Az NCA Tanács volt elnökei és alelnökei felhívása: Civil szervezetek, védjük meg az NCA-t! (nonprofit.hu)
Ezt a felhívást egyidejűleg küldtük meg a Magyar Nemzetnek és a Népszabadságnak, az Indexnek, Origónak, valamint a nagyobb civil hírleveleknek és hírportáloknak.
A Nemzeti Civil Alapprogram 2004. óta nyújt évi tízezer (!) egyesületnek és alapítványnak évente 6-7 milliárd forint körüli összegben javarészt működési költségtámogatást, kisebbik részben civil szektort érintő és fejlesztő projekttámogatást. A döntéseket civil választott delegáltak hozzák a Tanácsban (elvi irányítási szinten) és a regionális valamint szakmai kollégiumokban (konkrét támogatási szinten). A működési költségtámogatások – amelyek az egész NCA forrás kétharmadát teszik ki – az elmúlt évi tényleges, számviteli ráfordítások százalékaiban maximáltak, ily módon kizárt a fiktív szervezetek támogatása és kizárt a kivételező „túltámogatás” is. Viszont biztosított ily módon sok-sok ezer helyi kis civil szervezet működésének állami támogatásból segítése.
A most nyilvánosságra került kormányzati tervek szerint az NCA „strukturális és működési megújítása” következik. Ennek első jeleként a 2011. évi költségvetési tervezetben az NCA az idei év forrásának már csak a felével, 3,5 milliárd forinttal jelenik meg; s bejelentésre került azt is, hogy a pályáztatást fél évre bizonyosan felfüggesztik „a civil szervezetek újraregisztrálásának szükségessége” miatt. (Az idézőjelek a civil kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárnak a közelmúlt rendezvényein elhangzott tájékoztatóira utalnak.) Ebből a forrásból tudjuk továbbá, hogy a kormányzati megítélés szerint az NCA-forrást a „szétporlasztás” veszélye fenyegette (amely szerint túl sok kis szervezetnek jutott „éhenhaláshoz sok – értékteremtő munkához kevés” támogatás); ezért is kell a szervezeti struktúrához hozzányúlni, s a Nemzeti Kulturális Alaphoz hasonló -, a jelenleginél nagyobb „autonómiával rendelkező” keretben működtetni az NCA-t. A minisztériumi adminisztrációtól való nagyobb autonómia véleményünk szerint is üdvözlendő, de csak akkor, ha megmarad a civil döntéshozói szabadság. Nagy a veszélye annak, hogy az NCA megszűnik a jövőben önkormányzó jellegű struktúraként működni. Európa-szerte elismert, s más országoknak modellértékkel bíró civil támogatáselosztási rendszerünk visszasimulni látszik a többi állami pályázati mechanizmus közé, amelyek korábban is a kormányzat által vezérelt döntéshozatali rendet eredményeztek.
Az NCA „halaszthatatlan és sürgős átalakításának” aktuálisan hangoztatott kormányzati indoka a belső visszaélések gyanúja, az NCA tisztségviselőinek túlreprezentált jelenléte a nyertesek között, s az elmúlt évek civil finanszírozással kapcsolatos botrányai. Mindhárom tétel mögött azon érvelés húzódik meg, hogy a civil választott tisztségviselőkkel irányított NCA-testületek nem képesek a közpénz kezeléséhez szükséges alkalmasság, felkészültség megszerzésére. Hogy civil pozíciójuk eleve a közpénz részrehajló, befolyásolt elosztására motíválják őket; míg a civil szektortól független állami döntéshozók elfogulatlanul képesek az elosztási szempontokat érvényesíteni. Szeretnénk felhívni ebben a gondolatkörben a figyelmet arra, hogy az NCA előnye éppen az volt más támogatási rendszerekhez képest, hogy az érintettek, érdekeltek, s ily módon hozzáértő szakemberek ültek a testületekben. Önmaguktól tényleg nem voltak függetlenek, csak az államtól, kormánytól, minisztériumtól! Ily módon függetlenségük a civil rendeltetésű források elosztásának függetlenségét jelentette a kormányzati és hivatali befolyásolástól. (A „co management” jellegű, önkormányzó struktúrák összeférhetetlenségi kérdéseit a jogállamokban normatívan szokták rendezni: nyilvánossági kontrollokkal, az érintettek és érdekeltek támogatásmaximalizálásával, kódszám szerinti bírálattal, részben vagy teljesen normatív illetve objektív bírálati szempontokkal. Az NCA szabályozásában és gyakorlatában már ma is több ilyen – elsősorban nyilvánossági – elem van, de az jól látszik, hogy ezek nem elegendőek! További átgondolt és ésszerű korlátozó szabályokra van szükség a tisztségviselők szervezeteinek jutó támogatásokat illetően; s nem pedig arra, hogy alapjaiban kérdőjelezzék meg a működő, progresszív, az EU részvételi elvét is a gyakorlatban megvalósító NCA-struktúrát! Ha pedig konkrétan megnézzük a tanácsi és kollégiumi tagok civil szervezeteinek összes részesedését az NCA forrásaiból, akkor 10 % körüli arányt kapunk. Mérlegelnünk kell azt is, hogy az döntéshozó testületekbe választottak szervezetei többségében egyébként is kiemelkedően dolgoztak, és delegáltjuk szakmailag felkészült és eredményes munkát végző személy. Ez a 10 % is lehet persze nagyobb figyelmet érdemlő és hatékonyabban szabályozandó, de biztosan nem szolgáltat kellő alapot a forrás 90 %-át jellemző rendszer alapvető értékeinek megszüntetésére!)
Váljon ily módon nyilvánvalóvá, hogy társadalmi értéknek tartjuk az NCA-források felhasználásában történő meghatározó erejű civil részvételt; s nem csak az „értékes” -, nem csak a nagyobb civil szervezetek kormányzati támogatását szeretnénk „hatékonyabbá tenni” a jövőben!
A Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsának korábbi elnökei és alelnökei:
Bárdos Ferenc, Bíró Endre, Németh Ferenc, Nagy Ádám, Rácz Sándor