A humor segíthet, hogy a figyelem fókuszába a történelem
meghatározó vonásai kerüljenek, orientálja hallgatóságát, tömörségével
segít a lényeges információk felfedezésében. Mindez könnyen
szemléltethető egy a 70-es évek hétköznapjait bemutató órán. (F. Tóth
Zoltán)

Viccek,
karikatúrák, anekdoták: avagy a humor szerepe a történelem tanításában
(cikk és óravázlat, pdf)

Részlet
a cikkből:

A viccek gyakran rávilágítanak egy-egy
nép, kultúra, társadalmi csoport szokásaira, hagyományaira,
gondolkodásmódjára, ezért alkalmasak arra, hogy a mindennapi élet
bemutatását segítsék. Néhány példa:

1946
tavasza:
– Apuka, mi az, hogy infláció?
–
Infláció az, kisfiam, amikor én a jövő havi fizetésemből ebben a
hónapban csak a múlt havi árak mellett tudnék
megélni.

*

1950.
Ketten beszélgetnek.
– Én nem értem – mondja az egyik
–, hogy öt évvel a háború után miért van még mindig húshiány
Pesten.
– Pedig egyszerű a magyarázat – így a másik. – A tyúkok
a füstös presszóban üldögélnek, a libák a Váci utcában sétálgatnak, a
marhák a hivatalokban ülnek, a disznók a pártban – és csak a birkák
dolgoznak.

*

80-as
évek:
A balatoni üdülőhely kolbászsütőjénél egy
tekintélyes megjelenésű öregurat nagyon készségesen szolgál ki a
tulajdonos. Amikor a vevő elmegy, felesége mérgesen kérdi:
–
Ennek a vásárlónak miért mérted olyan pontosan a kolbászt? Hova jutunk
így?
– Ez az ember engem nem ismert meg, de tartozom neki a jó
kiszolgálással. Ő volt ugyanis a gimnáziumi osztályfőnököm, és ha annak
idején nem csap ki az iskolából, akkor én most egyszerű mérnökként
nyomoroghatnék
valahol.

*

–
Kik építik a szocializmust?
– A munkából kiváló
dolgozók.

*
 
1990
után:
– Voltál orvosnál? – kérdi a nyugdíjastól
barátja.
– Voltam – feleli a nyugdíjas. – Adott gyógyszert,
kiváltottam, de nem tudom beszedni.
– Miért nem?
–
Mert az van ráírva, hogy csak étkezés
után…