A kelta
társadalomról írt történeti feljegyzések egytől egyig beszámolnak a
druidákról, azaz egy misztikus, papszerű és tanult elit osztályról, ám
létezésükre vonatkozóan semmilyen kézzelfogható régészeti bizonyítékkal
nem rendelkeztünk. Egészen mostanáig. (Forrás: Múlt-kor)

Az
essexi Colchesterhez közeli Stanway egyik kőfejtőjében ugyanis a
régészek nemrég több sírt is találtak, amelyeket i.sz. 40-60
közé datáltak. A feltárás részletei alapján a szakértők úgy vélik, hogy
az egyikbe egy druidát temettek – derül  ki a British
Archaeology című régészeti szaklapból.

A lap
szerkesztője, Mike Pitts régész szerint a jelenlegi druidákkal
kapcsolatos ismereteink az írásos forrásokra támaszkodnak: a
görög és római klasszikus szövegek egyaránt utalnak a kelta társadalom
tanult vezetőire. A legrészletesebb leírásukat Julius Caesar hagyta az
utókorra, aki a gall háborúkról írt művében emlékezett meg róluk. Pitts
szerint a druidák befolyásos vallási tisztviselők voltak, akik
emberáldozatokat végeztek, bíráskodtak a perekben, mentesültek a
fegyverviselés és a harc alól és a lélekvándorlást tanították. Más
történészek a druidákat a jóslással és a gyógyításokkal kapcsolták
össze.

A fával bélelt temetőkamrából a kutatók egy
bormelegítőt, az elhamvasztott maradványokat, egy brossokkal díszített
köpenyt, gyöngyöket, jósláshoz használatos csontokat, sebészi
eszközöket, egy társasjátékot, és sok más hasonló tárgyat emeltek
ki.

Az orvosi eszközök között vas- és
rézötvözetből készített szikék, egy sebészi fűrész, kampók, tűk és sok
más hasonló eszköz található. Pitts szerint a gyűjtemény nagyon hasonlít
a korban a Római Birodalom más területeiről előkerült hasonló
leletekre. A gondosan megmunkált, szögletes tábla a mellékelt
üvegeszközök miatt talán egy „isteni társasjáték” lehetett, amelynek
segítségével a druida a felsőbb hatalmakkal kommunikálhatott. Hasonló
célokra használhatták a sírban talált kupákat, gyöngyöket és
jóseszközöket is.

A régészek szerint ezek egytől
egyig arra utalnak, hogy az oda eltemetett személy tehetős lehetett, és
minden bizonnyal igény volt a szakértelmére is. A különleges sír, és
annak elhelyezkedése is vezető pozícióra utalnak, és ez szinte
tökéletesen ráillik Caesar leírására is.

A
Colchesteri Régészeti Alap igazgatója, Philip Crummy elmondása szerint a
gyógyító és más eszközök alapján bizonyos, hogy egy druida sírját
találták meg – ha feltételezzük, hogy a druidák tényleg
képzettek voltak a hasonló eljárásokban. Crummy teljesen egyetért
kollégáival abban is, hogy a hasonló személyek a vaskori Nagy-Britannia
társadalmának vezetőihez tartozhattak. A gyógyászati eszközök
romanizáltsága miatt viszont talán az is elképzelhető, hogy egy római
orvos sírját tárták fel, hiszen a jóslási technikák a Birodalom minden
szegletében gyakoriak voltak.

Pitts ennek ellenére a
helyszín datálása miatt biztos abban, hogy egy kelta vezetőt találtak,
aki talán Cunobelinnel, a Catuvellauni törzs vezetőjével is kapcsolatban
állhatott (őt Shakespeare örökítette meg Cymbeline című
darabjában).