Fizikai
munkára ma még mindig inkább újságokban toboroznak
munkaerőt.
(Forrás: Magyar Rádió)

„Az elmúlt években folyamatosan nőtt az
online álláskereső szolgáltatások regisztrált felhasználóinak a száma,
jelenleg mintegy 300 ezren használják aktívan ezeket a
weboldalakat” – hangzott el az MTE
kerekasztal-beszélgetésén. 

A Magyar
Tartalomszolgáltatók Egyesülete által szervezett internetes
álláskeresésről szóló keddi kerekasztal-beszélgetésen a résztvevők
egyetértettek abban, hogy a közeli jövőben ennek a számnak a további
növekedése várható. Arról azonban vita alakult ki, hogy a folyamatosan
erősödő felhasználói igényeket hosszabb távon hány álláskereső weboldal
fogja majd kiszolgálni. Az online álláskeresés az elmúlt néhány évben a
hazai internet egyik leggyorsabban fejlődő szegmensévé változott,
tömegével jöttek létre a kisebb-nagyobb, a területtel foglalkozó
site-ok. Nagy György Miklós, a Profession.hu vezetője szerint azonban a
közeli jövőben a piac koncentrálódása várható, és hosszabb távon
mindössze két jelentős szereplő harcára kell számítani. A fontos
szereplők várható számával a résztvevők közül többen nem értettek egyet,
ám a várható koncentrálódás tényéről egyetértés alakult
ki.

Ugyancsak egyetértettek a
vitázók abban, hogy nem várható az egyes szakmákra, szakterületekre
koncentrálódó álláskereső weboldalak szaporodása, mivel a magyar piac
ehhez túl kicsi. „Általánoságban elmondható, hogy számos
dolog, ami a cseh vagy a lengyel piacon például működik, az nálunk
egyáltalán nem” – fogalmazott Buda Szabolcs, a Jobpilot
vezetője. Ebben rendkívül fontos szerepe van a földrajzi mobilitás
szinte teljes hiányának, az ország túlzott Budapest-központúságának,
illetőleg a magyar munkakeresők nemzetközi mércével mérve rendkívül
alacsony idegennyelv-ismeretének. Ez utóbbi tényező fontosságát
hangsúlyozta vitaindító előadásában Lukács Zsolt, a Telkes Tanácsadó Rt.
fejvadásza is, aki szerint a magyar munkavállalók nyelvi hiányosságai
rendkívül hátrányos helyzetbe sodorják őket az egyre nemzetközibbé váló
munkaerő-piacon, és ezt a hátrányt az online álláskereső szolgáltatások
sokasága sem fogja tudni kiküszöbölni.

Lukács véleménye szerint jelen pillanatban elsősorban
az úgynevezett „fehérgalléros” munkavállalóknak van esélyük az
interneten állást találniuk. Míg a felsővezetői pozíciókra leginkább a
hagyományosnak mondható úton, fejvadász-cégek segítségével keresnek
jelölteket, addig a munkaerőpiac alsó, ám legszélesebb szegmensét kitevő
fizikai munkákra továbbra is a nyomtatott hirdetések útján lehet a
legkönnyebben megfelelő embert találni. A résztvevők szerint az
internetes penetráció növekedésével mindez változni fog: a nagyobb
elérés lehetővé fogja tenni, hogy a későbbiekben ezeknek az úgynevezett
„kékgalláros” munkavállalóknak a bekerülését az online állásoldalak
adatbázisaiba.