Teleki helye a magyar történelemtanításban
Peragovics Ferenc cikke

Szögezzük le: nem mindegy, mi áll a fórumon.
Teleki Pál szobra az én meggyőződésem szerint sem állhat a köz terén.
Pontosan olyan okok miatt, amiket az ÉS hasábjain az utóbbi időben többen észrevételeztek. A politikai jogegyenlőséget axiómaként fejlődésébe beépítő polgári demokrácia nem állíthat emléket olyan múltbéli politikusának, aki e legfontosabb szabályt felrúgja, és a formális egyenlőséget korlátozó intézkedéseket vezet be.

Mégis, a bibói értelemben hiszterizáltnak találom a Teleki megítélése körül kialakult polémiát. Az ún. bal- és jobboldal holdudvarába tartozó értelmiségiek képtelenek higgadtan érvelni egymás ellenében. Ezeket a vitákat bizonyára nem spórolhatjuk meg, hozzátartoznak a múlt tisztázásához, ahogyan ezt a célt szolgálta a német történészvita.
Karsai László aktivitása külön kiemelendő, aki a 2004/márc. 12-i számban nagy dolgozatot jelentetett meg. A Történelemtanárok Egyletének honlapjáról értesültem, hogy a 12. osztályosok számára készített Salamon Konrád által jegyzett gimnáziumi tankönyvnek is „nekiment”. Én egyszer sem tanítottam abból a könyvből, mert már első megjelenésekor látszott, hogy nem jó. A szakmai egyesület nagyon korrekt és helyenként kemény kritikával is illette a pontatlanságokért, az egyetemes és magyar anyag vegyítése miatt, néhol fellelhető csúsztatások és az értékelő jelzők, hangulatfestő szavak indokolatlan használatáért. Képanyaga nem rossz, sok forrást tartalmaz, adatgazdag. Felvételizőknek általában kiegészítő anyagként szoktam ajánlani, lévén hogy a Cégér Kiadó gondozásában megjelenő, Magyar Lajos Alapítvány féle „szürke-narancssárga” könyvet használom.

Karsai László cikkében azt írja, hogy egyes gimnáziumi tankönyvek is sokat tesznek Teleki Pál totális rehabilitációjáért. Nem másolom ide a könyvből a numerus clausus-szal foglalkozó rövid bekezdést, de a cikkírónak kár utalnia arra, hogy Salamon Konrád eufemizmussal él, amikor az „intézkedés” szót használja, mert mindössze a szóismétlést akarja kerülni, ti. néhány sorral fentebb kétszer is szerepel a „törvény” szó. Tehát Salamon ebben az esetben nem sumákol, inkább Karsai játszik saját kedve szerint a szavakkal. Az inkriminált rész többszöri elolvasása után én még azzal is vitatkoznék, hogy a szövegből az derül ki, amit Karsai László sugall, „hogy a zsidók nem voltak nemzethűek és megbízhatóak”. Bár ő is alkalmaz egy megszorítást, hiszen úgy írja: „arra is lehetne következtetni”. A Salamon-könyvet most ért negatív bírálat számomra azért is érthetetlen, mert mint már mondottam, a szakmai vélemény sem éppen hízelgő volt közvetlenül a megjelenéskor. Ettől ez a könyv még tanítható, és azok a gyerekek, akik ezt forgatják, a kollégák, akik ebből tanítanak, egyáltalán nem biztos, hogy megfertőződnek a rasszizmussal, illetve, hogy ab ovo fertőzöttek eme kórral. A könyv még az Antall-kormány idejében jelent meg és egyik lektora Litván György volt, akiről éppen nem mondható, hogy a jobboldal elkötelezett híve volna. Én a magam számára csak úgy tudom megfogalmazni a summát, hogy ez egy nem túl jól sikerült, konzervatív szemléletű tankönyvírói próbálkozás. Tankönyvet írni nem egyszerű dolog, úgy szelektálni, úgy fogalmazni, hogy érdekes is, jól didaktizált is legyen, és hogy még valami köze is legyen az objektivitáshoz, szakmánk tacitusi imperatívuszához. (Nem tudom például, hogy Karsai László merné-e vállalni egy általa megírt történelem tankönyvben Telekiről ezt a mondatot: „Nem hős vagy ellenálló volt, hanem háborús bűnös.”) A legjobb XX. századdal foglalkozó történelemkönyv, ami a rendszerváltás/rendszerváltozás (ökumenikus jelleggel írom, hogy mindenki elégedett legyen) után született, az ifj. Lator László viszonylag kis lélegzetű, de kiválóan megírt összefoglalása.

Visszatérve Karsai László cikkére, a hivatkozásoknál figyeltem fel arra, hogy rendre a Magyar Nemzet semmitmondó publicistáival hozakodik elő, őket cáfolja rendületlenül. Török, Keresztes, Seszták írásai ennyi figyelmet érdemelnének? A szobor felállítása mellett érvelők közül egyedül Vígh Károly és Csicsery-Rónay István tekinthető komolyabb szaktekintélynek.
Utóbbit nyilván idős kora is megakadályozta abban, hogy 3-4 hete a MTV Élesben c. műsorában a porondról mindenkit lesöprő, az én ízlésem szerint kicsit agresszívan vitatkozó Karsainak „visszaszóljon”. Jellemzőnek tartom, hogy a vitában a Teleki pályájával legtöbbet foglalkozó Tilkovszky Loránt, újabban Ablonczy Balázs meg sem szólalt.
Azt sem tudjuk, hogy Magyarország legkiegyensúlyozottabb szellemű volt köztársasági elnöke miért támogatta a szobrot? Miért szentelt Teleki sorsának költeményt Illyés Gyula, Győry Dezső, Vas István, Keresztury Dezső? Miért írja Márai Sándor 1943-as naplójában: „Célszerű lenne, ha megírná valaki a Teleki Pál-mítoszt, nagyon egyszerűen, száz oldalon, … s a béketárgyalásokon mindazok kezébe adnák – francia, angol nyelven – , akik Magyarország sorsáról döntenek.”

Megannyi lehetőség volna az értelmes diskurzusra Teleki helyéről a magyar történelemben. De mindebből nem lesz semmi, ha Karsai László olyan óriási szaktekintélyekre tartja érdemesnek, hogy reagáljon, mint Seszták.

Bárhogy van is, a tavaszon végzős diákjaimmal elzarándokolunk a máriabesnyői sírhoz és még virágot is viszünk! És ezzel teljesen összeegyeztethetetlen (?) módon április 16-án méltó módon próbálunk megemlékezni iskolánkban a holokauszt majd félmilliónyi magyar áldozataira. Mert nekem ezt diktálják legjobb ismereteim a korról és történelem tanári hivatásom.

Még egy kérdésem volna. Tessék mondani, szakmánk doyenjének, a 91 éves Kosáry Domokosnak nem lesz abból baja, hogy fiatal történészként egy háborús bűnös mellett politikai természetű feladatokat is vállalt?

Peragovics Ferenc
orosz nyelv, történelem és könyvtár
szakos
középiskolai tanár
Esztergom