A
történelmi Magyarország egyik legkisebb közigazgatási egysége Ugocsa
vármegye volt, amely a „non coronat” kifejezés révén élénken él a
köztudatban. A terület századokon keresztül birodalmak és királyok
érdekeinek ütközőpontjában helyezkedett el, s az ott élők emiatt sok
megpróbáltatást álltak ki. (Forrás: Múlt-kor)

[…]

Kárpátalja
Ukrajna délnyugati részén fekszik. Északkeletről a Lvivi- és
Ivano-Frankovszki terület, délről Románia, délnyugatról Magyarország,
nyugatról Szlovákia, északnyugatról Lengyelország határolja. Területe
12,8 ezer négyzetkilométer. Négyötödét erdők és hegyek borítják, csupán
egyötöd része nyúlik le az Alföldre. A történelmi Magyarország egyik
legkisebb közigazgatási egysége Ugocsa megye, amely századokon keresztül
birodalmak és királyok érdekeinek ütközőpontjában volt, s emiatt népe
sok megpróbáltatást kiállt.

Ugocsa vármegye a Tisza
két partján terül el. Északon Bereg megye, keleten Máramaros és Szatmár
megye, délen és nyugaton ez utóbbi határolja. Területe 1213
négyzetkilométer. Nyugati része lapályos, keleti része azonban hegyes.
Folyóvizekben a vármegye aránylag gazdag, a Tisza keleti-nyugati
irányban hasítja a vármegyét. Első említését Anonymus munkájában
találjuk: „… Árpád vezér elküldvén seregeit, s az egész földet, mely a
Tisza és a Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt
elfoglalta.”

A vármegye egyik
legrégibb települése Nagyszőlős volt, neve először 1262-ben fordul elő
az oklevelekben, s az erdőirtás következtében hamarosan megkezdődött itt
a földművelés a szőlő meghonosítása. A megye nevét adó Ugocsa falu
korán, már a 14. században elenyészett, beolvadt a jelenlegi
Szászfaluba, a helységnek vára sem volt. A vármegye eredetileg királyi
vadászterület volt, ahol a 12. század folyamán jött létre erdőispánság, s
a sásvári vár pusztulása után átvette a megye szerepét. A megyének
ezután hosszú évekig nem volt vára. Az utolsó Árpád-házi király halála
után föllángoltak a pártharcok tüzei. Károly Róbert Borsa Bekének
ajándékozta Szőlőst, ahol várat építtetett. Borsa Beke testvére, Borsa
Kopasz azonban a király ellen szövetkezett Csák Mátéval, s emiatt a
királyi hadak elfoglalták és lerombolták Szőlőst. A vár azonban ismét
felépült, s a király a feleségének, Máriának ajándékozta. A királyné
halála után azonban az erősség története homályba vész.


1399. augusztus 29-én Perényi Péter, Zsigmond király
hűséges híve adományba kapta Szőlőst, s ezzel együtt engedélyt
várépítésre. A Perényiek 1405-ben megkapták Nyalábvárát is, s ettől
kezdődően évszázadokig a vidék urai lesznek. Ugocsa megyéből, Verbőc
községből származott Werbőczi István a feudális szokásjog rendszerezője
(Hármaskönyv szerzője). A 16. század elején Nagyszőlős és Nyalábvár ura a
két Perényi testvér: Perényi Gábor és Perényi István lett. Gábor,
Ugocsa megye főispánja a huszti várat és annak gazdag jövedelmét is
birtokolta (1526-ban mind a két Perényi fiú elesik a mohácsi csatában).
Egyes források úgy tartják, hogy Perényi Gábor építtette 1505-ben a
ferences-rend számára azt a hatalmas kolostort, amely a szőlősi vár
tőszomszédságában állott. Más kútfők viszont Perényi Istvánt és
feleségét tartják a kolostor pártfogójának. 1535 elején 22 szerzetes
fáradozott itt az Úr szolgálatában.