Az aktuális kiállítások megtekintésére, az október
23-i program megbeszélésére 2006. október 7.-én, szombaton délelőtt
10.30-kor helyszíni sétát szerveznek történelemtanároknak, amelyre az
alábbi cikkben lehet jelentkezni.

A Memento
Park, –  kortörténeti múzeum.
A
Memento Park , – Eleőd Ákos építész konceptuális alkotása,
amely egyszerre szól a diktatúráról és a
demokráciáról.

A Memento Park két
részből áll: az 1993-ban felavatott „Egy mondat a
zsarnokságról”-Szoborpark, és a tervezett „Tanú tér” épületegyüttese;
kortörténeti-kulturális központ.

A
Tanú tér:  „… az 1956-os budapesti Széna tér, az 1968-as prágai
Vencel tér, az 1981 varsói Palota tér; az 1989-es temesvári Opera tér;
berlini Potsdamer tér; szófiai Nemzetgyűlés tere …
„

MEMENTO PARK
Projekt ‘2006

A
Tanú tér épületeinek – amelyek a tematikus időszaki kiállításoknak,
filmkluboknak, konferenciáknak, kihelyezett történelemóráknak fognak
helyszínt adni – végső megvalósításáig, az idén, az ’56-os forradalom
50. évfordulójának megemlékezés-sorozatán belül a legfontosabb térelemek
megvalósulnak:

• az
  egykori Sztálin-emlékmű építészeti és szobrászati
  mementója;
• a Tanú
  tér térszerkezetének kialakítása; két oldalsó térfalként: két faház
  (vö.: két barakk!), amelyek hangsúlyozottan ideiglenes kiállítási
  installációk ;
• a
  2006-os Emlékév szimbolikus kiállítási tere, tematikus kiállítási
  programmal:

Kiállítás / I.: A
szocializmus kezdete, a „kemény diktatúra”
Tematika: „A
kommunizmus áldozatai” – témakörben:  Recsk

Kiállítás / II.: A
szocializmus hétköznapjai, a „puha diktatúra”
Tematika: „A
szocializmus száz monumentuma” – budapesti szobrok 1945 –
1988

Kiállítás /
III. – IV.: A szocializmus bukása: az egészséges
szabadságvágy                                   

Tematika: „A Pere Lachaise-től a 301-es parcelláig” , – a
világ itthon és külföldön emelt 56’-os emlékművei

Kiállítás I.-II.: 2006. szeptember 16. – október
15.   ;  
Kiállítás III.-IV.: 2006.
október 25. – november 26.

A
kiállítások letölthető anyagai pdf-formában: első – második –
harmadik

Az aktuális kiállítások megtekintésére, az október
23-i program megbeszélésére 2006. október 7.-én, szombaton délelőtt
10.30-kor helyszíni sétát szerveznek, ahol a Memento Park koncepciójának
ismertetésére az alkotót, Eleőd Ákost kérték fel!

Jelentkezni október 3-án 15 óráig az
info@tte.hu
címre küldött e-maillel lehet.

Cím: Budapest, XXII.
Tanú tér (Balatoni út – Szabadkai út sarok)
Megközelítés/busz + egyéb információk:
www.mementopark.hu ; www.szoborpark.hu

Sosemvolt város sosemvolt tere
Október
23-án helyére kerül Sztálin csizmája – Ma két kiállítás nyílik a
szoborparknál
(Forrás:
Népszabadság)

Egy korszakot talán semmi sem jellemez jobban, mint
épített környezete.
Egy társadalmat pedig jórészt az
minősít, hogyan bánik saját múltjával, történelmével.

A múltat letagadni diktátorok vagy dacos kisgyerekek
szokták. Amint ránk köszön a demokrácia s a felnőttkor, nincs szükség
ilyesmire, sőt kötelesség megőrizni, amit az előző generációk ránk
hagytak. A rendszerváltozás körül a letűnt rezsim által állított,
szintén az épített környezet részének számító szobrokat illetően
többféle elképzelés született. Volt, aki az elpusztításukon
gondolkodott, és akadtak, akik a helyükön akarták hagyni ezeket az
alkotásokat.
1992-ben pályázatot írtak ki a szobrok
elhelyezésére, amelyen az akkor harmincéves építész, Eleőd Ákos
koncepciója, az Egy mondat a zsarnokságról szoborparkból és a Tanú
térből álló Mementó Park nyert. 1993-ban megnyitotta kapuit a
Szoborpark, ám ez csak a tervezett beruházás egyik fele: a Tanú tér
létrehozására még hosszú éveket kellett várni. Bár elméleti szinten az
összes eddigi kormányzat támogatását bírta az elképzelés, bizonyos
tulajdonjogi, technikai és anyagi problémák miatt nem valósulhatott meg
teljesen a projekt. Pedig Eleőd kezdeményezése egyedülálló volt, és mind
a mai napig unikum a világon. A szobrok itt egyszerre kordokumentumok
és műtárgyak. A tervező azzal, hogy kiemelte őket kontextusukból,
sajátos politikai skanzent hozott létre Budatétényben. Éppen ezzel az
idézőjelbe tétellel, az „elemeléssel” került előtérbe a szobrok
műalkotás mivolta: köztereken már csak méretük folytán is elsősorban a
hatalmat, az egyszerű ember alattvalóságát jelenítették meg egykor.

Az Egy mondat a zsarnokságról szoborpark előtti
trapézterület a projekt másik fele, a Tanú tér. A trapéz hosszanti talpa
a szoborpark főhomlokzata, rajta középen az 56-os forradalom egyik
legfontosabb jelképévé vált Illyés Gyula-vers, az Egy mondat a
zsarnokságról. A trapéz két oldalán egy-egy kívülről teljesen egyforma
épület kap helyet, melyekben kiállító- és mozitermek, könyv- és
ajándékbolt, valamint turisztikai kiszolgáló helyiségek működnek majd.
Ezeket egyelőre barakkok helyettesítik, szándékoltan az ideiglenességre,
a befejezetlenségre utalva – van még tennivaló elég.
A
trapéz rövidebb talpán eredeti nagyságban, pontos tömegarányok szerint a
Sztálin-dísztribün, a posztamens áll majd, rajta Joszif Visszarionovics
csizmája, az emlékmű emlékműve mint a forradalom másik kiemelkedően
fontos jelképe. Eleőd Ákos elmondása szerint a csizmát csak október
23-án este 21 óra 37 perckor emelik a helyére: ötven évvel ezelőtt ekkor
döntötték le forradalmárok a Sztálin-szobrot.
Az októberi
megnyitó felvezetéseként ma délután két, a korszakhoz kapcsolódó
kiállítás is nyílik a Tanú téren. Az egyik a szocializmus kezdetével, a
kemény diktatúrával, a recski munkatáborral, a másik a szocializmus
hétköznapjaival, a „puha” diktatúrával foglalkozik, és 1945 1988 között
állított budapesti szobrokat mutat be. Vasárnap délután maga a tervező
segít eligazodni a monumentumok között: az érdeklődők vezetéses sétán
vehetnek részt. Ha a Tanú tér két egyforma, a tájból kiemelkedő épülete
is elkészül majd, az együttest lezáró támfal a szobortorzó mögött
valóságos hajóorrá fut össze. A szemlélődő így azt gondolhatja, egy
sosemvolt város sosemvolt terén jár – így Eleőd. A főhomlokzat és a
csizma közötti terület egyszerre lehet a Vencel tér, a Potsdamer Platz
vagy a Felvonulási tér, tágabban értelmezve: a szabadság
allegóriája.

Ahogy a szoborpark
létrejötte a rendszerváltozás, a csizma elhelyezése a forradalom
emblematikus pillanatát merevíti ki, a kettő együtteséből születő
Mementó Park megnyitása a koncepció szerint az igazi demokrácia
beköszöntének percét jelentheti. Erről tanúskodik Eleőd Ákos tervének
kulcsmondata is: „Ez a park a diktatúráról szól, de abban a pillanatban,
amikor ez kimondható, leírható, megépíthető, a park már a demokráciáról
szól, mert csak a demokrácia képes megadni annak a lehetőségét, hogy
szabadon gondolkozhassunk a diktatúráról, vagy éppen a demokráciáról,
vagy bármiről.”

A recski
tábor mártírjairól a Tanú téren
(Forrás: Magyar
Nemzet)

A Kortársak között című, a hazai építőművészeket
bemutató sorozat ifj. Eleőd Ákos munkásságát ismertető tanulmányában a
következőket írtam: „Az Egy mondat a zsarnokságról – Szoborpark és a
Tanú tér együtt alkotják majd a Mementó parkot, amely ’56 és a
rendszerváltás egyetlen közös, társadalmi méretű konszenzusának állít
emléket: az egészséges szabadságvágynak. Az ’56-os forradalom közelgő
ötvenedik évfordulója remélhetőleg meghozza e roppant fontos szimbolikus
kompozíció befejezését…”
És meghozta. A Tanú tér
legfontosabb eleme: a Sztálin-emlékmű építészeti és szobrászati
mementója ütemesen épül, és a projekt teljes befejezésének is megvan már
a tervezett időpontja: 2009, a kelet-közép-európai sorsforduló huszadik
évfordulója, amelynek a Mementó park házigazdája, a Tanú tér
szimbolikus főtere lesz. Hiszen a Tanú tér: „…az ’56-os budapesti Széna
tér, a ’68-as prágai Vencel tér, a ’81-es varsói Palota tér; a ’89-es
temesvári Opera tér, a berlini Potsdamer tér, a szófiai Nemzetgyűlés
tere…” – vallja Eleőd Ákos, aki nemcsak az architektúrát jegyzi, hanem a
Mementó park komplex tartalmi koncepcióját is kidolgozta.
Természetes hát, hogy az idei programnak is ő a kurátora, aki a
Szoborpark-kapuzat és a Sztálin-mementó között – a csomópont
megépítéséig – ideiglenes térfalat tervezett, megidézve a végleges Tanú
tér térstruktúráját: két barakkot telepített, amelyek kívül-belül
kiállítási installációk. E két faházban nyílik meg ma délután négykor a
Memento Park Projekt 2006 első két kiállítása. Az egyik a „kemény
diktatúrát” mutatja be, a kommunizmus áldozatait, a recski munkatábort
idézi meg (szakértő Zimányi Tibor, a Recski Szövetség elnöke), a másik
„a szocializmus száz monumentumát”, az 1945–88 közötti budapesti
szobrokat mutatja be (szakértő Wehner Tibor művészettörténész). A
megnyitón a koncepcióhoz hűen nem lesz aktuális avatóbeszéd: A.
Szolzsenyicin A Gulag szigetcsoportjából felolvasott bevezető után a
kiállításokat megzenésített versek nyitják: Kányádi Sándor és Zalán
Tibor költeményeit a zeneszerzőtől, Huzella Pétertől hallhatjuk. S nem
lesz beszéd a projekt kiemelkedően legfontosabb mozzanatánál sem: a Tanú
téren október 23-án pontosan 21 óra 37 perckor – a Sztálin-szobor
ledöntésének pillanatát megidézve – kerül sor a Csizma-mementó
avatására. A hangszórókból egyetlen prózai szó sem hallatszik majd,
Beethoven drámai zenéje és a Forradalom versei hangoznak föl a Mementó
parkban, a Tanú téren, így lehet az valóban „egy tér, amely,
egypártrendszeren túl, többpártrendszeren innen” a virtuális pillanatot,
a demokrácia születését idézi meg, ahol mindenki letehet egy szál
virágot, gyújthat egy mécsest, s végigsétálhat ’56 szabadságeszméjének
világszerte ismert és elismert jelképe, a csizma – s a rendszerváltás
nemzetközi jelképévé vált Szoborpark kapuját őrző Egy mondat a
zsarnokságról óriási vastáblája között.
Eleőd a Mementó park
gondolatmenetét gyakorlatilag a Szoborpark megszületése óta következetes
állhatatossággal képviseli, e hitelességnek is köszönheti a koncepciója
mentén kialakult páratlan konszenzust. Tavasszal például Tőkés László
látogatott a parkba, aki biztosította támogatásáról. Talán az építész
állhatatosságát igazolta vissza az élet egy, a múlt héten bekövetkezett
újabb, örömteli konszenzussal is: a fővárosi önkormányzat ötpárti
egyetértéssel szavazott zöld jelzést az Erdélyi Gyülekezet Eleőd
tervezte karitatív központjának, a reménység szigetének, így tavasszal
elkezdődhet az erdélyi halottak emlékhelye, majd a templom
építése.