A magyar
gazdaság egyik fő motorja az oktatás lehetne, azonban a jelenlegi
képzési rendszer sem szerkezetét, sem hatékonyságát nézve nem felel meg
az elvárásoknak.
(Forrás: MFOR)

A
tanárok teljesítményének a mérésében, két éven belül mintegy 30 ezer
fős elbocsátásban, illetve a mérnök – és szakképzés felkarolásában látja
a megoldást egy fiatal közgazdászokból álló csoport. Az mfor.hu a
Central European Management Intelligence (CEMI) tanulmányát sorozatban
közli.

Magyarország a GDP 6
százalékát költötte oktatási kiadásokra 2003-ban,  míg a régi
uniós tagországok GDP-jük 5,2 százalékát, az újonnan csatlakozott
országok pedig a GDP 5,9 százalékát fordítják képzési célokra. Látható,
hogy Magyarország ugyan némileg többet költ oktatásra, ám ez a különbség
korántsem olyan jelentős, mint a költségvetés néhány egyéb területén.
Ennek ellenére az oktatás területén is találhatunk olyan visszásságokat,
melyek megszüntetése a rendszer hatékonyabb működését és magasabb
színvonalát eredményezheti.

Az
elmúlt évtizedben tapasztalható demográfiai trend (születésszám
csökkenése) hatására jelentősen lecsökkent az általános iskolai tanulók
létszáma, míg 1997-ben 980 ezer általános iskolást tartottak nyilván,
2005-ben már csak 890 ezret. A diákok számának 10 százalékos csökkenését
azonban az általános iskolai tanárok számának mindössze 3 százalékos
mérséklődése kísérte. Ennek eredményképpen a nemzetközi
összehasonlításban egyébként is alacsony egy tanárra jutó diákok száma
így még tovább csökkent.

Mára
Magyarországon az egy tanárra jutó diákok száma az általános iskola alsó
négy osztályában az EU-25 országok közül a legalacsonyabb. Ezt gyakran
próbálják – tévesen – Magyarország települési struktúrájával (sok kis
falu) igazolni, ám ha a területi statisztikákat megvizsgáljuk,
szembetűnő, hogy a tanárfelesleg Budapesten a
legnagyobb.