Perui és
brit kutatók megtalálták az inkák egyik elveszett városát az Andokban.
Az ősi település a spanyol konkvisztádorok elleni harc egyik utolsó
bástyája lehetett.
(Forrás: Törifórum / Origo)

Az elmúlt négy évtized során ez az első jelentős
felfedezés az inkák örökségével kapcsolatban. A szenzációs eredményt
sokan máris Peru új Machu Picchujaként emlegetik. A helyiek által már
korábban ismert romok között az inka civilizáció példátlan értékei
kerülhetnek elő, mivel a spanyol hódítók valószínűleg nem tudták bevenni
– vagy el sem jutottak idáig -, később pedig egyszerűen feledésbe
merült a létezése.
 
A romok a zord
Vilcabamba-régióban, mindössze 40 kilométerre fekszenek a Machu
Picchutól, Peru jelenlegi leghíresebb és leglátogatottabb régészeti
emlékétől. Akárcsak a Machu Picchu, a helyiek által Corihuayrachina
néven ismert település is a sűrű őserdő szívében bújik meg, a Cerro
Victoria hegy csúcsán.

Az eddigi
vizsgálatokból ítélve a 6 négyzetkilométernyi területen terpeszkedő
Corihuayrachina egykor magasan fejlett és rendezett város lehetett,
amelynek szívét egy még romjaiban is impozáns áldozati hely uralta. A 12
ásatási helyszínen eddig több mint 100 kör alakú ház romjait, továbbá
raktárépületek, sírok és sírtornyok, egykor művelt mesterséges teraszok,
vízhálózat és egy piramis maradványait találták meg. A kör alakú
házakat feltehetően az inkák előtti hegyi törzsek
építették.

A korábbi fosztogatások
ellenére már eddig is számos cserépedény, kőből készült eszköz és emberi
maradvány került elő. Az expedíció vezetője, a brit Peter Frost szerint
az itt talált, valószínűleg az egész inka történelmet felölelő leletek
arra kényszeríthetik a régészeket, hogy felülvizsgálják az inkákkal, s
főleg az első hódításokkal kapcsolatos véleményüket. Corihuayrachina
ugyanis a korai inka időktől kezdve lakott lehetett, s eddig nem
feltételezték, hogy az inkák már hódításaik elején eljutottak
idáig.

A város – amelynek elődjét az
inkák valószínűleg más törzsektől foglalták el – egy ősi ezüstbányára
települt. A bányát a helyiek egészen az 1970-es évekig használták. Frost
először 1999-ben hallott az ősi településről, s két év szervezőmunka
után, 2001 júniusában kezdte meg az ásatásokat.

Az inka birodalom egykor a mai Kolumbiától Chile
középső részéig terpeszkedett a Csendes-óceán partján, amelyet azonban
Francisco Pizarro spanyol konkvisztádor maroknyi serege 1533-ban
megadásra késztetett. Az inkák 1536-ban feladták fővárosukat, Cuzcót, s
egy 50 ezer fős inka hadsereg az Andok hegyei közé, Vilcabamba erdeibe
húzódott vissza, ahol újonnan alapított fővárosuk még 36 évig tudott
ellenállni a hódítóknak. A birodalom végső pillanatát az utolsó inka
uralkodó megölése jelentette 1572-ben.

Még napjainkban sem megnyugtatóan tisztázott a nagy
kérdés: hol lehetett az inkák utolsó fővárosa? Feltehetően itt, a
„Vilcabamba elveszett városa”-ként emlegetett településen halmozták fel
utolsó nagy arany- és ezüstkészleteiket, amelyet aztán – az El Dorado
esetéhez hasonlóan – évszázadokig kerestek a hódítók és a kincsvadászok.
Amikor a brit Hiram Bingham 1911-ben rábukkant a Machu Picchu romjaira,
azt gondolta, hogy az elveszett várost találta meg. Később ezt a
történészek megcáfolták. 1964-ben Gene Savoy az Espiratu Pampa néven
ismert területen talált romokat azonosította az inkák utolsó
fővárosával.