Teleki helye a
magyar történelemtanításban
Peragovics Ferenc cikke

Szögezzük le: nem mindegy, mi áll a fórumon.
Teleki Pál szobra az én meggyőződésem szerint sem állhat a köz terén.
Pontosan olyan okok miatt, amiket az ÉS hasábjain az utóbbi időben
többen észrevételeztek. A politikai jogegyenlőséget axiómaként
fejlődésébe beépítő polgári demokrácia nem állíthat emléket olyan
múltbéli politikusának, aki e legfontosabb szabályt felrúgja, és a
formális egyenlőséget korlátozó intézkedéseket vezet be.

Mégis, a bibói értelemben
hiszterizáltnak találom a Teleki megítélése körül kialakult polémiát. Az
ún. bal- és jobboldal holdudvarába tartozó értelmiségiek képtelenek
higgadtan érvelni egymás ellenében. Ezeket a vitákat bizonyára nem
spórolhatjuk meg, hozzátartoznak a múlt tisztázásához, ahogyan ezt a
célt szolgálta a német történészvita.
Karsai László aktivitása
külön kiemelendő, aki a 2004/márc. 12-i számban nagy dolgozatot
jelentetett meg. A Történelemtanárok Egyletének honlapjáról értesültem,
hogy a 12. osztályosok számára készített Salamon Konrád által jegyzett
gimnáziumi tankönyvnek is „nekiment”. Én egyszer sem tanítottam abból a
könyvből, mert már első megjelenésekor látszott, hogy nem jó. A szakmai
egyesület nagyon korrekt és helyenként kemény kritikával is illette a
pontatlanságokért, az egyetemes és magyar anyag vegyítése miatt, néhol
fellelhető csúsztatások és az értékelő jelzők, hangulatfestő szavak
indokolatlan használatáért. Képanyaga nem rossz, sok forrást tartalmaz,
adatgazdag. Felvételizőknek általában kiegészítő anyagként szoktam
ajánlani, lévén hogy a Cégér Kiadó gondozásában megjelenő, Magyar Lajos
Alapítvány féle „szürke-narancssárga” könyvet használom.

Karsai László cikkében azt írja,
hogy egyes gimnáziumi tankönyvek is sokat tesznek Teleki Pál totális
rehabilitációjáért. Nem másolom ide a könyvből a numerus clausus-szal
foglalkozó rövid bekezdést, de a cikkírónak kár utalnia arra, hogy
Salamon Konrád eufemizmussal él, amikor az „intézkedés” szót használja,
mert mindössze a szóismétlést akarja kerülni, ti. néhány sorral fentebb
kétszer is szerepel a „törvény” szó. Tehát Salamon ebben az esetben nem
sumákol, inkább Karsai játszik saját kedve szerint a szavakkal. Az
inkriminált rész többszöri elolvasása után én még azzal is vitatkoznék,
hogy a szövegből az derül ki, amit Karsai László sugall, „hogy a zsidók
nem voltak nemzethűek és megbízhatóak”. Bár ő is alkalmaz egy
megszorítást, hiszen úgy írja: „arra is lehetne következtetni”. A
Salamon-könyvet most ért negatív bírálat számomra azért is érthetetlen,
mert mint már mondottam, a szakmai vélemény sem éppen hízelgő volt
közvetlenül a megjelenéskor. Ettől ez a könyv még tanítható, és azok a
gyerekek, akik ezt forgatják, a kollégák, akik ebből tanítanak,
egyáltalán nem biztos, hogy megfertőződnek a rasszizmussal, illetve,
hogy ab ovo fertőzöttek eme kórral. A könyv még az Antall-kormány
idejében jelent meg és egyik lektora Litván György volt, akiről éppen
nem mondható, hogy a jobboldal elkötelezett híve volna. Én a magam
számára csak úgy tudom megfogalmazni a summát, hogy ez egy nem túl jól
sikerült, konzervatív szemléletű tankönyvírói próbálkozás. Tankönyvet
írni nem egyszerű dolog, úgy szelektálni, úgy fogalmazni, hogy érdekes
is, jól didaktizált is legyen, és hogy még valami köze is legyen az
objektivitáshoz, szakmánk tacitusi imperatívuszához. (Nem tudom például,
hogy Karsai László merné-e vállalni egy általa megírt történelem
tankönyvben Telekiről ezt a mondatot: „Nem hős vagy ellenálló volt,
hanem háborús bűnös.”) A legjobb XX. századdal foglalkozó
történelemkönyv, ami a rendszerváltás/rendszerváltozás (ökumenikus
jelleggel írom, hogy mindenki elégedett legyen) után született, az ifj.
Lator László viszonylag kis lélegzetű, de kiválóan megírt
összefoglalása.

Visszatérve Karsai
László cikkére, a hivatkozásoknál figyeltem fel arra, hogy rendre a
Magyar Nemzet semmitmondó publicistáival hozakodik elő, őket cáfolja
rendületlenül. Török, Keresztes, Seszták írásai ennyi figyelmet
érdemelnének? A szobor felállítása mellett érvelők közül egyedül Vígh
Károly és Csicsery-Rónay István tekinthető komolyabb szaktekintélynek.
Utóbbit nyilván idős kora is megakadályozta abban, hogy 3-4 hete a MTV
Élesben c. műsorában a porondról mindenkit lesöprő, az én ízlésem
szerint kicsit agresszívan vitatkozó Karsainak „visszaszóljon”.
Jellemzőnek tartom, hogy a vitában a Teleki pályájával legtöbbet
foglalkozó Tilkovszky Loránt, újabban Ablonczy Balázs meg sem szólalt.
Azt sem tudjuk, hogy Magyarország legkiegyensúlyozottabb szellemű volt
köztársasági elnöke miért támogatta a szobrot? Miért szentelt Teleki
sorsának költeményt Illyés Gyula, Győry Dezső, Vas István, Keresztury
Dezső? Miért írja Márai Sándor 1943-as naplójában: „Célszerű lenne, ha
megírná valaki a Teleki Pál-mítoszt, nagyon egyszerűen, száz oldalon,
… s a béketárgyalásokon mindazok kezébe adnák – francia, angol nyelven
– , akik Magyarország sorsáról döntenek.”

Megannyi lehetőség volna az értelmes diskurzusra Teleki
helyéről a magyar történelemben. De mindebből nem lesz semmi, ha Karsai
László olyan óriási szaktekintélyekre tartja érdemesnek, hogy
reagáljon, mint Seszták.

Bárhogy van
is, a tavaszon végzős diákjaimmal elzarándokolunk a máriabesnyői sírhoz
és még virágot is viszünk! És ezzel teljesen összeegyeztethetetlen (?)
módon április 16-án méltó módon próbálunk megemlékezni iskolánkban a
holokauszt majd félmilliónyi magyar áldozataira. Mert nekem ezt
diktálják legjobb ismereteim a korról és történelem tanári hivatásom.

Még egy kérdésem volna. Tessék
mondani, szakmánk doyenjének, a 91 éves Kosáry Domokosnak nem lesz abból
baja, hogy fiatal történészként egy háborús bűnös mellett politikai
természetű feladatokat is vállalt?

Peragovics
Ferenc
orosz nyelv, történelem és könyvtár
szakos
középiskolai tanár
Esztergom