A paksi
múzeum november 12-én nyitotta meg „Múlt, amire a jövő épül” című új
időszaki kiállítását, amely két idei „váratlan feltárás” anyagát tárja a
nagyközönség elé. Legnagyobb mennyiségben a rövid időszakot felölelő, s
viszonylag ritkán kutatott hun korszak emlékanyaga került elő. (Forrás:
Múlt-kor)

A kiállítás anyaga három
fontosabb korszak köré csoportosul: a korai népvándorláskor, a törökkor
és a 19. század hagyatékát jeleníti meg hangsúlyosan. A tervezett Lidl
áruház területén folytatott feltárás során legnagyobb mennyiségben a
rövid időszakot felölelő, s viszonylag ritkán kutatott hun korszak
emlékanyaga került elő. Ez az időszak közvetlenül a Római Birodalom
bukása után következik és nagyjából három évtizedet ölel fel (i. sz.
424-455). Az ásatáson a nagy számú tárológödör mellett előbukkant egy
félig földbe mélyített, téglalap alakú, rövidebb oldalain három-három
cölöplyukkal ellátott gödörházat ház is, amelyből eddig országos
viszonylatban is kevés került elő.

A
teleprészlet szélén megtalálták a közösség temetőjének kezdeményét is,
amely mindössze két sírból állt. A sírokat még a népvándorláskorban
kirabolták a velük eltemetett értékekért. Az egyik sírban bokaszíjcsat,
cikádafibula (bogár alakú ruhakapcsolótű), fülbevaló- és gombtöredékek,
valamint a mellékletként sírba helyezett csirkecsontok és
marhakoponya-töredék került elő. A másik sírba temetett 12-13 éves
gyermek koponyáját mesterséges módon erőteljesen torzították. Nyakánál
vascsat, felsőteste fölött kisméretű, besimított díszítésű korsó feküdt.
Lábszárai között itt is előkerültek egy mellékletként a sírba
helyezett, fél csirke csontjai.

A
Paks óvárosában található Erzsébet Nagy Szálloda udvarán főleg hódoltság
kori és 19. századi jelenségek láttak napvilágot. A törökkorból
származik egy enyhén a földbe süllyesztett falú, közepén fapadlójú
munkagödörrel ellátott, megújított kemencéjű ház, egy lejtős lemenetelű,
ovális alakú, mély pince és egy-egy ácsolt faszerkezetes illetve ásott
kút, valamint több szájú gödör és tárolóverem. Egy nagy mennyiségű
vastárgyat (balta, sarkantyúk, kengyel) tartalmazó gödör betöltésének
tetejére, szabálytalan helyzetben (félig oldalt fekvő helyzetben illetve
behajtott térdekkel és széttárt karokkal) két holttestet temettek el,
ami haláluk erőszakos voltát valószínűsíti. Szintén valamiféle harci
cselekmény által kiváltott menekülésre utalhat a fent említett házból
előkerült, kis darabszámú, 17. század eleji
éremlelet.

A 19. századból (1847-es
téglával keltezve) maradt ránk egy nagy méretű, téglalap alakú,
szabályos rézsűs szélű verem, amelynek oldalait növényi anyaggal (talán
gyékénnyel) takarták le. Leletanyagából több edényt is sikerült
összeállítani, amelyek között egy 19. század közepéből származó
mezővárosi fogadó étkezőasztalának szinte minden cserépedényét (nagytál,
lábas, tányérok, kancsó) megtaláljuk. A néprajzi edényeket korabeli
fogadóasztalt imitáló enteriőrbe helyezve mutatjuk be. Egy másik gödör
betöltésének felső részéből henger alakú, klasszicista cserépkályha
töredékeit bontottuk ki.

A feltárások helyi
jelentőségét az adja, hogy a régi Paks területén ezek az első, nagyobb
felületű ásatások, amely a korábbi, szórvány emlékek után a Duna-parthoz
viszonylag közel több régészeti korszak emlékanyagát is napvilágra
hozták. A régészeti háttérmunka, az ásatási információk korszerű,
számítógépes feldolgozásának jobb megértését színes poszterek
szemléltetik, amelyet munkafotókból összeállított diavetítés és néhány 3
dimenziós rekonstrukció is kiegészít.

A 2008. évi paksi ásatások emlékanyagát bemutató tárlat
2009 áprilisáig látogatható.