Mohácsi Erzsébet pedagógus, szociálpedagógus, romológus, az
egyik legaktívabb jogvédő szervezet, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű
Gyermekeknek Alapítvány elnöke élesen bírálja a szociális ellátó
rendszer tervbe vett radikális megkurtítását, a segélyek feltételhez
kötését. Kétli, hogy ezzel fel lehet számolni az egyes térségekben
kialakult tömeges munkanélküliséget. (Pelle János interjúja a
hvg.hu-n)

hvg.hu: Hegyalján, Monok
község polgármestere kezdeményezésére az önkormányzatok közhasznú munka
végzéséhez akarják kötni a legszegényebbek segélyezését. Önök ezt
elutasítják.

Mohácsi Erzsébet: Ebben
az ügyben meg kellett szólalnunk, ezért tartottunk sajtótájékoztatót a
Szociális Szakmai Szövetséggel, a Szegénységellenes Hálózattal és a
gyerekszegénység elleni program munkatársaival együtt. Jeleztük, nem
értünk egyet a monoki kezdeményezéssel. A segélyek összegének
csökkentésével, illetve feltételhez kötésével nem lehet felszámolni a
tömeges munkanélküliséget. Sokkal inkább több és hatékonyabb
munkahelyteremtő programra lenne szükség. Meg kell jegyezni, hogy a
segély már napjainkban sem teszi lehetővé az aktív munkakeresést a kis
falvak lakói számára, mert nincs elég pénzük az utazásra. Alapítványunk
elsősorban az iskolai szegregáció ügyében lép fel, de a segélyezés
megszigorítása, feltételhez kötése a gyerekek sorsát is érinti. Mivel a
segélyezést iskolába járáshoz kívánják kötni az önkormányzatok, világos,
hogy illetékesek vagyunk ebben az ügyben. A segélyezési rendszer
valóban nagyon bonyolult, nehezen áttekinthető. Mondhatjuk, hogy a
segélyezésnél az egyik feltétel a másik függvénye. Például a rendszeres
gyermekvédelmi támogatás folyósítása feltétele annak, hogy egy családot
hátrányos helyzetűnek regisztráljanak. Halmozottan hátrányos helyzetű az
a család, amely gyermekvédelmi támogatásra jogosult, és egyik szülő
végzettsége sem haladja meg a nyolc osztályt. Ha valamilyen okból
megvonják a gyermekvédelmi támogatást, a törvények értelmében a család
többé nem hátrányos helyzetű, és elveszít egy csomó egyéb olyan
jogosultságot is, mint a gyerekeknek járó ingyen tankönyv vagy ingyen
ebéd a napköziben.

hvg.hu: A
közmunka megszervezésében sem jeleskedik sok önkormányzat. Ugyanakkor az
értelmes munka – gazdasági hasznától függetlenül – mégiscsak többet
tesz az önbecsülés szempontjából, mint az, ha valaki egész életében
segélyre szorul. Van egy pont, ahol az állam nem engedhet: és ez a
gyerekek tankötelezettsége, a kötelező iskolalátogatás. Nem ért egyet
azzal, hogy a nevelési segélyt vagy a családi pótlék folyósítását ehhez a
feltételhez kössék?

M. E.: Tény,
hogy a szülő törvényes kötelezettsége, hogy iskolába járassa a gyerekét.
Ugyanakkor az iskolának, illetve az önkormányzatnak kötelessége
biztosítani a gyereknek a megfelelő szintű és minőségű oktatást. De az
indokolatlan hiányzás, illetve az iskolakerülés problémája nem olyan
súlyos, mint ahogy most beszélnek róla. Kézdi Gábor kutatása bizonyítja,
ez a gond csak az összes iskolába járó gyerekek egy százalékát érinti.
Az ilyen tanulók  túlnyomó többsége túlkoros, többször bukott,
elmúlt tizennégy éves, sőt, tizenhat is. Az alsó tagozatosok között alig
van iskolakerülő. Amúgy a kényszer ebben az esetben sem biztos, hogy
eléri a célját: ha egy szülő nem járatja rendszeresen iskolába a
gyerekét, nem biztos, hogy ha megfenyegetik a nevelési támogatás
elvonásával, akkor meg fogja tenni. Munkánk során sok olyan esettel
találkoztunk, amikor az iskolák nemkívánatosnak tekintették a roma
gyerekeket, és minden eszközzel megpróbálták elérni, hogy távol tartsák
őket. Ez történt Kerepesen a közelmúltban, ahol konkrétan kitiltottak
cigánygyerekeket az iskolából, majd a jegyző megbírságolta a szülőket,
mert a gyerekeik sokat és igazolatlanul hiányoznak. A szülők nem
fizették be a bírságot, nem volt pénzük. Ekkor az önkormányzat
kötelezheti őket közmunka végzésére, s ha ezt nem teljesítik, újabb
szankciókra számíthatnak.

hvg.hu.:
Bonyolítják a helyzetet a fegyelmi problémák az iskolákban, terjed az
erőszak.

M. E.: Ez sem egyértelmű.
Itt van például a nyolcadik kerületi „tanárverés” ügye. Tény, hogy az
Erdélyi utcai iskola diákja agresszíven lépett fel, csúnyán viselkedett,
szemtelen volt, de nem bántalmazta a fizikatanárt. A gyereket a
fegyelmi tárgyaláson kizárták, mi egyetértettünk ezzel a büntetéssel. Az
ügyet azért vállaltuk el, hogy jobban belelássunk az iskola életébe, és
változásokat kezdeményezzünk. Megjegyzendő, hogy az Erdélyi utcai
iskola, ahol az eset történt, szegregált, ugyanúgy, mint a többi
intézmény, ahol ilyen incidensekre került sor a közelmúltban. Tárgyalunk
a nyolcadik kerületi önkormányzattal, hogyan lehetne javítani a
helyzeten. De ez nem egyszerű, mert az iskola bezárása sehova sem
vezetne: a nyolcadik kerületben, az ELTE Fazekas Mihály gyakorló
iskoláján kívül, ahol egyáltalán nincsenek cigányok, szinte minden
iskola szegregált, diákjaik hatvan-hetven százalékban romák. Döntő
kérdés, hogy milyen a kapcsolat a pedagógus és a szülők között. Ezt, aki
magam is tanítottam egy kilencedik kerületi iskolában problémás
gyerekeket, köztük cigányokat, biztosan állíthatom. A szülők és a
pedagógusok közötti konfliktusok egyik fő oka az, hogy megszűnt,
pontosabban nem kötelező a családlátogatás. A tanároknak semmiféle
kapcsolatuk nincs a szülőkkel. Ha a tanárok mégis kimennek a
cigánytelepre, a szülők megtiszteltetésnek tartják, hogy eljött hozzájuk
a pedagógus, igyekeznek a kedvében járni.