Az Oktatási
Minisztérium nemrég megvásárolta és ingyenesen letölthetővé tette az
1848-as stratégiai számítógépes játékot. De milyen is ez a játék a
beharangozó reklámokon túl? Szecsey István írása

Az Oktatási Minisztérium
nemrég megvásárolta és ingyenesen letölthetővé tette az 1848-as
stratégiai számítógépes játékot, melyet ezzel a procedúrával szabadon
használhatóvá kívántak tenni az oktatásban. Kérdés marad persze, hogy ez
hosszabb távon mennyire sikerülhet.

Az általam képviselt vélemény persze- és ezt már előre
le is szögezem- erősen szubjektív. Mivel a számítógépes – akár
stratégiai akár más típusú – játékok közül jónéhányhoz volt szerencsém
az elmúlt időben, ezért valamilyen szintem szeretném kifejteni saját
történészi-játékosi véleményem róla, melyhez persze egyéb más oktatási
szempontok is társulhatnak.

Elsődlegesen történelmi-történészi szempontból
telitalálatnak tartom a kezdeményezést. Bár a fejlesztő csapat nem
egyedülálló és úttörő – ugyanis egy másik magyar programozó-csoport
Codename: Panzers címmel készített már stratégiai játékot is – az
azonban letagadhatatlanul az ő elsőbbségük, hogy végre magyar témához
nyúltak, a magyar történelem nagy csatáit vezényelhetjük le, méghozzá a
történelmi hűségnek megfelelően – mindezt kiváló magyarázó és értelmező
címkék segítségével. Ezek megérthetővé, könnyen elsajátíthatóvá teszi az
adott korszakot, és végre mindenki beleélheti magát a korszak nagy
stratégáinak szerepébe.

Talán ez az
egyik oka annak is, hogy játékosként talán máris nem olyan nagy a
lelkesedésem, mint korábban. A túl sok magyarázat ugyanis könnyen
elveszi a játék örömét, bár nem ez az egyetlen problémám. A mai 4-5
GB-os, már szinte csak DVD-n kiadott, teljesen élethű grafikával, 5.1-es
hangrendszerekkel dolgozó játékok mellett, melyek akadálytalan
elfutásukhoz és tökéletes kihasználásukhoz igazi erőműveket követelnek
meg, ez a könnyed 170 MB igazi örömet okoz. Egészen amíg le nem töltjük
(ami egy szélessávú kapcsolat esetében alig negyed óra lehet). Aztán jön
a telepítés, és az óriási kiábrándulás a játék legelső elindításakor.
Mert a játék- szerintem- csúnya, de nagyon. A megalkotott grafika
ugyanis sajnos alulról veri az 5-6 éves (a játékvilágban már ősöregnek
mondott) alkotásokat is, de még a nagy ősöket, a Pantzerst és társait
is. Ez persze elsőre nem lenne baj, ám az ember életkedve is elmegy
attól a másik negatívumtól, hogy e mellett még a kezelés is nehézkes,
érthetetlenül nehezen megtanulható, és összességében nagyon hamar
lelombozza a lelkes játékost (pedig nagyon szerettem volna, de tényleg,
hogy Puchnert egy új Bem Józsefként egészen Tirgovistéig üldözzem, de
sajnos elaludtam az eseményeken).

Persze vannak ellenérvek is, méghozzá azok, hogy a
játék azért lett ilyen, hogy még a leginkább gyenge gépeken is
elfuthasson. Természetesen érthető ez az álláspont, ám valamit
valamiért. Ha az a cél, hogy legyen egy csúnyácska magyar narancsunk,
amibe mindenki beleharaphat, akkor telesült a vágyunk. Lehetett volna
azonban nagyobbat is lépni (vagy merészebbet álmodni – bár nem szeretnék
gyengén megalkotott politikai szlogenek nyomába eredni) ezzel a
korszakalkotó játékkal, méghozzá a már említett gyönyörű grafikával
kidolgozott Codename Panzers, vagy a szintén magyar fejlesztésű és
gyönyörű (bár egész más stílust képviselő) Armies of Exigo
felé.

Tény, hogy a játék oktatási
célokra biztosan megfelelő lesz, azaz a gyerekek inkább örülnek majd
annak, ha ezzel játszhatnának történelemórán, mint ha szárazul darálnák
le a tényeket nekik. De mi a helyzet a szabadidővel? Akkor is ezzel
játszanak majd, vagy egy internetes kávézóba belépve minden gépen a
Counter Strike és a Wolfenstein meg a Call of Duty fut majd?. Sajnos én
az előbbire tippelek.

Valahogy egy
kicsit olyan érzésem is volt a játékkal kapcsolatban, mint a magyar
filmgyártás gyöngyszemeivel. Tisztelet a kivételnek, meg ugye ízlések és
pofonok de sajna a legtöbbször úgy érzem a film után, hogy mindig
hiányzik valami, az a kis plusz, amitől tényleg működne az egész. Itt is
ennyi hiányzik. De ez már valószínűleg pénzkérdés, úgyhogy nem is
érdemes tovább folytatni.

Szecsey
István

A fenti írás a szerző véleményét tükrözi,
és nem a TTE álláspontját jelenti az adott kérdésben. Ha önnek is van
véleménye, vagy valami megjegyzése az olvasottakhoz, azt e-mailben az
info@tte.hu
címen, vagy a honlapon fórum indításával
jelezheti.