Sem a
szülők, sem a diákok, de még a tanárok nagy része sem érzi a négy éve
kötelezővé tett szöveges értékelés pozitív hatásait. Nem csökkent a
tanulók szorongása, és nem javult a teljesítményük sem – az iskoláknak
ellenben minden korábbinál nagyobb adminisztrációs teherrel kell
megbirkózniuk. (Forrás: [origo])

Sem
egyes, sem ötös, de négyes, hármas és kettes sem – már négy éve, hogy
az alsó tagozatosok bizonyítványába nem kerülhetnek be ezek az
érdemjegyek. 2004. szeptember 1. óta az elsős, a másodikos és a
harmadikos kisdiákok teljesítményét félévkor és év végén, a
negyedikesekét pedig félévkor ugyanis csak szövegesen, osztályozás
nélkül értékelhetik a tanítók.

Az újfajta értékelési
rendszer bekerült a közoktatási törvénybe, több százezer általános
iskolás kapott új típusú bizonyítványt, az oktatási minisztérium
speciális szoftvert és szakmai ajánlást adott ki az iskoláknak és a
pedagógusoknak, számos tankönyvkiadó pedig értékelési segédkönyvet is
megjelentetett. Magyar Bálint, akkori oktatási miniszter sorsfordítónak
nevezte a lépést, amelytől a tanulók iskolai motivációjának növekedését,
a szorongás csökkenését, az iskolai teljesítmény javulását, illetve a
szülők árnyaltabb és informatívabb tájékoztatását várták. A szöveges
értékelés rendszere Magyarországon azonban megbukott – állítják az
[origo] által megkérdezett szakemberek.

Pedig elméletben jól működik az érdemjegyeket felváltó
szöveges értékelés, amelynek előnyeit több éve hangsúlyozzák hazai
oktatáskutatók. „A jó értékelésnek ösztönöznie kell a gyereket a jobb
teljesítményre, hozzá kell járulnia a konstruktív magatartás- és
tevékenységformák megerősítéséhez, a negatív megnyilvánulások
leépítéséhez, és tájékoztatnia, informálnia kell a gyereket arról, mit
kell tennie saját fejlődése és hiányosságainak pótlása érdekében.
Ezeknek a követelményeknek az osztályzattal történő értékelés nem felel
meg, megfelelhet azonban egy átgondoltan kidolgozott, komplex szöveges
értékelő eszköz” – vázolja a problémát Bábosik István és munkatársainak
2004-es tanulmánya.

Az oktatáskutatók és
pszichológusok felmérései szerint az öt jegy csak szegényes,
leegyszerűsítő értékelésre ad lehetőséget, megbélyegzi a rosszul
teljesítőket, eltéríti a diákokat a tudásért való tanulástól a jegyért
való tanulás felé, ráadásul a pedagógusok gyakran használják a büntetés
eszközeként – az alternatív iskolák nagy része ezért évtizedekkel
ezelőtt száműzte az osztályzatokat, és csak szövegesen értékeli a
tanulók előrehaladását. A Montessori-iskolákban a tanár szóban
részletezi a diák teljesítményét, a Waldorf-iskolákban személyre szabott
bizonyítványverset kapnak a nebulók, a szülők pedig tíz-tizenöt
oldalas, célokra és tennivalókra koncentráló értékelést
olvashatnak.

Ezek a részletes,
minden tantárggyal foglalkozó értesítők lettek volna a négy éve
kötelezővé tett szöveges értékelés mintái – ám az általunk megkérdezett
szakértők, szülők és pedagógusok szerint a magyar általános iskolák
gyakorlata meg sem közelíti az alternatív iskolák értékelési módszerét.
„A szöveges értékelésnek fontos helye van az oktatásban, a jelenlegi
gyakorlattal azonban komoly gondok vannak. Az iskolák nagy része ugyanis
a mai napig nem dolgozta ki a szöveges értékelés saját, egységes,
átgondolt szempontú rendszerét, pedig ezt a szülők bevonásával meg
kellett volna tennie. És bár nagy valószínűséggel szükségük lett volna
rá, nagyon kevés tanári kar kért segítséget azoktól az intézményektől,
amelyek már évtizedek óta így értékelnek” – véli Keszei Sándor, a
Magyarországi Szülők Országos Egyesületének (MSZOE) elnöke, aki a szülői
beszámolók alapján úgy tudja, a legtöbb iskolában csak az Oktatási és
Kulturális Minisztérium (OKM) által mintának kiadott „mondatbank”
megállapításait ollózzák össze a tanárok. Pedig a mondatbank az OKM
által hozzá kiadott tájékoztató szerint csak akkor használható jól, ha a
minősítést a tanító a saját megfigyelései és tapasztalatai alapján
átírja, kibővíti.

Az [origo] által megkérdezett
szülők szerint ez azonban – általában – nem történik meg. Mivel a
közoktatási törvény azt nem írja elő, hogy milyen módon, milyen hosszan,
és milyen szempontok alapján kell értékelni, a legtöbb iskolában a
legegyszerűbb módszert választják: az előre nyomtatott értékelési lapon
aláhúzzák a kisdiákra leginkább illő megállapítást. A szülők véleménye
megoszlik erről a megoldásról: „Lehet, hogy nem többoldalas
összefoglalók ezek, de még mindig több információt tudok meg belőlük,
mint egy számból” – véli Kiss Tamara, akinek kislánya idén kezdte a
harmadik osztályt. Gulyásné Szabó Mária, akinek gyermekei másodikba és
negyedikbe járnak, más véleményen van. „A gyerekeimről kaptam már
aláhúzgált papírt és rövid esszét is. Egyik sem volt jó, mert előre
megírt mondatok szerepeltek bennük. Ráadásul más szülőkkel észrevettük,
hogy több gyerekre szinte pontosan ugyanazokat a mondatokat használták.
Pedig lehetetlen, hogy ezek a gyerekek egyformán teljesítettek volna.
Így semmivel sem informatívabb ez, mint az érdemjegy” –
mondja.

Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM)
ennek ellenére elégedett az iskolák hozzáállásával. Közleménye szerint
nagyon sok példaértékű iskolai gyakorlat jött létre az elmúlt években,
és számos hasznos javaslatot kaptak a gyakorló tanítóktól a
mondatbankhoz és a számítógépes szoftver fejlesztéséhez is. „Az iskolák
nyolcvankét százalékában teljesen kiiktatták a hivatalos osztályzatokat,
s a folyamatban is kizárólagosan csak szövegesen kívánnak értékelni” –
áll a tájékoztatóban.