Vaszary
János festőművész életművét felvonultató kiállítás nyílt a Magyar
Nemzeti Galériában; a válogatásban mintegy 350 alkotás szerepel,
áttekintést nyújtva a művész sokszínű munkásságáról.
(Forrás:
MTI)

„Ez a kiállítás nem revü, nem
rekord, nem jubileum. Ez csak munkafolytonosság. És ez a folytonosság a
művésznek mindennél fontosabb” – kezdte ünnepi köszöntőjét Hiller István
oktatási és kulturális miniszter, Vaszary János szavait
idézve.

Úgy folytatta: „ha Vaszary
János most itt lehetne, valószínűleg mély benyomást tenne rá ez a ma
nyíló kiállítás és az a kiemelkedő színvonalú munkafolytonosság, amely a
Magyar Nemzeti Galériában az elmúlt fél évszázadban végbement”. A
miniszter felidézte, hogy amikor az intézmény 1957 októberében
megnyitotta kapuit – még a Kossuth téren, a mai Néprajzi Múzeum
épületében -, gyűjteménye körülbelül 25 ezer darabból állt. Ez a szám
mára megnégyszereződött. „Több mint százezer magyar műtárgy van itt,
köztük olyan alapművek, olyan ikonikus közkincsek, amelyeket ebben az
országban mindenki ismer kisiskolástól a nyugdíjasig” –
hangsúlyozta.

Hiller István
kiemelte: „ami ma ezek között a falak között van, az képzőművészetünk
szinte teljes lenyomata, időben és térben is a legátfogóbb ilyen típusú
nemzeti gyűjtemény”. A miniszter köszöntőjében fontosnak nevezte, hogy a
galéria úgy képes tömegével „becsalogatni” az embereket, hogy közben
valódi minőséget nyújt nekik. Közlése szerint a múzeumi élet számára ez
az az út, amelyet követni kell. A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai
nevében Kovács Tibor főigazgató köszöntötte a félszáz éves
intézményt.

Bereczky Loránd, a
Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója ünnepi köszöntőjében úgy
fogalmazott: az intézmény kétszer született. Először megalapításakor,
1957 októberében, ekkor a múzeum gyűjtőköre még csak a 19. századra és a
20. század első felére terjedt ki. A második születésnap akkora tehető,
amikor döntés született arról, hogy a várba költözik az intézmény:
1973-ban gyűjteménye kiegészült, azóta az államalapítástól napjainkig
foglalkozik a magyar képzőművészet értékeinek gyűjtésével, megőrzésével,
feldolgozásával és közreadásával – tette hozzá.

Mint mondta, kétféle érték van a múzeumban: az egyik a
műtárgy, a másik pedig az ott dolgozó emberek egyénisége, személyisége
és munkája. Ezért a legfontosabbnak azt nevezte, hogy fejet hajtsanak
mindazon emberek munkája előtt, akik a múzeumban az ötven év alatt
dolgoztak.

Plesznivy Edit, a
kiállítás kurátora elmondta, hogy a közönség több mint négy évtized után
láthatja ismét összegyűjtve a festőművész munkásságának kiemelkedő
darabjait. Vaszary Jánosnak (1867-1939) ugyanis legutóbb 1961-ben volt
önálló tárlata a Magyar Nemzeti Galériában. Az előzményekről szólva
kitért arra, hogy több éves előkészítő munka előzet meg a kiállítást,
amelyre végül 107 magán-, 55 köz- és egyházgyűjtemény, valamint 2
külföldi múzeum kölcsönzött műtárgyakat. A tárlat mintegy 200 festményt,
100 grafikát, számos iparművészeti alkotást és dokumentumot vonultat
fel.

A művészettörténész ismertetése
szerint a feburár 10-ig megtekinthető kiállítás időrendben követi végig
a művész munkásságát, a pályaképen belül öt nagy korszakot különítve
el. A pályakezdő művész főúri portréi és egyházi megrendelésre készült
művei vezetik be a múzeum „A” épületszárnyában látható tárlatot, majd az
1900-as éveket bemutató összeállítás következik, melyben a szecesszió
és a szimbolizmus áramlataihoz kapcsolódó táblaképek sorát Vaszary
iparművészeti és alkalmazott grafikai munkái – gobelinjei, plakátjai és
könyvművészeti remekei – gazdagítják.

Megjelennek az 1910-es évek elejének kubista
formakísérletei is. Láthatóak Vaszary I. világháború idején
haditudósítóként készített megrázó erejű, a katonák megpróbáltatásait
ábrázló munkái. Emellett bemutatják azokat a műveket is, amelyek a
nagyvárosi élet mozgalmasságát és a divatos fürdőhelyek mediterrán
hangulatát közvetítik.

A kiállítás
hírére több újonnan felfedezett alkotás mellett vagy eddig „lappangó”
munkák is előkerültek. Ilyen az érsekvadkerti Szent András templom
oltárképe, amely eddig ismeretlen volt a szakirodalomban. A kiállításhoz
készült, színes reprodukciókkal illusztrált, bőségesen dokumentált
tudományos katalógus a festő művészetelméleti tevékenységét,
közéleti-szakmai aktivitását és főiskolai tanári munkásságát is
tárgyalja.

A főigazgató végül
beszámolt arról, hogy a Vaszary-tárlatot követően decemberben Zichy
Mihály (1827-1906) festőművész életművéből nyílik az intézményben
kiállítás, amelyre Szentpétervárról, az Ermitázsból egy csaknem száz
darabból álló kollekció érkezik.