Ki
mondta, hol mondta, pontosan hogyan mondta? – a közélettel foglalkozók
gyakran szembesülnek ilyen kérdésekkel.
(Forrás:
Népszabadság)

Ami valaha leíratott,
az viszonylag egyszerűen visszakereshető. Ma már az interneten is
elérhető több napilap adatbázisa, és persze lehet lapozgatni a
nyomtatott dokumentumokat is. De mi a helyzet, ha az ember az egymásba
érő tévéhíradók valamelyikében látta-hallotta a nehezen felidézhető
információt?

Az ideális megoldás valahogy úgy festene, hogy beírunk a
számítógépbe egy keresőkérdést – mondjuk egy nevet, egy helyet vagy egy
fontos kifejezést -, megjelöljük a csatornát, amelynek híradójában
kutatni kívánunk, aztán a gép kiadja a találatokat. A képernyőn feltűnik
a keresett szöveg, mellette pedig képpel-hanggal az a híradórészlet,
amely hozzá tartozik. Ugye milyen remek ötlet? Meglepő, de létezik
ilyen: az Országos Széchényi Könyvtárban működő Történeti Interjúk Tára
már elkészítette a próbaverzióját annak a szoftvernek, amely az öt
országos csatorna esti híradójából akár egyetlen keresőszóra is
megmutatja a felvételeket.

Fontos,
hogy a kép is ott legyen a szöveg mellett – magyarázza Hanák Gábor, a
videotár vezetője -, mert a leggondosabb feldolgozás mellett is
elveszhetnek fontos információk. Ha a híradót leíró munkatárs esetleg
nem ismer föl valakit a képen, nem figyel föl valamely fontos részletre,
akkor a kutatók évtizedekig elmehetnek egy lényeges részlet mellett. De
ha a saját szemükkel láthatják a filmet, már csak rajtuk múlik, milyen
információt nyernek ki belőle. A Történeti Interjúk Tára 2000 óta
rögzíti az öt országos tévéadó – m1, m2, Duna, RTL Klub, TV 2 –
műsorfolyamát, a következő évben pedig megkezdték az öt csatorna
főműsoridőben sugárzott híradóinak digitalizálását, feldolgozását és
hozzáférhetővé tételét is. A gyakorlatban ez anynyit tesz, hogy a
kutatók a tár olvasótermében használhatják a feldolgozott adatokat,
megnézhetik a számítógépen rögzített híradórészleteket. További egyévnyi
munkával el tudnának jutni oda, hogy a napi mintegy százhúsz percnyi
híradófolyam képpel együtt is kereshetővé válna az új keresőszoftver
segítségével.

A feltételes mód
természetesen azt mutatja, hogy a munka folytatása most akadályokba
ütközik. A híradók feldolgozását az elmúlt években az ORTT egyedi
támogatása tette lehetővé, évente mintegy 30 millió forintot fordított
erre a költségvetés. A gyakorlat szerint mindig az utolsó negyedévben
ítélték oda a támogatást a Széchényi könyvtárnak – idén azonban
elhalasztották a döntést, mondván, januárban visszatérnek rá.

Ami – jelzi Hanák Gábor – azt a
veszélyt rejti magában, hogy megszakad a feldolgozás folyamatossága.
Most pályázatokon igyekeznek pénzt szerezni, hogy legalább a műsorok
rögzítését ne kelljen félbeszakítaniuk. Ha így történne, olyan lyuk
támadhatna a közös emlékezetben, mint például a rendszerváltás körüli
időkben. Megdöbbentő, de tény, hogy hiába rendelte el Hankiss Elemér
tévéelnök az OSZK kezdeményezésére a műsorfolyam rögzítését, ez végül
nem vált gyakorlattá. Így esett, hogy például a Napzárta legendás
műsorai ma csak privát archívumokban lelhetők föl – ha egyáltalán.

Hanák Gábor úgy véli, az OSZK-ban
folyó munkának a jövő év végéig mindenképp folytatódnia kell, hiszen
akkorra várható, hogy a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA)
zökkenőmentesen rögzíti és dolgozza fel az országos adók hungarikumnak
számító televízióműsorait. Bár Kovács András Bálint, a NAVA-projekt
vezetője januárban lapunknak még úgy nyilatkozott, a
híradó-feldolgozásban számítanak az OSZK segítségére, és lesz
NAVA-olvasóterem a könyvtár várbeli épületében is, a megegyezést végül
nem sikerült tető alá hozni. Így a Történeti Interjúk Tára továbbra is
egyedül dolgozik – már ha sikerül a munkához anyagi támogatást
szereznie.

A hazai országos hatókörű
televíziók archívumai nem nyilvánosak ugyan, de manapság sem
hozzáférhetetlenek. Külső üzleti vállalkozások is segítik a hozzáférést
egy-egy, korábban adásba került műsorhoz. Ilyen vállalkozás például az
Observer, ahol írott vagy képi változatban akár híradós tudósításokhoz
is hozzájuthatunk, díjazás ellenében. De lapunk információi szerint
maguk a tévék sem zárkóznak el a közvetlen megkeresések elől, noha
tömeges igények kielégítésére nincsenek berendezkedve. A Magyar
Televízió archívuma a legnagyobb a hírműsorok műfajában is, az ötvenes
évek második felétől őrzi az adásba ment, kezdetben filmen, később
elektronikusan rögzített tudósításokat – a konferáló, összekötő
szövegeket írásos formában őrzik. Manapság az MTV vállalkozási
igazgatóságán kérhető egy-egy híranyag megtekintésének lehetősége.
Leggyakrabban kutatók, tanulmányírók keresik meg ilyen kéréssel a tévét,
de előfordul, hogy valaki személyes okokból kíváncsi valamelyik archív
felvételre. Hasonló a gyakorlat a másik köztévénél, a Duna TV-nél is,
ahol kérésre kazettán vagy DVD-lemezen kiadják a kért műsorrészletet,
csak a hordozó árát kell megtéríteni. A Dunánál ezzel kapcsolatban
megjegyezték: minden esetben mérlegelik, az archív felvétel kiadása nem
sérti-e mások jogait. A két országos kereskedelmi csatorna, az RTL Klub
és a TV 2 is segítőkész, a hírigazgatóktól indokolt esetben kérni lehet
egy-egy archív híradó másolatát.