Megtörténte
után nem sokkal szinte azonnal szigorúan titkosnak nyilvánították, és
így a legtöbben ma sem ismerik Nagy-Britannia történelmének legsúlyosabb
polgári tragédiáját: a Bethnal Green földalatti állomás tragédiájában
173-an vesztek oda. (Forrás: Múlt-kor)

Amikor 1943. március 3-án megszólalt a légiriadó, az
emberek szokás szerint a kötelezően kijelölt óvóhelyek felé tartottak.
Így tettek azok is, akik a londoni földalatti egyik új állomása, a
Bethnal Green felé tartottak, amely addigra már két éve nyújtott
menedéket 5000 ember számára. A bombák sújtotta területen Bethnal
Green igazi védelmet jelentett.

Azon az
éjszakán azonban 173-an vesztek oda a föld alatt: a pusztítást nem a
Heinkelekről ledobott egytonnás bombák okozták, hanem egy olyan
tervezési és statikai hiba, amelyet aztán szinte teljesen kitöröltek a
történelemből. Ma a metrólejáratnál egy egyszerű tábla emlékeztet
csupán, hogy mi is történt a föld alatt. A túlélők és
leszármazottaik azonban jóval többet szeretnének: terveik
szerint egy hatalmas emlékmű épülne a lejárathoz, amely a jövendő
nemzedékeket is a tragédiára emlékeztetné.

Bár az
engedélyeztetésre a hatóságokkal folytatott küzdelem után végül sor
került, a Mennyei lépcsők névre hallgató emlékmű a finanszírozás hiánya
miatt mégsem készülhet el, ugyanis ahhoz jelenleg 600 ezer fontra lenne
szükség. Az összeg előteremtésére nincs remény, a túlélők pedig lassan
egytől egyig távoznak az élők sorából, így senki nem marad, aki a
tragédiára emlékeztetne. Ráadásul szerintük a katasztrófát hivatalosan
azért tussolták el, mert arra az East End szegényebb végén került sor; a
haragos túlélők érvei szerint ha Knightsbridge-ben vagy épp
Kensingtonban történt volna hasonló eset, ott évtizedek óta emlékmű
állna.

A Bethnal Green földalatti állomás
katasztrófájának részletei a mai napig nem ismertek, ám a helyiek
szerint az állomás a közelben telepített légvédelmi ágyúk rossz
pozícionáltsága miatt omolhatott be.

A valóság kicsit
prózaibb: Churchill azért tiltotta meg az eset megjelentetését a
lapokban, hogy azt a náci propaganda ne használhassa fel saját céljaira.
A kormányzat több esetben is így járt el, ezért nem tudjuk azt sem,
hogy az 1944-es normandiai partraszállás gyakorlása közben miért halt
meg 700 amerikai tengerész. A hivatalos álláspont szerint akkor egy
német tengeralattjáró nyitott tüzet a hajókra, míg a hozzátartozók egész
másra emlékeznek: szerintük baráti tűz végzett a katonákkal. A cenzúra
emellett az írókat is figyelte: Orwell Állatfarmja például csak az
európai győzelem napja után jelenhetett meg, mert a hatóságok attól
tartottak, hogy a könyv alááshatja a szovjetekkel fenntartott
kapcsolatokat.

A Bethnal Green földalatti állomás
katasztrófájáról annak ellenére tudunk nagyon keveset, hogy sokkal több
áldozatot követelt, mint az 1989-es katasztrófa, amelyben a Liverpool 96
szurkolója halt meg, vagy épp az 1966-os Aberfan-tragédia, ahol 144
ember vesztette életét.