Az idei Budapesti Klasszikus Film Maraton kiemelt témája az 1956-os forradalom 70. évfordulója és az ’50-es évek ábrázolása a magyar filmművészetben. Annak ellenére, hogy sokáig tabu volt, 1956 témája mégis nagyon sok magyar játékfilmben megjelent. A szekció kurátora, Fazekas Eszter filmtörténész olyan filmeket válogatott a programba, melyekben a forradalom témájához szorosan kapcsolódik az odáig vezető út, azaz az 1950-es évek valósága is. A most újra nagyvásznon látható filmek közül a maga korában több alkotás is a cenzúra áldozatául esett.
Az 1956-os év során készült, ám később hosszú évtizedekre dobozban maradt az Eltüsszentett birodalom és a Keserű igazság. Utóbbi, Várkonyi Zoltán jelenidőben játszódó filmje nyíltan kritizálta az ötvenes évek sematikus mechanizmusait, nem is kerülhette el a betiltást. Banovich Tamás szatirikus parabolája, az Eltüsszentett birodalom mesébe csomagolt rendszerkritikája olyan élesre sikerült, hogy a filmet előbb cenzúrázták, majd betiltották. A fesztiválon a rendező elképzelése szerint rekonstruált 1990-es változatát vetítjük.
Szintén 1956-ban forgott a diktatórikus Futbóliában játszódó A csodacsatár, amely az országot elhagyó Puskás Ferenc jeleneteinek kivágása után mégis eljuthatott a bemutatóig. A fesztiválon az eredeti, Puskás-féle változat lesz látható.
Két éves huzavona és az 1956-ban játszódó jelenetek újravágása után kerülhetett a mozikba a Makra, Kertész Ákos regényének adaptációja. A munkás főhőse meghasonlottságáról nyíltan beszélő film ’56-os jeleneteivel akadt probléma, végül egy hazai és egy külföldi vágat is készült belőle. A fesztiválon az utóbbi, teljesebb változat kerül levetítésre.
A Tízezer nap bemutatásáig is sok küzdelem vezetett, többek között azért, mert a filmben elhangzik a „forradalom” szó. Kósa Ferenc és alkotótársai a magyar parasztság XX. századi történetébe szőtték bele az 1956-os eseményeket .
A programban három olyan film is szerepel, amely a forradalmat egy központi szerelmi szál fordulópontjaként, a személyesebb történetek felől közelítve ábrázolja. E filmek szereplőinek története elválaszthatatlan a kortól, amelyben élnek: értékeiket, választásaikat a politikai fordulatok fényében kénytelenek újra és újra átértékelni. Révész György 1957-es Éjfélkor című filmje volt az első magyar film, amelyben a forradalom motívuma megjelent. Herskó János a Párbeszédben eredeti archív felvételeket vágott be a forradalmat ábrázoló jelenetekbe. Simó Sándor Franciska vasárnapjai című filmjében 1996-ban már nyíltan beszélhetett a főszereplők sorsát alakító történelmi eseményekről.
Az ötvenes évek légköre hatja át az Ottlik Géza kisregényéből készült Hajnali háztetőket is, amely több rétegben, barátságok és szerelmek szövedékén át idézi fel a korszak történetét. Gárdos Péter közönségkedvenc szatírája, a Szamárköhögésszabad téren, a Budapest Kertmoziban lesz látható a rendező, Máthé Tibor operatőr és Hernádi Judit részvételével.
A vetítéseket, mint a korabeli moziban, olyan 1956-os híradók és rövid animációk vezetik fel, amelyek már jelzik a társadalmi erjedést, illetve témában illeszkednek a filmekhez.
Dokumentumfilmes program
35 mm-es filmről vetítjük Schiffer Pál és Magyar Bálint A Dunánál című filmszociográfiáját, amely dunapataji lakosok személyes történetein keresztül meséli el a XX. század, kiemelten 1956 történetét.
A hazai nézők számára izgalmas külső nézőpontot nyújthat a Québec-i Filmarchívum és a Francia Nemzeti Audiovizuális Intézet Eljön majd a nap című válogatása, melyben korabeli filmhíradókból, dokumentum- és rövidjátékfilmekből tudhatjuk meg, hogy a külföld mit látott a magyar forradalomból.
Szakmai programok, beszélgetések
A Budapest Classics Lab, a BKFM szakmai konferenciájának második napján, szeptember 17-én 10.00 órától a Francia Intézetben Dr. Lucy Szemetová Az 1956-os filmfelvételek változó politikai kontextusai Magyarországon, illetve Varga János Rekonstrukciók az 1956-os forradalom idején forgatott magyar operatőrök felvételeibőlcímmel tart előadást.
Dunapataji sorsok – A paraszti élettől 1956-ig: A Dunánál vetítése után beszélgetés Magyar Bálint szociológussal, a film rendezőjével és Rainer M. János történésszel, az 1956-os Intézet volt igazgatójával.