A
Szegedi Középkorász Műhely kiadványa magyar fordításban adta közre a
magyar történelem 11-12. század fordulójának legfontosabb forrásait. A
kötet szerves része annak a sorozatnak, amely azt tűzte ki céljául, hogy
az érdeklődő nagyközönség számára is hozzáférhetővé tegye a korai
magyar történelem kútfőit. (Forrás: Múlt-kor)

A Szegedi
Középkorász Műhely mindig is sokat tett azért, hogy a korai magyar
történelem forrásait az érdeklődők kezükbe vegyék. 1995-ben jelentették
meg A honfoglalás korának írott forrásai című kötet, amelyet négy évvel
később Az államalapítás korának írott forrásai című opus követett. Ezen
kiadványok szerkesztését Kristó Gyula neve fémjelezte, aki megtette az
előkészületeket a folytatás érdekében. A két chrestomátia szakmai
körökben pozitív visszhangot váltott ki, és bekerültek a felsőoktatási
intézmények kötelező irodalmai közé. Kristó Gyula halála után
Makk Ferenc és Thoroczkay Gábor vették át a feladatot, akik a kötetet a
kiváló professzor emlékének ajánlották.

Jelen kötet
az 1050–1116 közti magyar történelem görög, héber, latin, orosz és
ószláv nyelven írt forrásait tartalmazza. Izgalmas korszaka ez a magyar
históriának: német támadások, polgárháború és trónviszályok,
kolostoralapítás és egyházszervezés, országépítés és törvényhozás,
szentté avatások, magyar expanzió jellemezte I. András, I. Béla,
Salamon, Géza, I. László és Kálmán uralkodását.

A
szerkesztők a fő hangsúlyt a külföldi elbeszélő és okleveles források
közreadására helyezték, mivel a magyarországi oklevelek magyar fordítása
az előző években más kiadványokban már napvilágot láttak. Az
információk gazdagságában és minőségében a jelen kötet hozta a
korábbiaknál „megszokott” magas színvonalat. A források előtt rövid
összefoglalást találunk a szerzők kilétéről, a kútfők eddigi kiadási
helyeiről, és korábbi magyar fordításairól. Az 1860
darab lábjegyzet pedig bőséges ismeretanyaggal és további
szakirodalommal látja el az érdeklődőket.

A
szerkesztők 55 forrást válogattak ki a 66 évet átölelő periódusból. A
kútfők igen változatosak: köztük krónikák, évkönyvek, törvénykönyvek,
zsinati határozatok, oklevelek, sőt egy toronyfelirat is helyet kapott.
Ez utóbbi a zárai Szűz Mária tiszteletére szentelt bencés kolostor
temploma mellé Kálmán király által 1105-ben emeltetett harangtornyon
maradt fenn. Története is igen érdekes, mivel az 1944. évi bombázások
következében lehullott a feliratot eltakaró vakolat, s ily módon
láthatóvá és olvashatóvá vált a szöveg.

A kötetben
egy héber nyelvű forrás található: Jehuda ben Meir ha-Kohén, a híres
mainzi tudós Vita a pénzverésről című művének egyik részlete a
magyarországi pénzforgalomról tájékoztat. A görög nyelvű forrásokat
Mikhaél Attaleiatész, Ioannesz Zonarasz és Anna Komnéné munkái
képviselik. Anna Komnéné 15 könyvre tagolt történeti monográfiáját apja,
I. Alexiosz Komnénosz emlékének szentelte. A császár leánya gondos
nevelésben részesült, így rendkívül sokoldalú műveltségre tett szert.


A könyvben számos olyan forrással ismerkedhetünk
meg, amelynek fordítása először látott napvilágot. Reichenau Hermann:
Krónika a világ hat korszakáról (ford.: Makk Ferenc) című művében az
1050-es évek elejének német támadásaihoz kapunk értékes adalékokat.
Szintén Makk Ferenc gondozta, az Altaichi Évkönyvek magyar vonatkozású
adatait, amelyek az 1033 és 1063 közötti magyar történelem elsőrangú
bázisát jelentik. Thoroczkay Gábor Reichenaui Bertold krónikáját tette
közkinccsé. Bertold az előbb említett Hermann tanítványa
volt.

Kálmán király dél-itáliai kapcsolatainak eddig
kevésbé ismert részletei derülnek ki Malaterrai Gaufréd munkájából
(ford.: Thoroczkay Gábor). A magyar király első felesége ugyanis Roger
szicíliai gróf leánya volt, akinek kezét előkelő követség révén kérte
meg. Konstanzi Bernold munkája (ford.: Rokay Péter) Szent László korának
eseményeit illusztrálják. Ezen kívül bővebb beszámolót olvashatunk a
Kálmán király által szétvert, gonosztevőkből is álló keresztesekről. Kis
Péter és Körmendi Tamás jóvoltából megismerhetjük a garamszentbenedeki
apátság alapítólevelének teljes szövegét. Kiss Gergely a somogyvári
szerzetesek fogadalmát ültette át magyar nyelvre.

A
Névtelen Gall: A lengyel fejedelmek cselekedetei című munkájának a
magyarságot érintő részeit Bagi Dániel fordította le. Anonymus Gallus
kilétéről élénk vita folyt a történészek, filológusok között.
Valószínűsíthető, hogy lengyelországi tartózkodása előtt Magyarországon
is járt, ahol Kálmán király vendégszeretetét élvezte. A geszta ritmikus
prózában íródott, a szerző nagy nyelvi és irodalmi műveltséggel
rendelkezett. Igen érdekesek a II. Boleszláv magyarországi száműzetését
taglaló fejezetek. László király fogadta az elűzött lengyel uralkodót,
aki azonban gőgösen reagált a szíves
vendéglátásra.

Prágai Kozma műve (ford.: Szegfű
László) három könyvre tagolódik, ezeket egy rövid függelék követi. Kozma
az eseményeket év szerinti lebontásban ismerteti, de az információk
gazdagsága szétfeszíti az annalistákra jellemző kereteket. Az óorosz
őskrónika szövegének magyar fordítását Font Márta gondozta. Az opus-t
kezdő sorairól Poveszty vremennich let-nek (Elmúlt idők elbeszélése)
nevezték el. A munka többek között beszámol Kálmán király vereséggel
végződött hadjáratáról.

Írott források az 1050-1116
közötti magyar történelemről. Szerk.: Makk Ferenc – Thoroczkay Gábor.
Szeged, 2006. Szegedi Középkorász Műhely (Szegedi Középkortörténeti
Könyvtár 22.), 470 o.