Az
1940-44-es megszállás a maradék erkölcsöket is eltörölte: a nők sokkoló
szexuális szabadsága vagy szabadossága azonban a mai napig
feldolgozhatatlan maradt a francia társadalom számára és egybefonódott a
németek emlékével – állítja egy új könyv. (Forrás:
Múlt-kor)
A kérdés nem mentes a vitáktól: nemrég Múlt-kor is beszámolt arról a
fotókiállításról, amelynek során a párizsi német megszállással
kapcsolatos sebek szakadtak fel újra. A könyv azonban még ennél is
tovább megy: eszerint a város egy hatalmas, a kollektív emlékezet
éhségtől és félelmektől terhelt közege helyett egy hatalmas gruppenparti
lehetett.
Az „1940-1945 Années Erotiques” című könyv
szerzője, Patrick Buisson szerint a téma eddig tabunak számított, amit
senki nem akart hallani. „Lehet, hogy megsérti nemzeti büszkeségünket,
de a valóságban az emberek alkalmazkodtak a megszálláshoz” – száll
szembe a mítoszokkal a szerző.
Sokan feledni
szerettek volna, mivel férjük börtönben vagy táborokban volt, ám ennek
ellenére nem csak a – nagyon vonzónak tartott, szőke barbároknak is
nevezett – német katonákkal feküdtek le, hanem viszonyt kezdtek
mindenkivel, aki át tudta segíteni őket ezeken a nehezebb időszakokon. A
szerző szerint a nők lefeküdtek főnökükkel, a zöldségessel, a
postással, és még a szomszéddal is, ha tartoztak neki. „A fejadagok
idején a test volt az egyetlen megújuló, kimeríthetetlen
valuta”.
Buisson szerint a hideg telek, amikor este
11 és hajnali 5 között kijárási tilalom volt érvényben, szintén
bátorították a szexuális aktivitást. Mindez a születési rátákon is
meglátszott: bár a férfiak nagy része táborokban raboskodott, 1942-ben a
korábbinál jóval több gyerek született.