NAVA: a
„takaróhoz” kellett szabni a vágyakat
(Forrás:
Népszabadság)

Tévé- és
rádiómûsorok virtuális közkönyvtára: nagyjából így lehetne
meghatározni, mi is a Nemzeti Audiovizuális Archívum, azaz a NAVA. A
tervek szerint december közepén fogadja el a parlament az intézményt
megalapító törvényt, így 2006. január 1-jén – éppen egy évvel az
eredetileg kitûzött határidõ után – az archívum
végre megkezdheti a mûködést. Még az
elõzõ évezredben indult munka végére kerül majd
ekkor pont; az is igaz viszont, hogy a kezdeti elképzelésekhez képest
kissé vérszegénynek tûnik a megvalósuló
változat.

– Az eredeti elképzelések olyan álmokat fogalmaztak meg,
amelyeket még a nálunk gazdagabb nyugat-európai országok sem engedhettek
meg maguknak. Nekünk is a „takaróhoz” kellett szabni a vágyainkat –
összegzi Galambosi András, a programot felügyelő informatikai tárca
főosztályvezető-helyettese azokat az okokat, amelyek a hatodik éve folyó
előkészítés során a tervek egyszerűsödéséhez vezettek. A Tószegi
Zsuzsanna vezetésével 2002 őszére kialakult első koncepció még egy
teljes körű archívum megteremtéséről szólt. A magyarországi tévék és
rádiók teljes műsorfolyamát szerették volna, mégpedig gyártási
minőségben megőrizni az utókor számára. A közszolgálati tévének és
rádiónak ma is van – nem teljes körű – saját archívuma, a kisebb-nagyobb
kereskedelmi médiumok műsorának jó részét a gyártók harminc nap után
egyszerűen letörlik. Óhatatlanul lyuk keletkezik tehát a közös
emlékezetben.

A törvényszövegben
viszont lényegesen kevesebb szerepel az eredeti, „mindent megőrizni”
elképzelésnél. 2006. január 1-jétől három közszolgálati és két, földi
sugárzású kereskedelmi adó – magyarán az mTV, m 2, Duna Tv, Tv 2 és RTL
Klub -, valamint a három közszolgálati rádió sugárzott műsorából a
hungarikumnak minősülő produkciók kerülnek majd be a NAVA hálózatába.
(Igaz, a törvény arra is lehetőséget nyújt, hogy külön döntés alapján,
illetve felajánlás útján a körön kívüli adók egyes műsorait is
megőrizzék.)

A gyakorlatban mindez
úgy zajlik majd, hogy a nevezett adók teljes műsorfolyamát rögzítik, de
bizonyos idő – a tervek szerint egy-két hét – elteltével az úgynevezett
Audiovizuális Tanácsadó Testület dönt arról, mi maradjon meg az
archívumban. Automatikusan kiesnek például az ismétlések, a hollywoodi
akciófilmek vagy a dél-amerikai szappanoperák.

Kérdés persze – hoz fel egy nehezebben eldönthető
esetet a főosztályvezető-helyettes, hogy mi legyen mondjuk egy
klasszikus Frédi és Béni rajzfilmmel. A történet magyar vonatkozása
nulla, Romhányi József szövegei viszont hamisítatlan hungarikumok. Valós
döntések is várnak tehát a 11 tagú testületre, amelyben a
műsorszolgáltatók képviselői mellett az érintett tárcák, az ORTT és a
Szabadalmi Hivatal delegáltjai is helyet kapnak.

A szelekció azonban elengedhetetlen, hiszen a válogatás
nélküli archiválás nagyságrendekkel nagyobb intézmény felállítását
tenné szükségessé, mint amire most mód van. Az előzetes becslések
szerint az öt tévéadó napi mintegy 90 órányi anyagának körülbelül az
egyharmadát fogják megőrizni az utókor számára. Ezeket ellátják a
megfelelő információkkal – a könyvtári katalóguscédulákhoz hasonlóan
feltüntetik például az alkotókat, az adás idejét, a tartalom fő elemeit
-, és mindezeket az adatokat közzéteszik a
világhálón.

Magukhoz a műsorokhoz
viszont csak a szerzői jogi rendelkezéseknek megfelelően lehet majd
hozzáférni. A NAVA-nak természetesen lesz saját „olvasóterme” is – az
elképzelések szerint a budai Millenárison, ahol az úgynevezett Jövő
Házát készül létrehozni a tárca -, de a nagyközönség elsősorban a
Sulinet hálózatán és a közkönyvtárak számítógépein használhatja majd. Az
előkészületek már a jövő év első felében elkezdődnek – a becslések
szerint 200-300 millió forintos beruházásra lesz szükség az induláshoz
-, a második fél évben pedig megindulhat a tesztüzem.

Galambosi András úgy véli, ha a költségvetés a
működtetésre is ad majd évente körülbelül 300 millió forintot, a NAVA
képes lesz betölteni a küldetését. Addig legalábbis nyújtózkodhat,
ameddig a takarója elér. A fejlesztés elsősorban pénz
kérdése.