A óbudai
hegyvidéken, a napokban fejeződött be egy nagy kiterjedésű, a késő
római korból, a Kr. u. 4. századból származó épülettegyüttes feltárása.
(Forrás: Múlt-kor, BTM)

Az ásatás során gazdag
leletanyag, többek között római szerszámok, tőbb mint száz érme és egy
faragott  Diana istennőt ábrázoló fogadalmi tábla is
előkerült.

„Amikor ásatást kezdünk Budapest
területén többnyire csak a későbbi ráépítések, bolygatások alatt
méterekkel kerülnek elő a régészeti kultúrák emlékei. A budai
hegyek  oldalában még tavaly megkezdett kutatás azonban több
szempontból is meglepetésekkel szolgált: alig 10-15cm-rel a jelenlegi
felszín alatt hatalmas kőlapokkal burkolt helyiség, 70cm széles, masszív
kőfalak, sok-sok bronz tárgy és kerámiaedény került elő egy római kori
épületegyüttesből. Az igazi meglepetést azonban mégsem az előkerült
épület, hanem annak kora jelenti.

A Csúcshegy oldalán először 2004-ben végeztünk terepbejárást
a leendő lakópark területén, ahol a szántásban elszórtan köves foltokat
és kevés római kerámiatöredéket találtunk. A  közeli
vízelvezető árok oldalából pedig római kori falfűtőtégla (tubus)
darabjai álltak ki.

Az
első feltárást 2005-ben végzetük a közel 3 hektáros területen, akkor
elszórtan és rendszert még nem mutatóan kerültek elő római kori
falmaradványok, szemétgödör és néhány közelebbről meg nem határozható
funkciójú gödörobjektum. A 2007-ben folytatódó munka során már lakópark
úthálózatának helyét tártuk fel teljes hosszában, akkor szintén
szórványosan, a közeli Óbudaörs árpádkori faluhoz késői periódusához
tartozó házat és kemencéket, egy rézkori gödröt tártunk fel, illetve
ismét megjelentek a korábban részben már megtalált római kori
épületmaradványok. A tél beállta miatt a munkát felfüggesztettük és idén
áprilisban folytattuk, és épp ezekben a napokban fejeztünk be, igen
izgalmas eredményekkel.

A hegyoldal alsó részén ugyanis összefüggéseiben sikerült
feltárni és két oldalról (NY és D) le is határolni egy többhelyiséges
római kori kőépületet, illetve talán épületegyüttest, amelynek
maradványai annak köszönhették fennmaradásukat, hogy a területet a
későbbi korokban sohasem építették be, »csak«
szántották. A vékony (néhol mindössze 10cm!) földréteg alatt a csodával
határos módon maradtak fenn a 60-70cm széles, földbe rakott kőfalak,
omladékok, padlók. Másutt azonban a meredek hegyoldalon folyton jelen
lévő erózió miatt szinte teljesen eltűntek az
épületrészek.

A
feltárás eredményeinek kiértékelése csak most kezdődik, az előkerült
emlékek és leletanyag alapján már most tehetünk megállapításokat az
épületegyüttes történetére, korára és funkciójára vonatkozóan. Az
ásatási adatok alapján a terület római kori története a Kr.u. 2.századra
nyúlhat vissza, ebből az időszakból a későbbi római épület alatt, az
itt csörgedező patak szomszédságában több földbemélyített objektumot is
feltártunk. Az egyikből, egy nagyméretű beásásból, ebből igen sok
kerámiatöredék, bronzedény, érmek és egy, a hagyományos, kelta női
viselet részét képező ún. nor-pannon szárnyas fibula (ruhakapcsoló-tű)
került elő.

A másik,
szintén gödörobjektum, egy félig földbemélyített, egyik oldalán kőfallal
is megtámasztott ház volt, ebből szintén sok – elsősorban a kelta helyi
lakossághoz köthető – de már római kori kerámiaanyag került
elő. Két sütőkemence tartozott még ehhez a periódushoz. Az előkerült
maradványok nagy valószínűséggel a patak túlsó oldalán 2005-2007-ben
feltárt római kori falusias telep széléhez tartozhattak. Az előkerült
leletek alapján a telep ezen részét a Kr.u.2-3.század utolsó
évtizedeiben véget ért ún. markomann-szarmata háborúk után felszámolták,
a gödröket feltöltötték – és az Aquincum környéki egyéb
villagazdaságokhoz hasonlóan – valószínűleg a városi vezetőréteg tagjai
számára parcellázták fel.”