Történelmi
szenzáció volt, amikor idén nyáron nyilvánosságra került Nagy Imre
október 23-i, a Parlament előtt elhangzott beszédének szó szerinti
átirata. A félreállított politikus beszéde csalódást okozott a
hallgatóság körében, a tüntetők és nagy csak néhány nappal később
találnak egymásra. (Forrás: Index)

Az 1956-os
Intézet honlapján most egy újabb dokumentum olvasható.
Kiderült ugyanis, hogy az átirat nem ért véget a beszéddel, a leirat még
négy és fél oldalon át folytatódik. Fenyvesi Mária parlamenti gyorsíró
ugyanis rögzítette azt is, ami a miniszterelnök-helyettesi tárgyalóban
hangzott el késő este.

Nagy Imre
mellett itt volt Erdei Ferenc, Mekis József, Hidas István (valamennyien
miniszterelnök-helyettesek), valamint Déry Tibor, Veres Péter, Aczél
Tamás írók, és Fazekas György újságíró. És az irodában volt egy
egyetemista küldöttség.

„1956.
október 23-án este a reformokért, változásokért tüntetők soraiból Mekis
szobájába tóduló fiatalok már érezték a forradalom lendületét, de még
nem értették saját erejüket, s azt sem, hogy az ember, akit akartak,
miért nem folytatja az utat velük – írja elemzésében Rainer M. János
történész. – Pedig Nagy beszédéből megérthették volna. Nagy Imre Kossuth
téri fogadtatásának sokkhatása alatt állt és nem értette meg, mennyi
minden múlhat rajta abban a pillanatban.

A pártellenzékiek azt szerették volna, ha korábbi
elképzeléseik kapnak zöld utat, s ez az út a Pártközpontba vezetett,
ahol a vezető testületek Naggyal az élen átalakulnak majd. Mekis és
Hidas szerettek volna kiszabadulni a csávából. Akadtak megszólalók, akik
a különleges és magas közönségnek a maguk tisztes rögeszméit adták elő,
mint az a jogász, aki a nyílt tárgyalás követelését elemezte. A közelgő
bajt talán leginkább Erdei érezte meg, de ő is megkönnyebbült, amikor
Déry és Hidasék megoldása kialakult. Október 23-a valódi főszereplőit, a
tüntető budapestieket alkalmi küldötteik egy pillanatra megidézték a
neogót falak között. Ha ott lenne, ahol mi voltunk! – mondotta
egyikük, feltehetően Nagy Imrének. Még nem volt ott. A Mekis-irodában
közel került hozzájuk, de a nap végén inkább távolodott, s hosszú napok
kellettek, hogy ismét közel kerüljön.”

Rainer M. János elemzését itt
olvashatják »
A leirat teljes szövegét
ide
kattintva olvashatja »