A gazdasági elit már rég külföldi intézményekbe íratja a
gyermekét – vizionált furcsa jövőt Hoffmann Rózsa a gondola.hu
oldalán.

A kiéheztetett fenntartók
bezárni és átszervezni kényszerültek félezer iskolát. Ez volna az
esélyegyenlőség? – kérdezte volt napirend előtti szólalásában Dr.
Hoffman Rózsa a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője a T.
Házban.

Költői volt a kérdés.
Sorjázta is Dr. Hoffmann Rózsa:

– A
reform leggyakrabban használt hívószava az esélyegyenlőség. Minden
jóakaratú ember nemzeti sorskérdésnek tekinti az alul levők felemelését
az iskoláztatáson keresztül. A tények azonban tények maradnak, hiába
próbálta, próbálja Hiller miniszter úr adatözönnel bagatellizálni az
iskolakezdés zűrzavarait, élesen rávilágítanak arra a tévútra, amelyre
az oktatásügy reformnak nevezett átalakítása tévedt.

– A kiéheztetett fenntartók bezárni és átszervezni
kényszerültek félezer iskolát. Világos, hogy pénzügyi okok miatt. Ám a
kormányzati kommunikációs gépezet  azzal agitál, hogy így a
gyerekek majd jobb, minőségibb iskolákba járhatnak. A tendencia tehát
az, hogy gyerekgyárak jöjjenek létre.

– A nagylétszámú iskolákban elszemélytelenednek a
kapcsolatok: nem ismerik egymást a nevelők és neveltek, ráadásul
mindenkit ugyanúgy tanítanak. Hiába várnánk el az egyénre szabott
differenciált oktatást, közoktatásunk jelen állapotát nézve ez bizony
pedagógiai utópia. Ezrével lesznek kisdiákok, akik naponta hosszú
utazásra kényszerülnek. A reggeli buszozástól elcsigázott, eleve fáradt
gyermeknek előre kódolhatóan romlanak a tanulmányi eredményei. Ráadásul a
tanítás végeztével haza sem tud menni rögtön. Sőt, sokakra újabb
buszozás vár a napközibe. Nemhogy növekszenek, hanem éppen hogy
csökkennek az esélyei. Ha kollégista, (70-80 százalékuk hátrányos
helyzetű fiatalok, akikkel sokszor a családjuk sem törődik már), ott is
szükségképpen megtapasztalja  a személyesség eltűnését a
pénzügyi megszorítások következtében. Ha nagycsaládban nevelkedik (ők
mindannyian hátrányos helyzetűek), bármilyen tehetséges legyen is, eleve
lemondhat az egyetemi tanulmányokról, mert a szülei nem lesznek képesek
a tandíját kifizetni. Ha pedig az egyetemtől, főiskolától távol lakik, a
megemelt közlekedési tarifák miatt már álmodozni sem mer róla. A
nagyvárosoktól távol lakó szegény sorsú gyerekek előtt szép lassan
végleg bezárulnak a továbbtanulás kapui. A legelesettebbek még esélyt
sem kapnak, nem hogy egyenlőt a többiekkel.