Az
internet, a tévé, a mozi és a rádió megjelenése előtt az emberek egészen
máshogyan kommunikáltak egymással, például a tűz köré ülve történeteket
meséltek. Ezt a hagyományt most egy fesztiválsorozat élesztheti újjá
Amerikában.
(Forrás: National Geographic)

Régimódi történetmesélés – ez a fogalom Magyarországon
is előkerült néhány éve, amikor Vámos Miklós író a televízióban próbálta
meghonosítani újra azt a beszélgetős, történetmesélős stílust, amelynek
nálunk a tévében például Vitray Tamás volt az egyik korábbi
képviselője. Miként Magyarországon a „Csak ülök és mesélek” típusú
Vitray-műsorok mára nagyrészt eltűntek a képernyőről, Amerikában is
régóta a harsányabb, „pörgősebb”, „ütősebb” programok vették át a
szerepet. Amerikában persze a kereskedelmi televíziózás szinte
kezdetektől fogva kiszorította a tradicionális történetmesélést, s ma
már egy Jay Leno-showban például legfeljebb pár mondat erejéig
szólalhatnak meg a meghívott vendégek.

Most mégis újjáéledőben van az „ósdi” tradíció: egy
Appalache-vidéki fesztivál – a hegyek-völgyek között –, támaszthatja fel
a kihalófélben lévő szokásokat. A történetmesélők fesztiválja iránt
ugyanis egyre nagyobb az érdeklődés az elektronikus média által uralt
Egyesült Államokban.
 
A fesztivált évente
rendezik meg, s a neve National Storytelling Festival. A rendezvényt
szervező Történetmesélők Nemzetközi Központjának (International
Storytelling Center) elnöke, Jimmy Neil Smith szerint azt szeretnék
elérni, hogy újra összejöjjenek az emberek, és meghallgassák egymás
sztorijait. Az 1973 óta zajló eseménysorozat nagyon sok turistát vonz a
Tennessee állambeli Jonesborough-ba, a szervezet székhelyére. Előfordult
már, hogy a világ legjobb mesélői 10 ezer embert is a helyszínre
csalogattak.

A fellépők sok
generáció óta ismert népmeséket, legendákat, mítoszokat elevenítenek
fel. Azt is lehet, hogy saját, megélt (vagy kitalált?!) történeteiket
adják elő. Az egyik fellépő, Bill Lepp, aki magát csak „hazudozónak”
nevezi, így nyilatkozott az NG News-nak: „a tévé és a számítógépek
korában ráébresztettük az embereket arra, hogy alacsony technikai
színvonalú, de nagyon is kollektív dolgot csináljanak. Ez ugyanis az
emberiség egyik legrégebbi tradíciója, s megtanít arra, mennyire fontos
egy-egy családi beszélgetés, amikor az idő nem szorítja annyira a
résztvevőket. Vagyis a fesztivál nemcsak évente egyszer szórakoztatja a
közönséget, hanem – tegyük hozzá – kicsit neveli is, megtanítja az idő
és a verbális kultúra értékelésére a hallgatóságot.”

Ugyanakkor Lepp nem valamiféle évszázadokkal ezelőtti
világot akar visszahozni. Szerinte a történetmesélők fesztiválja a
modern média számára is jól hasznosítható: a felújított sztorizgatás
például a jobb mozik elkészítéséhez is segítséget adhat.

Lepp egyébként 1990-ben kezdte a
karrierjét: ekkor nyerte meg a „Nyugat-Virginiai Hazudozó Versenyt”. A
fődíj száz dollár volt és egy igazi lapát aranyból készült, mérethű
másolata. (Talán arrafelé is igaz, hogy hetet-havat össze lehet hordani,
s ehhez nyújthat segítséget az aranylapát?) Mindenesetre húszévesen
sokat jelentett Leppnek a száz dollár is, merthogy ez éves jövedelmének a
felét tette ki akkor. A sztorizgató férfi azóta is járja az országot,
részt vesz különböző rendezvényeken. Szerinte a siker titka az, hogy
valamilyen „igazságmag” mögé kell kerekíteni a történeteket, és közben
hagyni a közönséget, hogy maga is átélje az elbeszélést.

Lepp szerint manapság már a világ
legjobb mesélői gyűlnek össze Jonesborough-ban – alighanem itt azért az
angolszász országokra kell gondolnunk (a szerk.). A fellépők általában
egy évet készülnek az itteni műsorszámokra. Ennek eredményeként a
történetmesélés újraéledt a környező régióban, és több kisebb fesztivál
is zajlik immár Amerika-szerte.

A
legnagyobb fesztivált szervező Történetmesélők Nemzetközi Központjának
elnöke, Smith szerint ma már legalább kétszáz profi, azaz főállású
történetmesélő dolgozik az Egyesült Államokban, s több százan
mellékesként foglalkoznak ezzel. Fesztiválokon, üzleti szemináriumokon,
iskolákban lépnek fel, adnak elő, és mindez igazolja, hogy manapság, a
modern társadalomban is nagy szükség van erre a
tevékenységre.