A
szlovák és a magyar közös történelemkönyvön, vagy annak mítoszán, alig
néhány éve dolgoznak a két ország tanárai – feszültségek idején mindig
egy kicsit nagyobb figyelem mellett. (Forrás: Index)

A francia–német megbékélés egyik lépcsője volt annak a
közös történelemkönyvnek a megjelenése, ami még úgy is ötven éven
keresztül íródott, hogy az igazán problémás, 1945 előtti események
kimaradtak belőle. A szlovák és a magyar közös történelemkönyvön, vagy
annak mítoszán, alig néhány éve dolgoznak a két ország tanárai –
feszültségek idején mindig egy kicsit nagyobb figyelem
mellett.

„Történetileg sem aktuális
és nem is közvetlen cél, hogy ugyanabból a könyvből tanuljanak szlovák
gyerekek Zsolnán és magyar gyerekek Nyíregyházán – hűti le az azonnali
eredményekre várók lelkesedését Jakab György történelemtanár, az
Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos munkatársa. – A
történelemoktatás alapvetően mindig egy közösség múltjáról szól,
alapvetően nemzetközpontú nem hiszek a nagy szent
olvasztótégelyekben.”

A magyar
történelemtanárok egyfajta népi diplomáciája ez a tanári együttműködés.
Különösen fontos az ilyen kapcsolatrendszer, a schengeni határok
kiépülése miatt. Ezért is kezdtünk el szerb és ukrán viszonylatban is a
magyar-szlovák együttműködéshez hasonló vállalkozást. Eddig is volt
olyan, hogy történelemtanárok a szomszédos országok gimnáziumába
látogattak. (Jellemző mai közállapotainkra, hogy például Budapesten két
olyan iskolaigazgató is volt, aki közölte: amíg a Benes-dekrétumokat
vissza nem vonják, addig szlovák embert nem enged be az intézményébe.
Ráadásul ez két éve történt, amikor még sokkal jobb viszony volt a két
ország között, a szlovákiai magyar párt a pozsonyi koalíció tagja
volt.)
Ján Slota szerint is igazságos Mátyás

A közös történelemkönyvet író vállalkozás úgy
kezdődött, hogy Jakab Györgyöt a ’90-es években meghívták egy új
szlovákiai történelemkönyv lektorálására, és rájött: tényleg létezik a
közös történelem, Mátyás király vagy a magyar korona a magyarok mellett
Ján Slotának és bármely szlovák embernek az identitásához hozzátartozik.
Szent István nem nemzetet, hanem államot, egy soknemzetiségű birodalmat
alapított, amely része a különféle népek
identitásának.

És ugyanez fordítva
is megvan, a szlovák oldal történelemkönyveiben is létezik egyfajta
kisajátítás. Csák Máté középkori szlovák államot alapított, vagy a ma
Szlovákiaterületein született olimpiai bajnokok ügye (lásd keretes
írásunkat!). „Mi egy múltbeli állapotot akarunk jelenvalóként is
értelmezni, ők pedig egy mai állapotot vetítenek vissza a múltba –
mondja Jakab György. – A meg nem értés abból adódik, hogy a mai magyar
történelemkönyvek hősei a szlovák tankönyvek nemzetelnyomói, az ő hőseik
pedig a mi történelemkönyveink szeparatistái, börtöntöltelékei,
ügynökei.”

A szlovák és a magyar
tanárok közti közös munkához (és persze sörözésekhez) hozzátartozik,
hogy mindkétoldalról olyan történelemtanárok jönnek el, akik a
párbeszédet nem az ördögtől valónak tartják. Csopoprtunk a
magyar–szlovák történész vegyesbizottság tanári tagozataként
működik.

„Nagyon sok türelem, meg
sör, meg egyebek kellenek ahhoz, hogy akkor le tudjunk ülni nyugodtan,
tehát anélkül, hogy az egymást kizáró dolgok ne fosszanak meg minket a
párbeszédtől is” – mondja Jakab György. Nyilvánvaló, hogy Trianont nem
fogjuk soha nemzeti ünneppé nyilvánítani, a szlovákok meg soha nem
tekintik nemzeti gyásznak, ebben nincs kompromisszum.

A két népnek meg kell tanulnia, hogy egymás mellett
élnek eltérő vélemények is. A történelemtanárok vállalkozása azt tűzheti
ki célul, hogy pontosan megfogalmazzák: miben értenek egyet, miben
vitatkoznak, és miben nem értenek egyet.

A teljes
cikk az Indexen