Jelentősen
megugrott az egy főre eső turulok száma Magyarországon 1896-ban, a
Millennium idején, és az azt követő években. Elsőként az 1896. október
4-én, vasárnap felavatott Ferencz József-hídra került fel a szárnyasból
négy darab. (Forrás: Népszabadság)

De az államalapítás ezeréves évfordulóján kapott
madarat – a Wekerle-kormány megbízásából – Dévény, Nyitra, Munkács,
Brassó, Pannonhalma, Zimony és Pusztaszer.

És ebben az évben határozott Komárom vármegye közössége
is a tatabányai turulszobor felállításáról, amely 1907-es avatásakor
elnyerte a hazai legnagyobb, 15 méteres szárnyfesztávolságú madárszobor
címét. Két évvel azután, hogy a Budai Vár királyi palotája oldalában
felállították Donáth Gyula 1905-ben készült turulszobrát.


A „turulosodás” oka a madár ősmagyar szimbolikájában
keresendő: Anonymus krónikája szerint Emese és egy turul frigyéből
származott Álmos vezér, turul vezette fel a Pannóniába érő honfoglaló
magyarokat, illetve koronás fejű turul ült Attila hadi jelvényén is. A
harcos madár a XIX. század végén egyet jelentett Habsburg-ellenességgel,
keleti rokonsággal, a múltjában kutakodó nemzet eredetmítoszának
totemállatával. A korábbi krónikák – például az 1358-as Kálti Márk-féle
Képes Krónika – csukott szárnyú turuljai ebben az időben már szinte
kizárólag szárnyukat oltalmazóan kitáró madarakként jelennek
meg.

A Ferencz József-híd aranyozott bronzból öntött
gömbvégződéseire biggyesztett négy turul 46 méter magasan reppen. Az
angol közreműködéssel épült Lánchíd, és a francia támogatással készült
Margit-híd után elsőként teljesen magyar szellemi és anyagi erőből épült
híd négy madara sokat „látott”. Látták az avatáson Ferenc Józsefet,
amint ünnepélyesen beveri az utolsó ezüst szegecset, az első,’20-as évek
elejére eső pályafelújítást, a ’37-es villamosvágány beépítést, és a
fakocka burkolat megújítását. 1945. január 16-án délután fél háromkor
pedig a német katonák hídrobbantását követő óriási láng- és
füstoszlopot, majd a katasztrófa után összesereglő több száz cserregő
sirályt.    

–
„A Ferenc József-híd figyelemre méltó műszaki alkotás, magán viseli
azonban építési idejének egyes, ma már túlhaladott jegyeit, amelyek a
hídon nem mint szerves alkotó elemek, hanem mint pusztán díszítési
szándékkal készült öncélú formák jelentkeznek. Ezeknek a híd újjáépítése
során történő elhagyása még jobban kidomborítaná a hídban megnyilatkozó
műszaki gondolatot” – javasolta a hidak felújítását felügyelő
bizottság, az 1945-ben alakult – Kodály Zoltán vezette – Magyar
Művészeti Tanács építész-tagozata.

A dísztelenítés
azonban túl költségesnek bizonyult, így a híd nagyjából visszakapta
eredeti formáját. A háborúban a legkevésbé sérült hídként ezt építették
újra először, Ady Endréről és József Attiláról elnevezett úszódaruk
segítségével. Az 1946. augusztus 20-án átadott – az eredeti zöld helyett
kék színben pompázó – építményt azonban már Szabadság-híd néven
ünnepelték. 

A vasszerkezet állapotát
ezután 1965-ben már vizsgálni kezdték, kisebb javítási munkákat is
végeztek a következő három évben: például újramázolták, a képen látható
szakik pedig letisztították, lefestették még a turulokat is. Ez idő
alatt végig közlekedett a 47-es, 49-es villamos, a vágányokat majd csak
1969-ben cserélték le. (Később 1980-ben, 1985-ben végeztek felújítást,
1996-ban – az átfogó felújításra várva – a túlterheltség miatt
kitiltották a buszokat.)

– Ahol az ember felmászik a
fára, s a Turul madárra, ott van Budapest – szól a sláger a turisták és
hídra gyakran felkapaszkodó öngyilkosjelöltek által egyaránt kedvelt
Szabadság-hídról, amelyet 1987 óta a Világörökség részeként tartanak
nyilván.