A
pedagógusképzés változás előtt áll a bolognai folyamat miatt, és ez
remek alkalom arra, hogy a szemléletén is változtassunk – mondja
Estefánné Varga Magdolna, az egri Eszterházy Károly Főiskola
Tanárképzési és Tudástechnológiai Karának dékánja. (Forrás:
NOL)

A bolognai rendszerben tanári
diplomát csak a mesterszintű képzésben lehet szerezni, így nagyobb
lehetőség kínálkozik a leendő pedagógusok kompetenciaalapú képzésére. Ez
tulajdonképpen azt jelenti, hogy a hallgatók az elmélet mellett olyan
gyakorlati ismereteket, tudást, nézeteket sajátítanak el, amelyek
segítségével hatékonyabban, az egyénekre jobban odafigyelve tudnak
tanítani.

Az Eszterházy Károly
Főiskola egyik pályázata lehetővé tette, hogy egy másfél éves projekt
keretében ilyen szemlélettel tanítsák a hallgatókat. A programra három
kompetenciaterületet választottak ki. A szociális és életviteli
kompetenciák körébe tartozik minden, ami a társas kapcsolatokhoz
kötődik: az egyén viszonya a csoporthoz, a kapcsolatépítés, a
viselkedési minták. Tehát például egy olyan tanár, aki jártas ezen a
területen, észreveszi, ha egy diák nem tud beilleszkedni az
osztályközösségbe, és azt is tudja, hogyan segítsen. A második
kiválasztott kompetencia az életpálya- építési volt, amelynek
segítségével a pedagógus segíthet a gyerekek önismeretének fejlődésében,
a reális énkép kialakításában, saját képességeinek, készségeinek
felismerésében, ezáltal a pályaorientációban. A harmadik kompetencia az
információs és kommunikációs technológiák ismerete, hiszen a korszerű
(tan)eszközök használata nélkül ma már nehezen lehet megtalálni a közös
hangot a gyerekekkel.

Ezeket a
kompetenciákat bármilyen szakos tanárok sikeresen alkalmazhatják a
mindennapokban. Persze leginkább akkor, ha lehetőségük van például arra,
hogy kisebb csoportokban, átrendezhető tantermekben tanítsanak – a
hagyományos, frontális tanítás során (vagyis amikor a tanár az egész
osztállyal szemben áll) mindig lesz olyan gyerek, akire nem jut elég
figyelem, akitől nem érkezik visszajelzés. Ha azonban a pedagógusnak
lehetősége van arra, hogy időnként körbe ülve, vagy párokat, kis
csoportokat alkotva tanuljanak, tartsanak foglalkozásokat,
beszélgetéseket, hogy projekteket találjanak ki, és megvalósításukon
közösen dolgozzanak, akkor nagyobb valószínűséggel veszi észre a
gyerekek gondjait, figyel fel képességeikre.

Arról nem is beszélve, hogy a diákok is megtanulnak
egymásra figyelni, a másikat támogatni, értékelni egymás teljesítményét,
korrekten véleményt mondani – csupa olyasmit, amire felnőttként nagy
szükségük lesz.

– Új típusú
szakértelemre van szükség a közoktatásban, hiszen a tanulási,
viselkedési problémákat kezelni kell – mondja a dékán asszony. Ehhez
pedig elengedhetetlen, hogy a leendő pedagógusok hozzáállása,
szemlélete, szakértelme megfelelő legyen, hogy valóban azért válasszák a
tanári pályát, mert oktatni, nevelni szeretnének. A pályaalkalmasságot a
jelenlegi rendszerben nem igazán lehet vizsgálni, és a 17-18 évesen
meghozott döntések gyakran tévesnek bizonyulnak: mire a hallgató
diplomát kap, rájön, hogy nem is szeretne igazán tanítani. Ezen a
helyzeten is változtathat némileg az új felsőoktatási
rendszer.

Az Eszterházyn az
alapképzés részeként lehetőség van pályaorientációs program elvégzésére,
amely öt kurzust jelent, amelyeken igyekeznek megmutatni a hallgatóknak
a tanári pályát, hogy átgondolt döntést hozhassanak. – Egy pedagógusnak
valóban egy életen át kell tanulnia a gyerekeket is – mondja a dékán –,
ezért csak annak kellene ezt a pályát választania, aki vállalja
ezt.