A kiállításon láthatjuk a tragikus, de csodálatra méltó, hősiességgel teli napokat, a felkelésben résztvevő fotógráfusok által készített eredeti felvételeken.

A kiállítás 2006. február 1. -ig látható, kedd-vasárnap: 10-16 óráig.
Hadtörténeti Múzeum
1014 Bp., Tóth Árpád sétány 40.

1944. augusztus 1-jén robbant ki a Varsói Felkelés. A mintegy 25 ezer katonát számláló földalatti Honi Hadsereg alakulatai fegyvert ragadtak a német megszálló csapatok ellen, hogy felszabadítsák a fővárost. A varsói felkelők 63 napig folytattak hősies küzdelmet a legmodernebb haditechnikai eszközökkel felszerelt ellenséggel. A lengyelek ebben az egyenlőtlen küzdelemben magukra maradtak. Sztálin szándékosan állította meg az akkor már a Visztula jobb partján harcoló Vörös Hadsereg offenzíváját, lehetőséget nyújtva ezzel a németeknek a város pacifikálására.

A felkelőktől elfoglalt városrészekben a németek Hitler parancsára megkezdték a civil lakosság megsemmisítését, amely felülmúlt minden addigi méretet.

A kiállításon láthatjuk azokat a tragikus, de csodálatra méltó, hősiességgel teli napokat, a felkelésben résztvevő fotógráfusok által készített eredeti felvételeken. A kiállításon bemutatott fényképeket a varsói felkelés ábrázolása szempontjából reprezentatívnak lehet tartani, de egyben az öt haditudósító – Sylwester Braun, álneve „Kris”, Jerzy Chojnacki „Chojna”, Joachim Joachimczyk „Joachim”, Irena Kummant-Skotnicka „Luga” és Eugeniusz Lokajski „Brok” – az eseményeket bemutató személyes beszámolójaként is tekinthető.

A kiállítást kiegészítik a Varsói Felkelés magyar vonatkozású dokumentumai. A németekkel szövetséges, Varsó közelében állomásozó magyar alakulatok a felkelőkhöz kívántak csatlakozni. A Honi Hadsereggel folytatott titkos tárgyalásokat Lengyel Béla tábornok vezette. Bár a korabeli politikai helyzet miatt a tervet nem lehetett megvalósítani, a magyar csapatok képesek voltak megőrizni semlegességüket a lengyel lakosság irányában, mi több, barátságos magatartást tanúsítottak.

A Varsói Felkelés rövid története

1944. augusztus 1-jén robbant ki a Varsói Felkelés. A mintegy 25 ezer katonát számláló földalatti Honi Hadsereg alakulatai fegyvert ragadtak a német megszálló csapatok ellen, hogy felszabadítsák a fővárost. A varsói felkelők 63 napig folytattak hősies küzdelmet a legmodernebb haditechnikai eszközökkel felszerelt ellenséggel. A lengyelek ebben az egyenlőtlen küzdelemben magukra maradtak. Sztálin szándékosan állította meg az akkor már a Visztula jobb partján harcoló Vörös Hadsereg offenzíváját, lehetőséget nyújtva ezzel a németeknek a város pacifikálására.

A felkelőktől elfoglalt városrészekben a németek Hitler parancsára megkezdték a civil lakosság megsemmisítését, amely felülmúlt minden addigi méretet.

A megfelelő fegyverzet és lőszer hiánya korlátozta a felkelők harci lehetőségét, bár jelentős számú önkéntes jelentkezett és a felszabadított városrészek lakosai spontán módon nyújtottak segítséget. A szélsőséges körülmények ellenére kezdtek kibontakozni a szabad Lengyelország struktúrái. A katonai parancsnokság és az önkéntes hadsereg mellett, amelynek tagjai fiatalok és öregek voltak, létrejöttek a földalatti civil hatóságok, működött a posta, szabad sajtótermékek jelentek meg (több mint 150 lap). Sugározta műsorait a felkelők rádióállomása, a „B3yskawica” („Villám”), valamint a Lengyel Rádió. Megszervezték a gyermekgondozást, illetve azon személyek ellátását, akik a németek által elfoglalt városrészekből és a tűzvészek elől menekültek el.

Eközben a németek háborítatlanul bombázták a várost, romhalmazzá változtatva a lakóházakat. A romok alatt több ezren lelték halálukat.

A szövetségesek légisegélye, a lengyel, brit és dél-afrikai pilóták áldozata dacára, nem tudott változtatni a tragikus helyzeten. Az amerikai repülőgépek csak szeptember 18-án érték el Varsót, mivel ezt megelőzően Sztálin nem engedélyezte a berepüléseket.

Október 2-án a Honi Hadsereg vezetése – többnapos tárgyalás után – aláírta a kapitulációról szóló iratot. A harcok során 18 ezer felkelő halt meg, a civil lakosság vesztesége legalább 150 ezerre tehető. Német oldalon 17 ezren haltak meg és tűntek el. A kapitulációs megállapodásoknak megfelelően az életben maradt felkelők fogolytáborokba kerültek. A civil lakosokat kiűzték a városból, hontalanságra ítélve őket.

További részletek