.

Ha egykori leírásokat olvasunk a
középkori Budán történt eseményekről, díszletként minduntalan a mai
neobarokk palota képe vagy a neoromán Halászbástya tolul lelki szemeink
elé. Noha a középkori palotáról készült fekete-fehér rekonstrukciós rajz
látható a Történeti Múzeumban is, de a tankönyvek, kézikönyvek ritkán
közlik, és adós marad kiállítás is, könyv is a rekonstrukció tényleges
„használatával”; nem mozgósítja memóriánk számára, nem veti egybe a
jelenlegi állapottal, sem részleteiben, sem egészében. Nem tudom, van-e
még olyan ország és nemzet, melyet ennyire hidegen hagyna saját egykori
„ábrázata”, fővárosának képe, királyi palotája.

A valamikori épületek vagy épületrészek teljes
építészeti rekonstrukciója – amelyre például Visegrádon került sor –,
túl azon hogy nagyon költséges, és hogy a szakemberek egy része szerint
vitatható megoldás, Buda esetében nem járható, hiszen a régi palota
helyéről nem lehet elmozdítani egy rekonstrukció kedvéért a ma ott
tornyosuló épületegyüttest.

Mégsem
teljesen reménytelen újra elképzelhetővé tenni az arra járók számára az
egykori palotát ott, ahol állt. Ez pedig három párhuzamos, egymást
erősítő módon valósítható meg.

1. Szemléltető táblák az egyes
helyszíneken

A
középkori királyi palota helyszínén több tucat tájékoztató táblát kéne
elhelyezni, függőlegesen, lábakon, vagy egy-egy ferde tetejű
„kőasztalon”. Ezek mindegyikén egységesen (legalább) három színes képet
lehetne látni. Az egyik a királyi palota egykori alaprajzán, a másik az
egykori palotaegyüttes rekonstruált távlati képén mutatja meg, hol
állunk. Halvány vonalak jelezik a mai épület körvonalait is,
érzékeltetve az egykori és mai palota egymáshoz viszonyított arányait,
elhelyezkedésüket.

A harmadik képen
azt látjuk, amit az adott pontról a Jagellók korában (Mohács idején)
láthattak az arra járók. Rövid és közérthető szöveg mondja el, hogy
ismereteink szerint az innen látható, illetve egykor itt állt
épület(ek)nek mi volt a funkciója. (Történeti-régészeti kiállításaink
nagy hibája még ma is a „Késő oblatán-kori csajággal díszített
rézguzmics” jellegű, a laikusnak semmit sem mondó feliratok tömkelege.)

Hasznos lenne, ha a táblán nem csak
magyarul és angolul olvashatnánk a szövegeket, hanem mindazon nagyobb
nyelveken, melyeket a 16. századi Magyar Királyságban beszéltek (román,
szlovák, német, szerb-horvát, rutén). Buda végül is nem csak az akkori
magyarok, de az itt élő többi nép fővárosa is volt, így illik gondolni e
népek soraiból érkező mai látogatókra, is.

Ha van lehetőség, több képet is láthatunk, melyek a
Zsigmond-, Anjou-kori képet is mutatja, sőt, esetleg a
palotaépítkezéseket megelőzően az adott pontról látható tájkép
rekonstrukcióját is.

A tájékoztató
táblák egy része szabad ég alatt helyezkedhetne el a Szent György térnek
nevezett térség területén, vagyis az egykori Honvéd Főparancsnokság
maradványai, a Népszínház, a Sándor palota és illetve a neobarokk palota
közötti szabad területen (melynek nyugati része még ásatási terület),
valamint a Mátyás-kút közelében, a belső palotaudvaron, illetve a
Történeti Múzeum területéhez tartozó belső és külső maradványok között,
végül (esetleg) a déli Rondellánál.

2. Számítógépes
szimuláció

Egy védett
és árnyékos helyen egy vagy több mindenki számára hozzáférhető
érintőképernyős gépet kéne elhelyezni, melyen megtekinthető lenne egy
16. század eleji budai séta számítógépes szimuláción. A használó maga
választja ki a felkínált lehetőségek közül azt az állomást, ahonnan
indulni szeretne. Egy-egy állomásnál megállhatunk, és időutazást
kérhetünk, vagyis folyamatosan láthatjuk az adott helyszín változásait a
várépítés előtti természetes állapottól egészen máig, keresztülhaladva a
középkor századain, az 1686-os ostrom utáni romos állapoton, a barokk
és neobarokk építkezéseken, az 1945-ös ostrom pusztításain. (Az
állomások megegyeznek azokkal a pontokkal, ahová a fenti táblák
kerültek.) A mai állapotot mutató képből fokozatos áttűnéssel
visszatérünk a séta idejére, a 15. századba, és folytathatjuk a
barangolást.

A számítógépen ezen
kívül megtekinthető lenne a tájékoztató táblák anyaga (a séta megfelelő
helyszínéhez kapcsolva), látványosabb régészeti anyagok (pl. a gótikus
szoborlelet), képek és lényegre törő szöveges információk. Egy percesnél
rövidebb kis filmrészletek is tarkíthatják a bemutatót. Ideális az
lenne, ha hangos kommentárt is lehetne kérni mindazon nyelveken,
melyeket fentebb említettünk.

A
sétán kívül kérhetnénk az egész várpalotára vonatkozó időutazást is:
vagyis láthatnánk a várpalota együttes egészének látképét folyamatosan
alakulni ugyanezen időszakokon keresztül, illetve a mai és a 15. századi
együttes képét olyan formán, hogy a régi palota-együttes képén –
kérésre – halványan rajzolódnának ki a mai építmény körvonalai is. Az
anyag megvásárolható lenne CD-n (DVD-n) illetve megtekinthető az
interneten is

(Amennyiben van rá
keret, nyilván hasznos lenne a táblák helyett is monitorokat elhelyezni,
de persze gondoskodva a későbbiekben karbantartásukról
is.)

3. Szabadtéri
makett

A képeknél és
szimulációknál talán áttekinthetőbb és kézzel foghatóbb egy épített
rekonstrukció. A Szent György tér széles szabad térségének valamely erre
megfelelő részén lehetne felépíteni a 16. század eleji királyi palota
nagyjából 1:50 arányú kicsinyített mását. Ezen a „maketten” az István
torony például nagyjából egy-másfél méter magas lehetne. A látogatók
minden oldalról körüljárhatnák, így hasonló látványban lenne részük,
mintha körbe repülték volna a 16. századi palotát. Gyengén látókra is
gondolva a makett megtapogatható lehetne, de az is lehet, hogy számukra
egy kisebb, speciális makett készülne, akár a múzeum területén is (ilyen
különben a Mátyás templomról már van a Szentháromság téren). A
maketthez nagy tájékoztató tábla és esetleg többnyelvű hangos kommentár
tartozna.

A fenti javaslatokban
nincsen nagyon eredeti elem; valamennyire találunk példákat máshol. Az
igazán különös magyar teljesítmény az, hogy mindebből eddig még semmi
nem valósult meg. Nem valószínű, hogy anyagi okai vannak, hiszen a
javaslat a jelentőségéhez mérten nem túlságosan drága, és tekintve a
földrajzi elhelyezkedést, szponzorokat sem lehet nehéz szerezni hozzá.
Talán inkább a régész és muzeológus szakemberek félelme húzódhat a
háttérben: nem lehet tudni minden részletet egészen pontosan, ezért jobb
nem bemutatni semmit.

Jellemző
erre, hogy áprilisban olvashattunk egy rendkívüli (és nyilván igen
költséges) három dimenziós, speciális szemüveggel megtekinthető
számítógépes programról, mely a Szent György tér történetét mutatja be. A
híradások szerint a program a 19. század végéig megy vissza, vagyis
csak addig, amíg az épületek elhelyezkedését centire lehet tudni, hiszen
ekkor a Hadügyminisztérium és a Honvédelmi Főparancsnokság fotókon
látható, eklektikus épületei kivételével, minden nagyjából úgy állt,
ahogy ma. (Sajnos magam a kronoszkópot nem láthattam, mert bár kétszer
is próbát tettem, a vetítés mind a kétszer elmaradt. A jelen lévő
teremőrök és jegypénztáros teljesen tanácstalanok voltak, csak azt
tudták biztosan, hogy az illetékesekhez nem szabad egyszerű látogatónak
bemenni.)

Pedig a középkori Budáról
is vannak egykorú ábrázolások, leírások, és vannak egykorú épen maradt
épületegyüttesek más városokból; e források alapján pár könyvben színes
rekonstrukciók is megjelentek egy-egy részletről, vagy akár az
épületegyüttes egészéről. A munka elvégzése nem igényelne több
kreativitást a szakemberektől, mint László Gyulától a honfoglalók tárgyi
környezetének, mindennapjainak rekonstruálása.