Szörnyeteg, zsarnok, púpos, elsorvadt karú: kevéssé hízelgő kép alakult ki III. Richard angol királyról – akiről az egyetlen fennmarad képet ráadásul halála után festették –, aki a történészek szerint a Tudor-kori propaganda áldozata lett. A régészeti bizonyítékok azonban arról árulkodnak, hogy bár Shakespeare túlzott, amikor drámájában szinte kriplinek festette le a tavaly szeptemberben, egy leicesteri autóparkoló alatt megtalált királyt, tény, hogy a bosworthi csatában elhunyt uralkodó egészségi állapota messze volt az ideálistól: szkoliózis, azaz gerincferdülés és bélférgesség kínozta, s még ki tudja, milyen bajai voltak. Íme további öt híres eset, amely megmutatja, hogy az uralkodók is emberek.

Claudius:

Claudiusnak, a Római Birodalom negyedik császárának (i.e. 10 – i.sz. 54) születési rendellenességei voltak, nagyot hallott és sántítva járt. A császár, akinek „feje mindig remegett”, dadogott, nyáladzott és állandóan folyt az orra. Sokak szerint gyermekbénulásban szenvedett, de mivel ez nem magyarázná meg az összes tünetet, az újabb kutatások a szélütést sem zárják ki. Suetonius szerint Claudius gyakori szélszorulása miatt rendeletben akarta engedélyezni az asztalnál történő szellentést, legyen az hangos vagy halk.

V. Károly:

V. Károly (1500-1558) spanyol uralkodó – Nápoly és Szicília királya, V. Károly néven német király (1519-1556) és német-római császár (1530-1558) – a világtörténelem egyik legnagyobb birodalmát igazgatta, az ő uralkodása alatt érte el a Habsburg Birodalom legnagyobb kiterjedését. Saját teste felett azonban nem győzhetett: megörökölte ugyanis a Habsburgok külső családi jegyét, a jellegzetesen széles állkapcsot (alsó állkapcsa nagyobb volt az átlagosnál, ehhez nyúlszáj párosult), ami miatt nem tudott rendesen enni, így félrevonultan, magányosan étkezett.

I. Erzsébet:

Elálló, sárga fogak, szűnni nem akaró fogfájás – nem így képzeljük el egy világbirodalom vezetőjét, még ha az a korszerű fogorvoslás megszületése előtt, négyszáz évvel ezelőtt élt, pedig I. Erzsébet brit királynőre (1558-1603) pontosan a fenti jellemzés volt érvényes. A gyakori fogínyproblémáktól szenvedő uralkodó még így sem akarta kihúzni rossz fogait, ráadásul nyaki és feji idegfájdalom is kínozta testét. Erzsébet időnként pánikrohamoktól szenvedett és lábfekélye volt, amit csak évek múltán sikerült meggyógyítani.

XIV. Lajos:

A Napkirály („Le Roi-Soleil”), XIV. Lajos francia király (1643-1715) a maga 72 évével a leghosszabb ideig (72 évig) uralkodó európai monarcha volt – talán nem véletlen, hogy életében számos betegség kínozta. Ezek közül is a legismertebb fekélyes vastagbélgyulladása volt, amit a hosszú lovaglások okoztak nála. Ezt vissza-visszatérő köszvénye és láz súlyosbították. Miután a hashajtók nem segítettek rajta, helyi érzéstelenítés nélkül, „királyi szikével” gyógyították meg a királyt, akinek felépülése után hatalmas ünnepséget rendeztek, dicsérve az uralkodó bátorságát és sebésze jártasságát.

Napóleon:

Néhány kutató szerint Bonaparte Napóleon Waterlooja kínzó aranyere volt, ami túlságosan is legyengítette és elvonta a gondolatait a napóleoni háborúkat lezáró döntő csatáról. Már a huszas éveitől kezdődően trombózistól szenvedett, valamint neurodermatitisza (krónikus, erős viszketéssel járó bőrbetegség) volt, 21. születésnapját pedig szörnyű bőrkiütésekkel „ünnepelte”.

forrás: Múlt-kor