Lassacskán az Internet sem lesz más, mint porosodó oldalak
gyűjteménye, ahol néhány ezer jól bejáratott és az újdonság erejével
ható, trendközeli lapon túl sokmillió réges-régi oldal lapul- talán az
idők végezetéig?

Egy ilyen komoly,
és filozofikus felütés után lássuk hát, miről is van szó. Az Internet,
mely a „Gutenberg-galaxishoz” hasonlóan már nevet is nyert, és „Bill
Gates-galaxis” néven fut, nem más, mint egy jó, ám a virtuális tér
kereteihez méltóan a valóságos könyvtáraknál exponenciálisan nagyobb
raktár. Így – mint ahogy az a könyvtárak esetében bizony gyakran
előfordul – vannak olyan dolgok, amit többen olvasnak, és van amit
létrehozóján kívül senki sem. Az Internet ugyanis még messze nem jutott
el olyan szintre, hogy tárkapacitás szintjén komoly problémákat okozzon,
sőt! A tárkapacitás egyre nő, így egyre több helyen tárolnak adatot, ám
már most sem túl egyszerű valamit visszakeresni akár hat évvel
ezelőttről. A frissen megjelenő oldalak száma ugyanis naponta nő (nem is
beszélve az átalakuló és virtuális szemetet hátrahagyó site-okról). Aki
a közelébe került már a hálónak, és esetleg vállalkozó kedve is volt,
hamar tapasztalhatta hogy a maga által gyártott oldal, hamarosan
elsüllyedt valahol.

De mi van akkor, ha valaki arra kíváncsi,
hogy a Gates-galaxis hol kezdődött?

Hát azt ajánlom, utazzon az időben! Méghozzá a
Wayback
Machine  segítségével, mely a web
popularizált változatának robbanásával, 1996-ban nyit (azért találunk
oldalakat például 1993-ból is), és a pár hónappal ezelőtti adatokig
kereshetünk benne. Hogy mit is? Hát úgy 30 milliárd oldalt (ami óriási
szám, de nem túl nagy a hipertextualitás keretein belül). Egy nagyon
egyszerű keresőmotorral felszerelkezve az oldalcímek alapján kapunk
időrendre lebontott adatbázist. Példának okáért ha rákeresünk a TTE
címére, akkor láthatjuk, hogy 1998-tól találjuk a honlap bizonyos
részeinek szöveges felületeit letárolva. Könnyen áttekinthetően
többfajta rendezési mód szerint csoportosíthatjuk, kinek hogy tetszik.
És ez még nem minden.

Az egy dolog,
hogy itt már egy jókora végtelen könyvtárral van dolgunk. Ám ha igazán
komolyan körülnézünk az oldalon, akkor olyan linkeket kapunk, melyek
más, hasonló adatbázisokat is hozzákapcsolnak a kutatás kereteihez. Így
például felhasználhatjuk még akár a „UK Central Government Web
Archive”-t, vagy esetleg a szeptember 11-ei eseményekről elkészített
webes válogatást is.

Ami pedig
különösen érdekes lehet egy történésznek, hát azok a web
pionírjai. Ők az elsők, a mostanra járt utak kitaposói, és
azok akiknek a hobbiból, vagy lustaságból elkövetett csínyei, vagy
viccei mára netes életünk meghatározó eseményévé váltak. Azért az persze
letagadhatatlanul komikus, hogy a mára webes nagyhatalommá nőtt
központi portálok milyen komoly indíttatásból kezdődtek (csak egy példa:
a webkamerák születése ahhoz köthető, hogy a programozók lusták voltak
odafigyelni a kávéautomatára, így odairányítottak egy kamerát). Mivel a
Pionírok az Időutazó gép részesei, így megtalálhatjuk az ominózus
oldalak-portálok-áruházak aktuális, korabeli lapjait, illetve
címoldalait is. Csak egy kis nosztalgia…

Az pedig, hogy a címben említett kérdésben foglalt
tény, azaz az oldalak szaporodása meddig folytatódik, és milyen
mértékben maradnak meg ezek a tartalmak, egyelőre még nyitott kérdés.
Nyitott kérdés, ugyanis egyelőre minden, a digitális tartalmakkal
foglalkozó állag-illetve tartalom megóvási kísérlet rizikós. Nincs
meghatározva a hogyan, és a miért sem- és a kézzelfogható adathordozók
(CD-k, winchesterek) védelme talán még a könnyebbik falat, mint az
Internet archiválása.  Bár oda lehet, és kell figyelni arra,
hogy a szervereken tárolt netes tartalom megőrződjön, kérdés lehet, hogy
a mai villámgyorsan alakuló elektronikus világban ez milyen szinten és
mértékben fontos. A „Wayback Machine”- kezdeményezés talán utat
mutathat, és kijelölheti azt az ösvényt, ahonnan esetleg 50, vagy 100 év
múlva is tudni fogják (persze ha még tudni akarják), hogy mi történt
esetleg 2004. júniusában a magyar világhálón.