A
Szentszék XII. Pius pápa boldoggá avatására készül, és nem tartja
igazságosnak azokat a véleményeket, amelyek szerint a néhai Pacelli pápa
szemet hunyt volna a holokauszt felett. Talán a vatikáni levéltár
megnyitása tompítaná az ellentéteket. (Forrás: Metazin)

„Szent lesz a holokauszt-pápa?” – kérdezi
cikkének alcímében a Der Spiegel. Az alcímet adó szerkesztő aligha
olvasta el figyelmesen az írást, mert a szöveg ismeretében nem tenné a
zsidóság kiirtását Pius pápa eposzi jelzőjévé. A szerző, aki monogrammal
(cgh) szignálja a cikket, az ennél sokkal kevésbé bántó bírálatokat is
kétkedéssel fogadja.

XVI. Benedek
pápa október 9-én, Pius pápa halálának 50. évfordulóján a Szent Péter
Bazilikában pontifikált misét, és ebből az alkalomból támogatólag szólt a
hajdani előd boldoggá avatásáról. Külön kitért az évtizedek óta
ismétlődő vádra, miszerint a pápa nem emelte fel szavát a nácizmus és
különösen a zsidóüldözés ellen. Benedek pápa szavai szerint Pius
„titokban és csendben dolgozott azon, hogy elkerülje a legrosszabbat, és
a lehető legtöbb zsidó embert mentse meg”. Hivatkozott Golda Meir
egykori izraeli miniszterelnökre, aki Pius halálakor elismerésének adott
hangot az elhunyt életművével kapcsolatban. És felidézte Pius pápa 1942
karácsonyi rádióbeszédét, amelyben arról volt szó, hogy „sok százezer
ember nem a maga hibájából, hanem csakis nemzetisége és etnikai gyökerei
miatt halálra szánatott”.

Sear
Jasuv Kohen haifai főrabbi, akit a pápa meghívott a legutóbbi vatikáni
zsinatra, nem vitatta, hogy Pius titokban tett az üldözöttekért, de
hiányolta a nácik nyilvános elítélését, és úgy vélte, hogy ez használt
volna. Erről a kérdésről régóta vita zajlik a Vatikán és izraeli
intézmények között. A Jad Vasem múzeumban XII. Pius fényképe alá azt
írták, hogy a pápa nem lépett közbe, amikor deportálták a római
zsidóságot. A Vatikán panaszt emelt emiatt, mert hogy – valószínűleg a
Szentszék közbenjárására – a deportálást egy nap után leállították, és a
kilencezer római zsidó közül hétezer megérte a háború végét. A múzeum
megígérte, hogy kutatást indít az ügy tisztázása
érdekében.

A Vatikán lapja, az
Osservatore Romano a pápai mise napján vezércikkben méltatta Pius pápa
érdemeit, és külön is említést tett arról, hogy a háború alatt az
üldözöttek mentésén fáradozott. Ugyanebben a lapszámban Tarcisio Bertone
bíboros, a Szentszék államtitkára vitába szállt azokkal, akik szerint a
nyilvános fellépés használt volna a zsidóságnak. Úgy vélekedett, hogy a
nyilvános elítéléssel a pápa „veszélybe sodorta volna azoknak a
zsidóknak az életét, akik egyedül Róma városában 155 rendházban leltek
menedékre”.

A kérdés magyar
kutatója, Karsai László is feltételezi, hogy XII. Piust pontosan ez a
megfontolás vezethette, mert például Hollandiában a nyilvános elítélést
választó egyházak intézményeire lecsaptak a nácik, és elhurcolták az ott
menedékre lelő zsidókat, a csöndben segítő felekezeteket viszont nem
bántották. A magyar történész egyúttal fájlalja, hogy az ez idő tájt
keletkezett vatikáni iratokhoz nem lehet hozzáférni.

Az antiszemitizmus ellen küzdő amerikai Anti-Defamation
League vezetője, Abraham Foxman úgy nyilatkozott az American Catholic
Reporternek, hogy az lenne igazán meggyőző, ha a saját szemünkkel
láthatnánk a korabeli dokumentumokat.

Ezzel persze nem zárulna le a vita, hogy használt
volna-e, ha a pápa nyilvánosan elítéli a náci rendszer rémtetteit. De az
iratok végleg tisztázhatnák a Vatikánt az alól a vád alól, hogy
összejátszott Hitlerrel, mert Rolf Hochhuth A helytartó című drámája óta
ez is igen elterjedt változat.

A
boldoggá avatási eljárás fő tényfeltárója, Peter Gumpel jezsuita
szerzetes a Süddeutsche Zeitungnak kijelentette, hogy mindent látott,
ami a vatikáni levéltárban erről a kérdésről fellelhető, és nem talált
semmi terhelőt Pius pápára nézve. „Máskülönben sohasem írtam volna alá
az aktát.”