Aki
túltette magát az első ijedségen, hogy Mátyás kacsint ki minden
vitrinből, annak remek kikapcsolódást kínált a Vár Szent Iván éjjelén. A
többiek pórul jártak, mert közelről minden reneszánsz. (Forrás:
Kultúra.hu)
Középkori témaparkká
változott a Budai Vár a Múzeumok Éjszakájára. A Kapisztrán téren, a HM
Hadtörténeti Intézet és Múzeum előtt a lovagi hétköznapokból kapott nem
akármilyen kóstolót a Moszkva tér irányából feltóduló nép. Valahogy
mindenki így képzeli a hódoltság előtti Magyarországot: nagybajszú,
büszke, kapatos katonák emelgetik álló nap az agyagkorsót és virtusból a
mázsás kardokat, a háttérben feketére izzadt kovácsok vasalják fényesre
páncéljaikat, s bőszoknyás asszonynép sürgölődik körülöttük a szalmával
teleszórt vásártereken. Homályos történelmi ismeretekkel akár még vonzó
mesterségnek is tűnhet a katonáskodás. A feketelőporos fegyverek
bemutatói és a korhű harci öltözékben vívott párbajok láttán persze
némileg módosul ez a kép; nem éppen a gombok levagdosásával és
visszavarrásával őrizték meg éberségüket Mátyás korában a harcosok. A
budapestiek kalandszomját azért jól mutatja, hogy a meghirdetett éjféli
zárás dacára még hajnali fél kettőkor is önfeledten lejtette a nép a
reneszánsz körtáncokat az ágyúk tövében, a Hadtörténeti Múzeum
udvarán.
A
Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és Országos
Széchényi Könyvtár reneszánsz háromszöge azoknak nyújthatott igazán
üdítő szellemi élményt, akik a saját bőrükön élték meg középkort a
Kapisztrán téren; a siklóval, lifttel közlekedők, vagy a vip-páholy
epres pezsgőjétől megindult múzeumozók minden bizonnyal fanyalogtak egy
sort azon, hogy idén minden tárlat Mátyás nagyszerűségét hirdeti. A
reneszánsz-fóbiát félretéve viszont kivételesen gazdag élménnyel
gyarapodhattak a Budai Vár éjszakai látogatói. A történeti múzeum
kiállítása (Hunyadi Mátyás, a király – Hagyomány és megújulás a királyi
udvarban 1458-1490) az uralkodó személyére, tetteire és környezetére
koncentrált, a könyvtár tárlata (Csillag a holló árnyékéban – Vitéz
János és a humanizmus kezdetei Magyarországon) stílusosan a tudós főpap
könyvtárába, s azon keresztül a korszak szellemi életébe engedett
bepillantást. Mindkét időszaki kiállításra jellemző, hogy kivételesen
gazdag tárgyi gyűjteménnyel, alapos és informatív leírásokkal fogadta a
látogatókat a hűvös termekben.
A történeti múzeum
kronologikusan szervezett tárlatának Mátyás trónra jutása és
törvénytelen fia, Corvin János utódlására tett kísérlete adja a keretet.
Külön termet szenteltek a rendezők Mátyás példaképének, a történelmi
tudatunkban méltatlanul mellőzött Luxemburgi Zsigmondnak, a rövidéletű
Hunyadi-dinasztiának, illetve Aragóniai Beatrixnek és az udvarba vonzott
humanistáknak is, vagyis mindazoknak, akikre a reneszánsz király fényes
személye mellett árny vetül. A tárlat látogatói ugyanakkor a festmények
és szobrok, ötvöstárgyak és miseruhák, kódexek és fegyverek gazdag
kínálatán keresztül ízelítőt kaptak a középkori Magyarország
gazdaságából és hadászatából, vallásosságából, művészetéből és
műveltségeszményéből is.
Bár a
Széchényi Könyvtár tárlatának némileg megtévesztő volt a János Vitéz
szellemi műhelyébe invitáló, szerencsétlenül angolra fordított címe, a
kiállított könyvritkaságok, oklevelek, ősnyomtatványok és díszes kódexek
bőven kárpótolták a népies jelenetekre számító látogatókat – nem csak
bölcsészdiplomával volt kész extázis egy teremben látni az első magyar
nyelvemlékeket rejtő kódexeket. A tárlat érdeme, hogy az
atyáskodó-ármánykodó Vitéz János-kép helyett a használati Liviusát
forgató, könyvmoly főpap értelmezését erősíti. A váradi püspök könyvtára
például lényegesen modernebb felfogást tükröz Mátyás alapvetően
reprezentatív célzatú gyűjteményénél, nem is beszélve arról, hogy
Vitéznek nemcsak a klasszikus szerzők művei, hanem a díszes kódexek is a
gyengéi voltak. A kisebb birtokkal felérő, háromkötetes Livius-sorozata
mellett eltörpülnek a Corvinák.
Mátyás öröksége persze nem csak a gazdag tárgykultúrát,
egy remek uralkodó példáját, illetve a hanyatló középkori állam egyik
utolsó szellemi felvillanását jelenti. Mátyás öröksége a hódító nemzet
eszméje, a hamis történelmi nosztalgia is – minden jelenkori
kivetülésével együtt. Az persze kétséges, hogy az évad
megszámlálhatatlan Mátyás-tárlata felülírhatja-e a népmesék királyának
képét, ha egyáltalán ez a cél, a reneszánsz dömping azonban egyvalamiben
biztosan segít: reális történelmi önismeretre nevel. A Szent György
téren békésen megfért a kebab és a kürtős kalács szombat éjszaka – úgy
teljes a kép, ha megjegyezzük, mindkettőt Mátyásnak
köszönhetjük.