A szépen csengő mondatok mögött nagyon súlyos részleteket rejt a péntek este 10 órakor nyilvánossá tett új Nemzeti alaptanterv: hagymázas múlt, nacionalizmus, a történelem megfelelő értelmezése, hangsúlyos politikai nevelés. A rendszerváltás óta nem volt olyan tanterv, ami ennyire fontosnak tartotta volna a honvédelmet. Noha a diákok maximális óraszáma csökken, az alaptanterv alapján a tananyag mennyisége nem fog.

A rendszerváltás óta nem volt példa arra, hogy egy nemzeti alaptanterv ilyen mértékben kötelező ideológiát írt volna elő – mondta a hvg.hu-nak Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke a pénteken nyilvánosságra hozott dokumentumról. Az anyag tendenciózusan torzít, az Árpád-korból például csak a győztes harcok és csaták ismertetését írja elő, így akár kimaradhat a tatárjárás is, de a Horthy-kort is “talpra állás Trianon után” felütéssel írták bele a dokumentumba, holott azt nem csak ez jellemezte.

Mintha egy hagymázas múltat akarnának megrajzolni, a konfliktusok bizonyos helyzetekben nem nagyon jelennek meg. Ez az erőteljesen nacionalista NAT, a magyarokat erősként, hősként, pozitív szereplőként kívánja láttatni.

Noha az anyag szerint reális és poztív nemzettudat kialakítása lett volna a cél, a realitást a szöveg alapján Miklósi nem érzékeli. A történelem mellett az irodalomban is megjelenik ez az erősen nacionalista szemlélet. Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke a hvg.hu-nak azt mondta,

a XX. századi történelem MEGFELELŐ értelmezésére nagy gondot fordít a NAT, ez lesz az irodalomtanítás egyik célja.

A NAT-ba bekerült Orwellel nagy hangsúly lesz az antikommunista propagandán. Hogy mit kell gondolni Trianonról, azt az annak traumáját tárgyaló szerzők nyomatékosításával teszik egyértelművé.

Nem arról van szó, hogy Orwellnek ne lenne igaza, de ez az eddigieknél sokkal erőteljesebben politikai nevelésre törekvő tanterv. Szellemiségben a harmincas, ötvenes, hatvanas évekbe megyünk vissza, csak itt az ötvenes évekkel ellentétben nem a szocializmus, hanem a nacionalizmus lesz vezérlő ideológia.

Ez az ideológiai kötődés a Csépe Valéria és csapata által 2018-ra elkészült tantervi koncepcióból hiányzott, nem véletlenül dobta vissza azt a kormány. Gulyás Gergely miniszter rögtön közölte, ez abban a formában biztosan nem lép életbe.

Kritika helyett mérlegelés

Több hónapos munkával az irodalomra, történelemre vonatkozó részt újraírták, és telerakták pédául a honvédelemre vonatkozó megjegyzésekkel (a honvédelem említés szintjén sem szerepelt Csépéék anyagában). Például ezzel:

A tanuló megismeri és megérti, hogy a haza védelme nem csak a fegyveres erők feladata, hanem minden magyar állampolgáré, ezért a honvédelem ügye a lehető legszélesebb nemzeti egységet képviseli.

Ezt a diákok az állampolgári ismeretek keretében sajátíthatják majd el (ez eddig az „Állampolgárságra, demokráciára nevelés” nevet viselte). Ugyanebben a részben van egy másik sokatmondó változtatás is: az eddigi NAT szerint a közügyekben való részvétel a többi között az önálló kritikai gondolkodást kívánta meg, szeptembertől az önálló mérlegelő gondolkodást fogja.

Miklósi szerint olyan tanterv sem volt még a rendszerváltás óta, ami ennyire fontosnak tartotta volna a honvédelmet, ami számos tantárgyban benne lesz, a tematika hangsúlyos eleme. A koncepcióba mindenesetre illeszkedik: Nahalka István oktatáskutató szerint ez is a nacionalista ideológiát tükrözi.

Minden autokratikus hatalom erősen épít a honvédelmi, védjük meg magunkat ideológiára.

Az óraszám csökken, a tananyag nő

Nahalka szerint egyáltalán nem igaz, amit a kormány mond, hogy a péntek este 10-kor közzétett szöveg nem egy új alaptanterv, csak a korábbi módosítása. „Lényegesen átírták, több ponton sokkal jobban hasonlít a Csépe-féle tervezethez, mint a hatályos tantervhez.” Viszont így, hogy csak átdolgozásként kommunikálták, megúszták a társadalmi vitát.

Jól hangzik, hogy a diákok óraszáma csökken, azonban szakértők az alaptanterv alapján azt mondják, olyan mennyiségű lesz a tananyag, hogy a terhelésük nem fog csökkenni. Éppen ezért aligha lesz bármi a kompetenciafejlesztésről, az eredményes tanulás segítéséről, a képesség-kibontakoztatás támogatásáról leírt jól csengő mondatokból. Nahalka szerint hátralépés történt, az alaptanterv egy ósdi szemléletet tükröz, meg akarja mondani minden gyereknek, hogy iskolaidőben mit kell tanulnia. „Ebből nem lesz differenciálás meg személyes fejlesztés, ez megöl minden pedagógiát.” A nacionalista irányról is megvan a véleménye: „a XXI. századi pedagógia már nem egy adott világnézetre vagy erkölcsre neveli a gyereket, hanem feltárja előtte a lehetőségeket és hagyja dönteni”, ez tehát ennek sem felel meg.

Vass Vilmos oktatáskutató, tantervfejlesztő szerint

ez egyszerű ismeretközvetítésről szól, nyilvánvalóan gondolkodásmentes iskolát képzeltek el. Elsősorban a gimnáziumra igaz, de az általános iskolában is alapvetően elavult pedagógiai módszereket erősít, a diktálást és a magolást.

Az irodalomról elképesztően részletes leírás jelent meg, a kötelezően megtanulandó versszakokig lemenve. Vass szerint betanított munkásnak nézik a tanárokat, döbbenetesnek tartja, hogy visszatértünk az 1962-es tantervutasításos rendszerhez. „Ennél sokkal többet tud a magyar pedagógia.” A magán és alternatív iskolák is foghatják a fejüket: a NAT-ot ők sem hagyhatják figyelmen kívül, így mozgásterük jelentősen csökken.

Mindent IS, csak kortárs irodalmat nem

Arató Lászlónak nem az a legnagyobb gondja a NAT-al, hogy kötelező-e Wass Albert vagy sem (kötelező), hanem az, hogy az előírt mennyiséget képtelenség lesz megtanítani gimnáziumban, nem is beszélve a technikumokról.

Hetedik-nyolcadikban 59, 9.-től 12.-ig pedig 126 szerzővel, azaz mintegy 4-500 művel kellene foglalkozniuk a diákoknak különböző mélységben. Ezt csak a legrosszabb fajta frontális oktatással lehet megcsinálni, ilyen mennyiség mellett még a kérdve kifejtés műfaja sem fér bele az órákba.

Vagyis előfordulhat, hogy a tanár néhány nevet vagy címet csak ledarál, annak pedig nincs sok értelme. Szerinte maszlag az olvasás örömének, megszerettetésének, az önálló gondolkodásnak, a szövegértés fejlesztésének említése is, ilyen mennyiségű tananyag mellett ez kizárt.

A kánonátrendezés egyértelmű, határozott tendencia, a nyugatos hagyománnyal egyenlő fontosságúnak állítja be a tanterv a nemzeti konzervatívnak nevezett vonalat és a transzilvánizmust, az erdélyi irodalmat.

Nincs gond azzal, hogy erdélyi irodalmat kell tanítani, de az látszik, hogy az ideológiai érték fontosabbnak tűnt a minőségnél.

Hiába képtelenség az előírtakat megtanítani, az érettségi követelmény a NAT-on alapul, így – ha a dokumentumot addig nem vonják vissza – az már biztos, hogy pár év múlva a Petőfi, Arany, Ady, Babits, Kosztolányi, József Attila szintjére emelt Herczeg Ferenc, a Horthy-kort reprezentáló író is ott lesz a tételek között, hiszen az ő életművét is tanítani kell, ami minden iskolában és minden évben kötelező tételt jelent.

Az ő írásai nem botrányosak, csak nem érdemel helyet a legnagyobbak között

– mondja Arató.

A Nobel-díjas regényt nem említi a szöveg

Teljesen elhibázottnak tartja, hogy a “kronológia” lesz a vezérelv már hetedik-nyolcadik osztályban is. Ez azt jelenti, hogy nem lehet olyan műveket beválogatni, amelyek a diák olvasó érdeklődéséhez közel állnak. Hetedikben a régi korok, majd a felvilágosodás és a reformkor irodalmával fog foglalkozni, nyolcadikban meg az előző századfordulóéval és századközépével. A régimódi gondolkodást tükröző NAT-ban a kortárs irodalom nem kap helyet, sőt az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas regényt, Kertész Imre Sorstalanságát sem említik már. Bár van egy olyan megengedő kitétel az olvasmányok felsorolásában, hogy „szabadon választható magyar ifjúsági vagy meseregény; szabadon választható világirodalmi ifjúsági regény”, kérdés, lesz-e erre idő a kötelezően előírtak mellett.

Itt nem az volt a lényeg, hogy a gyerek olvasson, csak egy rideg és korszerűtlen nemzeti műveltségkoncepció számít. A Csépe-féle tervezet összehasonlíthatatlanul jobb volt, az lehetővé tette egy korszerű, a XXI. századhoz, a mai gyerekekhez valamennyire illő irodalomtanítást. Ez nem.

A történelemben több esetben elveszik a diákoktól az önálló értelmezés lehetőségét, például mikor a török háború „hőseiről”, vagy a trianoni „békediktátumról” tanulnak. Utóbbi a hatályos NAT-ban is így szerepel már, azonban Miklósi szerint most hangsúlyosabb a váltás. Azt már említettük, hogy a „talpra állással” a Horthy-korszak tanításában is hangsúlyeltolódás lesz, de furcsa az is, hogy noha nem lenne muszáj ilyen szintig lemenni, a Rákosi- és Sztálin-korszaknál megemlítették a deportálást, míg a holokauszt kapcsán nem. Az sem világos számára, hogy az általános iskola végére előírt, a “magyar megmaradásról” szóló témakör mit takar, ez valószínűleg a még jobban részletező kerettantervből sem fog kiderülni, csak a tankönyvekből.

A NAT mindenesetre annyi újítást hoz, hogy Miklósi szerint szakmaiatlan a szeptemberi bevezetése, ahogy a magyartanárok szerint is azonnal vissza kell vonni azt.

Forrás