A 30
OECD-tagállam közül hazánkban határozza meg a leginkább a szülők
jövedelmi helyzete gyermekeik jövőjét.
(Forrás:
Hírszerző)

Hiába a nemzetközi
szervezetek, a magánszektor vagy a civil társadalom erőfeszítése,
megfelelő kormányzati elkötelezettség híján a roma gyermekek oktatási
integrációja nem lehet sikeres. A kormányok szerepe messze nem
korlátozódik az integráció anyagi támogatására és a szegregáció elleni
küzdelem adminisztratív eszközeinek használatára – az első lépés annak
belátása lehet a politikai elit tagjai részéről, hogy az integráció
kudarca éppúgy katasztrófa a többségi társadalom, mint az adott ország
roma közössége számára.

Lezárult a
roma gyermekek oktatási integrációjának elősegítését célzó, közép- és
kelet-európai szakembereket felvonultató két napos nemzetközi
konferencia, melynek a Magyar Tudományos Akadémia adott otthont. A
konferencia résztvevői többek között arra próbáltak választ találni:
miként változtathatnak a romák oktatási integrációján az olyan
fejlesztési szervezetek, mint például az UNICEF, az UNESCO vagy a
Világbank, valamint hogy hogyan alakíthatja egy adott állam
oktatáspolitikáját úgy, hogy az elősegítse az
integrációt.

Bár a konferencián
részt vevő nyolc közép- és kelet-európai országban két éve zajlik a Roma
Integrációs Évtized elnevezésű program és működik az annak részeként
létrehozott Roma Oktatási Alap, az integráció mint cél támogatottsága
még mindig nem elég erős az érintett országokban, melyek közül néhányban
még kézzelfogható cselekvési tervek sem léteznek a roma gyermekek
iskolai integrációjára. Azok közül az országok közül pedig, ahol
beindultak a felzárkóztató programok, néhányban annak ellenére hiányzik a
politikai döntéshozókból a felzárkóztatás és a deszegregáció iránti
elkötelezettség, hogy a Roma Integráció Évtizede Programhoz csatlakozott
országok kormányai elvben elkötelezték magukat a
kérdésben.

„Ezen mindenképpen
változtatni kell, az üzeneteknek el kell érniük a kormányok tagjait is,
máskülönben a sok szó mögött nem lesz cselekvés” – számolt be az
integrációs évtized első két évének tapasztalatairól Andrej Mirga, aki
az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet tanácsadója roma
ügyekben. Mirga szerint a romákkal kapcsolatos közbeszéd lassú változása
és a nemzetközi szervezetek munkája kevés az integráció sikeréhez;
egyértelmű kormányzati elkötelezettség nélkül sem az oktatási integráció
terén, sem a Roma Integráció Évtizede Program által felölelt egyéb
területeken nem számíthatnak sikerre az érintett
országok.

Ami a kormányzati
szerepvállalást illeti, annak egyik központi eleme az integráció
költségvetési támogatásának nagysága, kiszámíthatósága és az, hogy a
pénzek elosztása mennyire alkalmazkodik az érintettek valós igényeihez.
Mirga szerint nemcsak arról van szó, hogy az egyes államok központi
büdzséjén belül évről évre kiszámíthatóan és elkülönítetten szerepelniük
kell a romák integrációját szolgáló forrásoknak; de arról is, hogy a
támogatott célok meghatározásába be kell vonni az érintett közösségek
képviselőit is.

A programban részt
vevő országok (Bulgária, Horvátország, a Cseh Köztársaság, Magyarország,
Macedónia, Románia, Szerbia és Szlovákia) közül a három volt jugoszláv
tagköztársaság kivételével valamennyi állam az Európai Unió tagja; az
itteni felzárkóztató programok számíthatnak az unió támogatására – az
elmúlt öt évben 275 millió eurót költött az EU a romák felzárkóztatására
–, tapasztalatok szerint azonban az elnyert pályázatokból származó
pénzek nem mindig hasznosulnak megfelelően, a tagállami bürokráciának
köszönhetően gyakran nem jutnak el rendeltetési
helyükre.

A helyzet tisztázását
nagyban nehezíti, hogy – mint azt már érintettük a konferencia első
napjáról szóló írásunkban – az integrációs évtized programban részt vevő
országok jelentős részében a mai napig hiányoznak a roma gyermekek
oktatási rendszerben történő részvételére, valamint oktatásuk szegregált
vagy integrált mivoltára vonatkozó statisztikák. Egészen abszurdnak
tűnik például, hogy Romániában 13 és 45; Bulgáriában 44 és 70 százalék
közötti pontossággal tudják csak megbecsülni a szegregáltan oktatott
roma gyermekek arányát.

Bulgáriában a
londoni székhelyű The Equal Rights Trust lobbizásának köszönhetően az
integrációs évtized első két évét többek között a teljes oktatási
rendszer átvilágításával töltötték annak érdekében, hogy a fenti
„adatok” helyett pontos képet alkossanak a szegregáció mértékéről és
egyáltalán arról, hogy a roma gyermekek mekkora arányban kerülnek be és
maradnak benn az oktatási rendszerben.

„Elegünk lett abból, hogy minden, az iskolarendszerbe
kerülésre, illetve a szegregáció mértékére vonatkozó kérdésünkre azt a
választ kapjuk a politikai döntéshozóktól, hogy erre nézve nincsenek
pontos statisztikák” – mondta a konferencián Dimitrina Petrova, a
londoni intézet igazgatója. Az eredmény lassan körvonalazódik; állítása
szerint a bolgár oktatási rendszer teljes átvilágítása során kapott
adatok 90 százaléka már feldolgozva áll a The Equal Rights Trust és az
állami döntéshozók rendelkezésére.

A
makroszintű statisztikák teljes vagy részleges hiányához hasonló
problémákat okoz az oktatási rendszerbe kerülő gyermekek egyéni
életútjának monitorozása, pontosabban annak hiánya – erről Mihai Surdu, a
Nyílt Társadalom Intézet (OSI) Európai Unió Monitorozási és
Érdekképviseleti Programja (EUMAP) képviselője beszélt. Pedig a mégoly
hiányos adatok is meghökkentően bizonyították az EUMAP Szerbiát,
Romániát, Bulgáriát és Magyarországot érintő kutatása során a
szegregáció mértékét (a tanköteles korú magyarországi roma gyermekek 25
százaléka kénytelen szegregált osztályokban vagy iskolákban tanulni),
ahogy a romák döbbenetesen magas arányát valós vagy álindokokkal
speciális oktatási intézményekbe kényszerülő gyermekek körében
(hazánkban ez az arány 70 százalék).