Miért nem tartott választásokat a Károlyi-kormány?
2008. október 30. csütörtök, 0:00
… Az
adott helyzetben csak a nép törvényesen megválasztott képviselői
vállalkozhattak volna arra, hogy megoldják a katasztrofális helyzetben
lévő ország problémáit. Féltek, hogy alulmaradnak, ezért visszariadtak
kiírásától. (Forrás: hvg.hu)
Nyilvánvaló volt 1918 októberében, hogy az
„októbristák” nagyszabású gazdasági programjainak végrehajtásához, az
alkotmányozáshoz, a régóta esedékes földreformhoz és az egész,
elmaradottnak és feudálisnak tartott magyar társadalom átalakításához
meg kell tartani a választásokat. Az adott helyzetben csak a nép
törvényesen megválasztott képviselői vállalkozhattak volna arra, hogy
megoldják a katasztrofális helyzetben lévő ország problémáit. Féltek,
hogy alulmaradnak, ezért visszariadtak kiírásától.
1918 október 31-én,
kilencven éve győzött az „őszirózsás forradalom”, és az első
világháborús vereség következményeképpen felbomlott az Osztrák-Magyar
Monarchia.
Megpecsételődött a történelmi
Magyarország sorsa is. Ennek demokratikus átalakítását tűzték a
zászlajukra azok a pártok, amelyek a hatalmat átvevő Nemzeti Tanácsban
ültek. Mind a Függetlenségi és 48-as párt (a miniszterelnök, Károlyi
Mihály pártja), mind a Polgári Radikális Párt, mind pedig a
Szociáldemokrata Párt programjában szerepelt az általános és titkos
választójog bevezetése, és a választások minél előbbi megtartása,
hiszen utoljára 1912-ben (!) rendeztek választásokat r
Magyarországon.
Az első
világháború két másik, szintén vesztes országában az új hatalom első
feladatának tekintette a választások megszervezését: Németországban
1919. január 19-én választották meg a weimari nemzetgyűlést, Ausztriában
pedig február 16-án tartottak parlamenti választásokat. (Mindkét
választáson a szociáldemokrata pártok kapták a legtöbb
szavazatot.)
A jelek tehát arra
mutattak, hogy rövidesen választások lesznek Magyarországon is. A
kormány gyorsan kiterjesztette a választójogot, megteremtette a az új,
demokratikus országgyűlési választás jogi feltételeit. A forradalmi
Nemzeti Tanács 1918. november 16-ra összehívta a helyi nemzeti tanácsok
országos gyűlését (Nagy Nemzeti Tanács), az pedig nemzetgyűlésként
határozatot hozott a független Magyar Népköztársaság kikiáltásáról,
kimondta a régi országgyűlés megszűnését és elhatározta az alkotmányozó
nemzetgyűlés összehívását. 1918. november 23-án a Nagy Nemzeti Tanács
felhatalmazása alapján közétették az 1. sz. Néptörvényt, mely a
választójogot szabályozta. Az általános, titkos, egyenlő és közvetlen
választójogot kiterjesztették a nőkre is. Ez a törvény európai
viszonylatban a legdemokratikusabbak egyike volt. A férfiak már 21, a
nők pedig 24 éves koruktól szavazhattak, és az utóbbiaktól azt is
megkívánták, hogy tudjanak írni és olvasni.