Az emberek kétségbeesetten keresték, hogyan gondolják el saját magukat, helyzetüket. Bizonyosak voltak, hogy nem azok, akiknek az új hatalom nevezi őket. (Gagyi József, Transindex)

1949 tavaszán és nyarán Romániában beiktatták az Ideiglenes Tanácsokat, a Néptanácsok elődeit, megalakultak az első Kollektív Gazdaságok, újjászervezésnek nevezett kizárások és tisztogatások zajlottak a Magyar Népi Szövetségben, sor került az adókivetésnek és a beszolgáltatási rendeletek megjelenése nyomán az első szérűn való cséplésre, teljében volt a katolikus egyház elleni hadjárat: éleződött a falusi osztályharc.

De ugyanebben az időszakban bukkanhatunk a sajtóban olyan híradásokra, amelyek a közösségeket foglalkoztató, a közösségekben terjedő csodákról, világvége-várásról szólnak.

Egy 1949 június közepén kelt naplórészletben a homoródalmási Antonya Péter a következőket jegyezte fel: „Máma a nép elégedetlen és bizontalan életben él mert a tulajdonjog megszüntetése elöt ál és amiat semi alapra nem munkálkodik, csak vár hogy vajon mi is fog történi, a jövendőmondokba biznak és az üvegablakon játco szin látszik és azt képzeli a nép, hogy jézusnak a képit ábrázolja, mivel hogy ez a kormány tilcsa a valást és abba jár hogy a valások megszünyenek. Ezekután még kevés a népnek az élelmiszer mert a buzat elveték vot olcson egy mázsa 1000 lei, nincs pénzlehetőség semi és nem hoznak sehonan gabonát, tehát le akarják épiteni a népet, hogy a kolhoz könyeben megvalosuljon.”

A marosvásárhelyi Szabadság 1949. június 25-i számában közlik az első hírt az ún. máréfalvi szentasszonyról, a cikk címe: Világosság derül a máréfalvi P. L. Esetére. Azért került sor éppen ekkor a cikk megjelentetésére, mert ahogy olvasható „A napokban nagy izgalmat váltott ki P. L. elmebeteg máréfalvi asszony viselkedése, aki nagy tömeg előtt összefüggőnek látszó, vallásos jellegű beszédet mondott. Az asszony viselkedéséről, „csodálatos” beszédéről bizonyos suttogni szerető körök már előbb is terjesztettek híreket.” Az asszonyt a lakásán meglátogató újságíró kideríti: P. L. „eskóros”, epilepsziás rohamai voltak, önkívületben volt, a családnak nem volt eddig pénze a kórházi kezelésre, de meg szeretne gyógyulni.

A Romániai Magyar Szóban ugyancsak 25-én jelenik meg egy nagy cikk a következő részletező címmel: Képtelen babonákkal, vásári ,,csodatételek” hírének terjesztésével szeretné megtartani népellenes befolyását a székelyföldi reakció. A madéfalvi görögkeleti pap és egy munkásáruló ,,látomásai” a piszkos ablaküvegen. Farkasokat sajt-adományokért szelidítő és tojások százaiért ,,esőtcsináló” lelkészek. ,,Csebrező” rózsafüzéres kulákasszonyok népbolondító üzelmei Szárhegyen.

A Székelyföldre kiküldött tudósító megállapítja: ,,A Székelyföldön megindult felvilágosodás és nagyszabású művelődés megakadályozására, annak meggátlására, illetve ellensúlyozására a zsírosparasztok és az érdekeiket szolgáló egyházi reakció a régi és új babonák terjesztésének valóságos offenzíváját indította meg…”

Az RMP kolozsvári magyar napilapja, az Igazság is tudósítót küldött a Székelyföldre, az író Balla Károlyt. Ő párhuzamosan tudósított a kultúrversenyekről és a csodákról. Az Igazság július 13-i számában foglalta össze tapasztalatait.

,,Udvarhelyen az elmúlt hetekben egyik hetivásár napján csoportok gyülekeztek itt-ott: ,,szenteket” láttak az ablakokban megjelenni. Kisebb embercsoportosulást láthattak Schuller Viktor Sztálin-téri lakása előtt… Az egyik ,,szentlátó” éppen azt magyarázta, hogy a ,,szent ablakot” már el akarták vinni, de sem leszerelni, sem kitörni nem tudták (…) Kellemetlen meglepetésben volt részük azoknak a hiszékenyeknek, akik az elmúlt napokban Vargyasra „kirándultak” vért látni. Úton-útfélen azt a hírt terjesztették el, hogy Vargyason egy bizonyos helyen vér bugyog a föld alól. Hogy ez a vér tulajdonképpen mit jelent, miért pont Vargyason bugyog fel, s miért pontosan 1949 június havában, ezt nyilván csak azok ,,tudják”, akik az ostoba hírt útnak engedték… Az egyik ,,szenthír” terjsztő: P. L. udvarhelyi lakos, aki az elmúlt hetekben a hetivásárra begyűlt falusiak előtt „szentbeszédet” mondott. (…) a dolgozó nép ellenségei, akik a dolgozó nép értelmét a barom értelmével hasonlítják össze, utóbban azt terjesztették el, hogy június 2-án Máriafalván (sic!) hallhatják a Marosvásárhelyen betegen fekvő P. L. hangját (…) de csak azok, akik az említett napon a megjelölt helyen gyertyát gyújtanak s buzgón imádkoznak. Nosza lett is forgalom a gyertyaárusító üzletekben.”

A szóbeli emlékekből az valószínűsíthető, hogy a máréfalvi szentasszony köré a máréfalvi határban, Rengőkő nevű helyen ezen a nyáron újra és újra tömeg gyülekezett, és a prédikációit hallgatták. A mozgalomnak a katonaság, belügyi alakulatok, erdészek csapatai vetettek véget: szétverték az összegyűlt tömeget, a szentasszonyt másfél évig elemegyógyintézetbe zárták, utána hosszabb ideig házi őrizetben volt. A vidéken ismert, hagyományos mágikus aktor, gyógyító, tudós lett belőle, ezt a szerepet 2007-ben bekövetkezett haláláig gyakorolta.

[…]