A török
Dzsevet pasa 90 éve adott parancsot a török földön élő örmények elleni
tömegmészárlás megkezdésére.
(Forrás: Múlt-kor)

Az Ottomán Birodalom területén élő kétmillió örményből
másfélmilliót öltek meg 1919 és 1923 között a törökök. Kisázsiában és a
történelmi Örményország teljes területén hírmondó sem maradt az örmény
népből.  
 
A török kormány már az első világháború előtt át akarta
telepíteni Szíriába és Mezopotámiába a kétmilliós örmény népet. Más
tervek szerint az örményeket – a háborús állapotokat kihasználva –
teljesen ki akarták irtani. 1914 szeptemberében brutális
kényszermozgósítást hajtottak végre az örmények-lakta vidékeken, csak a
nők, gyerekek, öregek maradtak otthon.

Az első világháborúban a török hadsereg vereséget
szenvedett Szakikamisnál, s az oroszok elfoglalták Tabrizt. Talaat pasa
nagyvezér és Enver pasa hadügyminiszter ekkor úgy döntöttek, hogy
végrehajtják az örmények megsemmisítésére korábban készült tervet. A
török Dzsevet pasa 1915. február 20-án adott parancsot a vani és
dzsejtuni tömegmészárlás megkezdésére.
 

Éjszaka török egységek szállták meg az örmény negyedeket és
összeszedték a fegyvereket. A falvakban kihirdették: minden férfi
jelentkezzék egy adott helyen. Az oda érkezőket megkötözték és néhány
nap múlva egy elhagyott helyre terelték, majd kivégezték őket.

Van városában és környékén az orosz
előrenyomulás némileg csökkentette az áldozatok számát, de a front
megmerevedése után a tömeggyilkosságok folytatódtak. A törökök, amíg
bíztak a világháborús győzelemben, nem is tagadták az eseményeket. Az
örmények tömegesen menekültek külföldre, főleg Orosz-, Franciaországba
és az Egyesült Államokba. 1916-ban Török-Örményországot elfoglalták az
oroszok, 1918 áprilisában a törökök betörtek a Kaukázus-vidékre, s
felkészültek Jereván elfoglalására, de az örmények ötnapos ütközetben
megvédték fővárosukat. A törökök visszavonultak az Araksz folyó déli
partjára.
 
Az 1918-as breszt-litovszki
béke értelmében a szovjet állam visszaadta a területet a törököknek,
akik folytatták az örmények üldözését. Az 1920-as sévres-i béke –
amelyet a török parlament elutasított – függetlenséget adott
(Török)-Örményországnak. Az újabb összecsapások során a török hadsereg
elérte a mai határokat, amelyeket az 1921-es karsi szerződésben, majd az
1923-as lausanne-i békében véglegesítettek, az ország háromnegyede
török fennhatóság alá került. Az örmények irtása folytatódott, 600 ezer –
másfél millió közé teszik az 1923-ig elpusztultak számát. Az örmény
tragédiát Franz Werfel könyve, A Musza Dag negyven napja örökítette meg.