Egy furcsa névadás
lehetséges okait Lőrinc László boncolgatta a HVG-ben.

Bizonyára sokak számára ismert, hogy az M0-s északi
hídjának internetes elnevezésszavazása során Chuck Norris amerikai
akciófilmszínész ugrott a lista élére, minek hallatán Stephen Colbert
amerikai humorista televíziós műsorában arra kérte nézőit, hogy
szavazzanak őrá. Később örömmel nyugtázhatta, hogy több mint 17 millió
szavazattal már magasan ő vezeti a listát egy bizonyos Nicolaus Zrínyi
(2 millió szavazat) előtt. Jellemző, hogy a derék amerikai úgy tudta,
Zrínyi „arról híres, hogy megvédte Szigetvárt az ottomán hadseregtől”.
Onnan nézve úgy látszik el sem lehet képzelni, hogy van ország, amelyben
egy vesztes ütközet vezéréről szeretnének hidat
elnevezni.

A happy end persze nem
hollywoodi találmány: volt valaki, aki Zrínyit már a következő
évszázadban Chuck Norrisként ábrázolta szélesvásznú irodalmi tablóján,
amint a török seregből egymaga kétszázat leölve, a többiek szeme láttára
vezérüket, a szultánt „derekában ketté szakasztá”. A szerző a hős
hasonnevű dédunokája volt, a „költő és hadvezér”; tévedésből az amerikai
humorista éppen az ő képét mutogatta, miközben a szigetvári kirohanóról
beszélt. Arról ugyanis nem tudott, hogy Nicolaus Zrínyiből kettő is
van, és hogy a „Zrínyi híd” javaslat homályban hagyta, kiről is lenne
elnevezve a híd. Netán az összes Zrínyiről együttvéve, köztük Péterről
és Ilonáról? Az ifjabb Miklós talán a legismertebb közülük. Korának
európai hírű hadvezére és politikusa volt, aki saját elhatározásból
kötött katonai szövetségeket, indított hadjáratot, épített végvárat. Hat
nyelven beszélt folyékonyan, kitűnően írt, játszott kobozon és még
humora is volt. De – és persze Colbert ezt sem tudhatta – legismertebb
haditette, amit egy általános iskolás is tanul róla, egy híd
lerombolásához kapcsolódik, így éppen róla hidat elnevezni csak kevéssel
szerencsésebb, mint Matuska Szilveszterről. Tudhatnák viszont ezt azok a
honfitársak, akik a Zrínyi híd elnevezésre szavaztak. (Bár amióta a
nagymarosi kompot az Atlantisz Bt. működteti, már semmin sem
csodálkozom. És hányan ültünk már Ikarus buszon anélkül, hogy
elgondolkodtunk volna, üzembiztonságilag mit is üzen nekünk ez a
márkanév?)

Lett volna tehát még itt
anyag a humoristának, ha jobban tájékozódik. De van ennek a szavazásnak
kevésbé vicces oldala is. Van ugyanis a javaslatoknak olyan része, amit,
úgy tűnik, komolyan gondoltak. A száz legtöbb voksot kapott személyből
27 olyan, akit feltehetően nem viccből neveztek meg. Ezeknek több mint a
fele politikus (16), mégpedig túlnyomórészt olyan, aki egyben hadvezér
is volt, vagy a neve valamely fegyveres konfliktushoz kapcsolódik (12).
Jól tükrözi ez, hogy a magyar nemzettudat főleg a történelem politikai –
és harci – cselekményeire épül. Nem tulajdonítanék a komolynak szánt
jelöléseknek sem különösebb jelentőséget, ha a jelzett tanulság nem esne
egybe más forrású tapasztalataimmal. Például hogy a papírpénzeinken
szereplő mind a hét személy kivétel nélkül politikus, közülük öt király,
illetve fejedelem, hadjáratok vezetői. Semmi bajom általában a
politikusokkal, a hadvezérekkel, a szabadságharcokkal és a rendi
felkelésekkel. Csak az arányokkal.

A
hídnévlistán ott volt az 59. helyen Neumann János is, 193 szavazattal.
Vajon miért nem jutott több rá a számítógép-használó szavazóktól? Miért
nem jelölték Kemény Jánost, a Basic egyik megteremtőjét, Kozma Lászlót
vagy Tarján Rezsőt, akik az első hazai számítógépeket még a
Gyűjtőfogházban megálmodták? Most, a holografikus adattárolás hajnalán
Gábor Dénes is megérhetett volna egy jelölést (jó, legalább Gábor
Zsazsára szavaztak). Miért kapott olyan kevés voksot az útmérnök
Vásárhelyi Boldizsár, illetve Szent-Györgyi Albert és Bartók Béla? És
általában a magyar tudomány, művészet képviselői? Miért jelöletlen
mondjuk Rippl-Rónai? Csak a komoly(kodó) szavazók világképét tükrözi ez,
vagy valamennyiünkét?

Hogy is
mondta Vázsonyi Vilmos (na, róla sem fognak Magyarországon hidat
elnevezni, hát hány hadosztálya volt?) száz éve? Ady idézi tőle: „A
történelmet tanulva, folyton verekedést, csatározást tanulunk. A zsenge
ifjú nem hall nagy szellemekről, tudósokról, hanem a nagy hős
Kinizsiről, ki félkezével felemeli a malomkövet, ki húsz törökkel vív
egyszerre, egy-egy megölt törököt fog a két kezébe, egyet a fogai közé, s
így táncol.” Bár a történelemtanításban sok minden változott (Kinizsi
például nem kapott jelölést), vérszomjból és politikacentrikus
világképből maradt még elég, Csáknoriszaink még mindig népszerűbbek a
tudósoknál, festőknél, íróknál, muzsikusoknál, színészeknél,
humoristáknál és bábművészeknél.