Évzáróként exkluzív összeállítást közlünk az állambiztonság (legalábbis 1989-ben) utolsó, az ellenzéki pártokról gyűjtött feljegyzéseiből, illetve a romániai forradalmi eseményekről a napi operatív információs jelentések, az MTI hírösszefoglalói és a nézői üzenetek tükrében.
A karácsonyi készülődések és a romániai események mellett a III/III. Csoportfőnökség munkatársainak jutott ideje az ellenzéki pártok, egyéb szervezetek, intézmények megfigyelésére. A többpártrendszer kialakulásának biztos jeleként volt értelmezhető, hogy az MSZP termet biztosított a Rádiókabaré szilveszteri adásának felvételéhez, amelyre az összes politikai pártot, talán a még bejegyzetlen Magyar Október Párt kivételével, meghívták. Az V. kerületben lakók Tamás Gáspár Miklós ellen uszító, szélsőséges és kirekesztő hangvételű röplapokat találtak postaládájukban, miközben az MDF dossziét nyitott az legfontosabb SZDSZ-es politikusokról, hogy az abba gyűjtött információt alkalomadtán felhasználhassák ellenük. Király Bélát Kaposváron felkérték, hogy legyen az SZDSZ- FIDESZ-MDF közös jelöltje, ezért a tábornok a hazatelepedését fontolgatta. Egyik utolsó jelentésük a Szabad Európa Rádió budapesti irodájáról szól, amely eszerint nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, elsősorban a munkatársak hozzá nem értése miatt.
December 18-án, tiltakozásul a temesvári események és a Ceauoescu-rendszer ellen, mintegy 8000 ember gyűlt össze a Hősök terén és vonult később a román nagykövetség elé. Temesváron egy nappal korábban ugyanis az utcára vonuló többezres tömeget a Securitate és a hadsereg csapatai fékezték meg, több tucat halottat maguk mögött hagyva. 21-én az Iránból hazatért pártfőtitkár nagygyűlésre hívta a bukarestieket, ám szokott fordulatokkal tarkított beszéde és üres ígéretei, 34 év után először, dühödt tiltakozást és ellenállást váltottak ki a Központi Bizottság előtti téren összegyűlt emberekből, akik megkíséreltek bejutni az épületbe.
Másnap a diktátor és felesége helikopteren menekült el. A felkelők elfoglalták a stratégiai jelentőségű TV-székházat, és attól kezdve az eseményeket élő adásban lehetett követni. A történet vége ismerős: a menekülőket elfogták, december 25-én, egy kurta-furcsa, sok kérdést fölvető és részleteiben máig tisztázatlan perben a rögtönítélő bíróság halálra ítélte őket és az ítéletet azon nyomban végrehajtották.
Magyarország minden részéből segélyszállítmányok tucatjai indultak ezekben a napokban Románia irányába, amelyek magánszemélyek, szervezetek, politikai pártok és állami intézmények nevében élelmiszert, gyógyszereket vittek a rászorulóknak. (A lakosság szolidaritása a TV2-höz küldött üzenetekből is visszaköszön, bár olyan is volt, aki a véres események helyett inkább szórakoztató műsorokat követelt magának az ünnepek alatt.) A segélyakcióknak egy halálos áldozata is volt, a hódmezővásárhelyi Tóth Sándort útban Temesvár felé, Aradon lőtték le december 22-én. A magyar kormány hamarosan elismerte az újonnan megalakult Nemzeti Megmentési Frontot, amelyet Ceauoescu régi ellenlábasa, Ion Iliescu vezetett.