A
digitális tanterem utópiának a teljes lefedettség előtt van egy
közvetlenebb lépcsőfoka, az interaktív tábla. Klikkelj, rajzolj, netezz!
Ugyan a kormányzat még csak emésztgeti az elterjesztést, addig pár
iskola már előreszaladt, a briteknél pedig már
alapfelszereltség.
(Forrás: SG)

Magyar Bálint úgy tűnik motiváltabb, mint egy ötödikes,
hiszen alig pár hete számoltunk be az 1 laptop 1 gyerek programról,
melynek keretében teljesen digitális osztálytermek jöhetnek létre
hamarosan országszerte. Ennek az utópiának viszont van egy közvetlenebb
lépcsőfoka, melyet magyar kormányzati szinten még szintén csak
fontolgatnak, néhány iskolában már rákaptak, addig az Egyesült
Királyságban már minden általános iskolát felszereltek vele. Ez pedig az
interaktív tábla.

A Magyarországon
is favorizált „SMART Board” interaktív táblák eredetileg üzleti
eszközként látták meg a napvilágot, pontosan 16 évvel ezelőtt, 1991-ben.
Ugyan mára több verzió is létezik, de a rendszer lényege, hogy egy
projektor egy szép nagy fehér táblára vetíti a számítógép képét. A tábla
viszont nem egyszerűen egy sima vetítővászonként funkcionál, hanem
egyben beviteli eszköz is, hiszen érintés érzékeny. Típustól függően a
táblára egy speciális ceruza-szerű eszközzel vagy akár ujjal is lehet
írni, rajzolni, vagy éppen a normál egérhez hasonlóan klikkelni,
rámutatni dolgokra vagy áthúzni őket más helyre.

Az interaktív tábla megoldás rendszeréhez alapjában
véve nincs is másra szükség, mint a speciális táblára, egy multimédiás
képességekkel bíró számítógépre, a megfelelő projektorra, kábelekre vagy
vezetéknélküli megoldásokra és természetesen az oktatásra finomhangolt
szoftverekre. Ez így együtt körülbelül termenként 1 millió forintos
nagyságrendű kiadást jelent, amennyiben nem számoljuk bele a számtalan
elérhető extra funkciót. Szerencsére a tanterem kialakítása kevéssé
befolyásolja a megvalósíthatóságot, mivel létezik első- illetve hátsó
vetítésű rendszer, sőt akár lapos plazma/LCD kijelzős megoldás
is.

Az érintőképernyő kétféleképp
valósulhat meg. Az egyik módszer a hordozható eszközökben elterjedt
„analóg érzékeny technológia”, aminek lényege, hogy a tábla felülete egy
rugalmas műanyag lapból és egy kemény hátsó borításból áll. A kettő
között egy nagyon vékony, a hajszál átmérőjéhez képest kétszeres
vastagságú levegőréteg van, ami a mutatóeszköz vagy az ujj érintésére
elvékonyodik, így a tábla hátsó részén elhelyezett érzékelők tudják, hol
történt érintés. A másik megoldás az úgynevezett DViT (Digital Vision
Touch) technológia, ami a hátsó-vetítésű megoldásoknál és lapos kijelzők
esetén működik, mégpedig digitális kamerák segítségével. Ezek figyelik a
kéz vagy a mutató mozgását, amit a szoftver írás vagy rajz mozdulatokká
alakít a kijelzőn. Ez utóbbi megoldásnak annyi előnye van, hogy mivel
az érzékelő nem a kijelző alatt van, az nem igényel speciális
komponenseket, így szinte bármilyen eszközzel kompatibilis.