Amíg egy megtámadott állam a siker reményével kezd bele egy védekező küzdelembe, addig nagy valószínűséggel vállalni fogja az ellenállást. Huszadik századi példákkal élve, 1938-ban a csehek azért nem álltak ellen, mert kihátráltak mögülük a szövetségeseik, és olyan nyomasztó volt a német fölény, hogy erről lemondtak. De például a következő évben a lengyelek az angol és francia szövetségi ígéretekben bízva vállalták a szembeszállást. A szabadságharcot nem mi kezdtük, ezt mindig el szokták felejteni. És Kossuth-éknak Jellačić horvát bán támadásától, vagyis 1848 szeptemberétől kezdve, egészen 1849 februárjáig egy sor tárgyalási próbálkozása, kezdeményezése, gesztusa volt, de mindig elutasították őket azzal, hogy „lázadókkal nem tárgyalunk”.

Interjú Hermann Róbert történésszel a szabadságharccal kapcsolatos vitákról, tévhitekről és a történelmi alternatívákról.

Német-orosz és francia-osztrák háború?

Több helyen is lehetett olyasmit olvasni, hogy semmi értelme nem volt vállalni a szabadságharcot 1848-ban egy katonailag erősebb hatalommal szemben. Volt értelme?

Amíg egy megtámadott állam a siker reményével kezd bele egy védekező küzdelembe, addig nagy valószínűséggel vállalni fogja az ellenállást. Huszadik századi példákkal élve, 1938-ban a csehek azért nem álltak ellen, mert kihátráltak mögülük a szövetségeseik, és olyan nyomasztó volt a német fölény, hogy erről lemondtak. De például a következő évben a lengyelek az angol és francia szövetségi ígéretekben bízva vállalták a szembeszállást. A szabadságharcot nem mi kezdtük, ezt mindig el szokták felejteni. És Kossuth-éknak Jellačić horvát bán támadásától, vagyis 1848 szeptemberétől kezdve, egészen 1849 februárjáig egy sor tárgyalási próbálkozása, kezdeményezése, gesztusa volt, de mindig elutasították őket azzal, hogy „lázadókkal nem tárgyalunk”.

Akkor nem lett volna lehetőség kiugrani a konfliktusból, amikor 1848 szeptember végén Lamberg megérkezett, és egyszerűen ellenjegyezni a kinevezését?

Nem tudjuk, hogy mi lett volna. Lamberg maga is bizonytalan volt abban, hogy Jellačić hajlandó-e neki engedelmeskedni, és ebben én sem lennék annyira biztos. A bán annyi királyi leiratot szegett meg már addigra, hogy enyhén szólva bizonytalan lett volna, hogy ha Lamberg odamegy, és azt mondja, hogy tessék leállítani a támadást, akkor ennek szót fogad. Meg hát hiszterizálva volt a közvélemény, az előző hetek inkorrekt bécsi politikája meg Jellačić előrenyomulása miatt azt gondolom, hogy a magyar politikai elit jelentős részét is nagyon nehéz lett volna rávenni arra, hogy parírozzon neki, hiszen itt az országgyűlés elnapolásáról is szó volt, nemcsak arról, hogy a konfliktus megakadályozása érdekében legyen egy közös fővezére a magyar és a horvát seregnek.

Nem vezette félre Kossuthot, hogy abból indult ki: a német egység megszületik, és erre az előfeltevésre épült az egész háború?

Ez az egyik opció volt. Ők azért megpróbáltak több irányba játszani, 1848 tavaszán az angolokkal kerestek kapcsolatot, 1848 augusztusában a franciákkal. A német egység ügye nagyjából 1849 áprilisáig nem volt lefutva. Sőt ott voltak még az olaszok is 1849 tavaszáig; hajszálon függött, hogy a franciák az olaszok oldalán avatkoznak be. Ha mondjuk az osztrákok Piemontot megpróbálják letörölni a térképről, amire volt hajlandóságuk, akkor a franciák beavatkoznak. Egészen az orosz intervenció bekövetkeztéig nem volt törvényszerű, hogy a harc egy ilyen katonai összeomlással ér véget.

Nem volt előre kalkulálható az orosz beavatkozás?

Nem. Ha Frigyes Vilmos porosz király 1849 áprilisában elfogadja a német császári koronát, akkor nagy valószínűséggel az orosz hadsereg nem Magyarország, hanem az egységes Németország irányába indul meg. Ez kiderül Miklós cár leveleiből és egyéb orosz megnyilvánulásokból. És egy orosz-német összecsapás kétesélyes. Addig Magyarországnak viszonylag jó esélyei voltak egy „döntetlenre”.

A teljes cikk a tenyleg.com oldalán olvasható.