2007 novemberében – mondhatnánk, még az időszámítás előtt – egyesületünk virtuális nevelésügyi kongresszust indított. A rendezvényünk a VII. Nevelésügyi Kongresszussal párhuzamos, autonóm mozgalomként zajlott, és a vártnál nagyobb érdeklődés kísérte (ld. erről a 2008 júniusában megjelent kongresszusi zárszót).

Hogy miért döntöttünk annak idején úgy, hogy meghirdetjük ezt az – akkor még kivételesnek számító – online programot, a 2007 novemberében nyilvánosságra hozott kongresszusi köszöntőnkben így fogalmaztuk meg: 

„Őszintén bevalljuk, hogy nem érezzük rózsásnak az oktatásügy jelenlegi helyzetét, sőt még azt is, hogy nemigen látunk javulásra utaló jeleket sem. Mint civil szervezet eddig is törekedtünk teret adni a konstruktív párbeszédnek. A mi beszélgetőpartnereink elsősorban a pedagógusok és a szakmai civil szervezetek. Azért ők, mert – legalábbis mostanáig – elsősorban ők figyeltek és reflektáltak az általunk felvetett gondolatokra. Ez sokkal kevésbé igaz a pedagógiai kutatókra, és az oktatáspolitika alakítóira.”

Az akkori felhívásunk mai szemmel döbbenetesen szolidnak és derűlátónak tűnik. Lényegét tekintve azonban most, 14 év elteltével és számos – az oktatást és a pedagógus közösséget sújtó – elbaltázott döntés, mellébeszélés és átejtés után se mondhatunk mást: meggyőződésünk, hogy az oktatás jobbításának alapja csak a párbeszéd lehet. Hogyha ezt csak abban a formában tudjuk szorgalmazni, hogy mondjuk a magunkét, akkor lankadatlanul ezt kell tennünk.

A most tervezett 2. virtuális kongresszus apropója és vitaindítója egy kerekasztal-beszélgetés az oktatás lehetséges jövőjéről egy olyan időszakban, amikor a hazai közoktatás hatalmas válságot él át (a miskolci tanárok nyílt levele szerint egyes helyeken már össze is omlott). Mindeközben világméretű kultúraváltás részesei vagyunk, amiben közös felelősségünk, hogy kijelöljük az iskola dolgát. Ennek jegyében született az Oktatási víziók kultúraváltás idején című beszélgetés Knausz Imre, Lannert Judit, Szekszárdi Júlia és Tarné Éder Marianna részvételével, Földes Petra moderálásával (megjelent az Új Pedagógiai Szemle 2021. 11-12. számában.) [i]

A honlapunkon már közöltünk részleteket a beszélgetésből. Néhány kulcsgondolatot szeretnénk itt is kiemelni abban a reményben, hogy kedvet csinálunk a teljes szöveg elolvasásához. De az igazi vágyunk az, hogy akár erre a szövegre reflektálva, akár másképp kapcsolódva, minél többen megmutatnák, megmutatnátok a közösségnek a saját nézőpontotokat és megéléseteket, létrehozva egy igényes, az emberi dimenzióból táplálkozó szakmai diskurzust.

Mert együtt ülünk egy nagy közös gödörben, amiből jó volna a kifelé vezető ösvényeket megtalálni.

Folytatás

További cikkek az OFOE honlapján