Tavasszal
újabb PISA-felmérés kezdődik Magyarországon. A 2000-es és a 2003-as
PISA-n elég rosszul teljesítettünk, vajon most mekkora az
esélyünk?
(Forrás: Index)

Tavasszal újabb PISA-felmérés kezdődik Magyarországon. A
diákok tudását és képességeit vizsgáló nemzetközi felmérés most
elsősorban arra koncentrál, hogyan tudják alkalmazni a diákok
természettudományos ismereteiket gyakorlati problémák megoldásakor. A
2000-es és a 2003-as PISA-n elég rosszul teljesítettünk, vajon most
mekkora az esélyünk?

A Programme
for International Student Assessment, azaz a Program a tanulók
tudásának nemzetközi felmérésére című nemzetközi vizsgálat nem
az iskolai tananyagra kérdez rá. Az OECD által indított felmérés azt
kutatja, mennyire tudják hétköznapi problémák megoldására alkalmazni a
tanultakat a tizenöt éves diákok, mennyire lesznek képesek megállni a
helyüket a munkaerőpiacon és továbbképezni magukat. A 2000-es és a
2003-as vizsgálatokon ebből a szempontból a magyar diákok igencsak
rosszul teljesítettek.

A PISA során
mindig mérik az olvasás-szövegértést, a matematikai eszköztudást és a
természettudományos ismeretek alkalmazásának képességét. Idén a
feladatok nagyobb része a természettudományos tudás felmérésére irányul
majd.

Ezen a területen a magyar
diákok korábban más nemzetközi felmérésekben jól teljesítettek. A TIMSS
és a TIMSS-R nevű felméréseknél persze jellemzően azokban a feladatokban
voltunk jók, amelyek a tények és a természeti törvények ismeretére,
azok visszaadására vonatkoztak. A problémák megoldásában gyengébb
eredményeket produkáltunk.

A PISA
eleve olyan komplex feladatokat állít a diákok elé, amelyek nem oldhatók
meg egyetlen tantárgy vagy képlet ismeretével. Ezekhez – a sokszor
egyébként egyáltalán nem nehéz – feladatokhoz „tantárgyakon átívelő”
gondolkodásra lenne szükség, az addig megszerzett tudás egészét kellene
mozgósítani – ahogy az életben.

A
korábbi felmérésekben főként az olyan feladatok tették próbára a
diákokat, amelyekkel az iskolában még nem találkoztak. Ezeknél nekik
kellett felismerni, hogy a megoldáshoz milyen törvényszerűség
alkalmazása vagy más eszköz vezet el. Ez nem könnyű, mert nem ezt
tanulták.

A vicces kedvű kutatók
például a következő kérdéssel szívatták a világ ifjúságát az egyik
PISA-tesztben. A közép-afrikai Csád-tó négyezer évvel időszámításunk
előtt 60 méter mély volt, kétezer évvel később teljesen eliszaposodott,
háromezer évvel később viszont vízszintje két méterre emelkedett. A
kérdés az volt, milyen mély a tó ma?

A feladat mellé egy szép színes diagrammot is
mellékeltek az előbbi adatokkal. Ezek alapján azonban nem lehetett
megoldani a feladatot. A megoldás igazából a feladatot ismertető apró
betűs szövegben volt, ahol kiderült, hogy a tó vízszintje ma nagyjából
ugyanaz, mint időszámításunk után ezerben volt. Tanulság: a megoldás nem
mindig az adathalmazban van, tudni kell szelektálni az információk
között.

A PISA-ra felkészülni nem
lehet és nem is érdemes. A PISA-teszteken azoknak az országoknak a
diákjai szerepeltek jobban, amelyek az oktatásban már alkalmazták a
felmérés eredményeit – mondta az Index kérdésére Csapó Benő, a Magyar
Nemzeti PISA Bizottság vezetője.

Ugyan Magyarországon az elmúlt években sok szó esett
arról, hogy a lexikális tudás helyett az iskolákban erősíteni kell az
ismeretek megszerzésének és alkalmazásának képességét, lényeges változás
Csapó Benő szerint még nem történt. A Szegedi Tudományegyetem
professzora szerint ehhez alapjaiban meg kellene újítani a tanulás és
tanítás módszertani kultúráját.

A
PISA 2000 és a PISA 2003 Magyarországot is szembesítette azzal, hogy a
diákok az iskolában tanultakat nem tudják megfelelően átültetni a
gyakorlatba. Az olvasási teljesítményekben a magyar diákok a résztvevő
32 ország közül a 22. helyen szerepeltek. A matematikai képességekre
koncentráló PISA 2003-ban 32 ország közül összesítve a 21. helyen
végeztek.

A 2000-es vizsgálat
szomorú tanulsága volt, hogy a tizenöt éves diákok egynegyede a
bonyolultabb (magyar) szövegeket nem érti meg, így valójában nem
alkalmas arra, hogy később a munkaerőpiacon és az életben boldoguljon
vagy továbbképezze magát.

A PISA
fontos megállapítása volt az is, hogy nálunk az iskolák színvonala
között óriási különbségek vannak. A magyar iskolák a családi
(szociokulturális) háttér hiányosságait csak kevéssé vagy egyáltalán nem
tudják kompenzálni. A magyar oktatás tehát az iskolák eltérő színvonala
miatt szegregációt idéz elő, amely tovább növeli a társadalmi
különbségeket.

A PISA-felmérésen
hagyományosan a finn diákok, valamint a távol-keleti országokban
(Hongkong, Korea, Japán) élők teljesítenek jól. Magyarországnál nem
értek el sokkal jobb eredményt egyébként a francia, az egyesült
államokbeli, a német vagy az olasz diákok sem. A rossz eredmények több
európai országban, köztük Németországban szabályos PISA-sokkot váltottak
ki, s élénk társadalmi vita indult az oktatás minőségének
javításáról.

Magyarországon sokkról
nem beszélhetünk, de az Oktatási Minisztérium többek között a felmérés
eredményeinek hatására indította el a közoktatási reform lépéseit.
Átalakították például az érettségi követelményrendszert, amelyben a
tényanyag „kikérdezése” mellett a korábbinál jóval nagyobb szerepet
kapnak a problémamegoldó, az ismeretek felhasználását igénylő feladatok.
A most tizenöt éveseket már erre trenírozzák, talán látható lesz az
eredmény.