A
Titanic óceánjáró 1517 emberéletet követelő katasztrófáját a legújabb
kutatások szerint a tárolóban lángra lobbant szén okozta.
(Forrás:
National Geographic)

A Titanic
óceánjáró 1517 emberéletet követelő katasztrófáját a legújabb kutatások
szerint nem a hajó építőinek és kivitelezőinek elbizakodottsága, mégcsak
nem is a hajó kapitányának becsvágya okozta, hanem egy akkoriban igen
gyakori jelenség: a tárolóban lángra lobbant szén.

Mai ismereteink szerint a katasztrófához egyszerre sok
tényező járult hozzá, egyik leglényegesebb okra azonban a Titanic
feltárásának monopóliumát megszerző cég egyik munkatársa bukkant rá
nemrégiben. Az bizonyosnak látszott már eddig is, hogy a hajó a
körülményekhez képest túl gyorsan haladt, ezért az ütközés előtt már nem
tudták megfelelő módon korrigálni az útirányt. Korábbi feltételezések
szerint a rohamtempónak nem objektív, hanem szubjektív okai voltak: a
hajó tervezőinek valamint a hajó kapitányának becsvágya, hogy a lehető
leggyorsabban érkezzenek meg a dél-angliai Southhamptonból New Yorkba. A
Titanicról be akarták bizonyítani, hogy nem csak a világ legnagyobb,
hanem egyben leggyorsabb óceánjárója is.

Csakhogy a legújabb kutatások és az erre épülő elmélet
mást állítanak. Robert Essenhigh, az Ohioi Állami Egyetem mérnöke
szerint a hajó azért ment túl nagy sebességgel, mert a széntárolóban tűz
ütött ki, és az akkori módszereknek megfelelően az izzó szenet a
tárolóból a tűztérbe lapátolták, nehogy a szénraktárban található teljes
szénmennyiség begyulladjon. Ez a jelenség, valamint elhárítási módja
megszokott dolog volt akkoriban a tengerjáró hajókon. A Gelogical
Society of America éves szimpóziumán Essenhigh azt is elmondta, hogy a
„becsvágy”-teória ellen több érv is szól: az építés körülményeire
vonatkozó dokumentumokból egyrészt kiderül, hogy a Titanic építtettője, a
White Star Lines cég nem a világ leggyorsabb, hanem a világ
legkényelmesebb hajóját akarta megépíteni.

Ezenkívül a dokumentumok arra is fényt derítettek, hogy
a hajó széntárolóját Southhamptonban csak félig sikerült megpakolni,
mivel egy bányászsztrájk miatt nem állt rendelkezésre elegendő
menniységű szén. Így aztán a széntároló csak félig volt, ez a
szénmennyiség azonban maximális sebesség esetén nem lett volna elég a
Dél-Anglia és New York közötti ugyancsak hosszú útra. „Eredetileg úgy
tervezték, hogy félgőzzel teszi meg az utat a hajó, mivel a fedélzeten
csak 800 tonna szén volt” – mondta Essenhigh a konferencián. Nemrégiben
előkerült dokumentumokból az is kiderül, hogy Southhampton és Cherbourg
kikötőjébe valóban érkeztek a Titanicról olyan jelentések, melyek
szerint tűz ütött ki a széntárolóban, így az új elmélet igazára utaló
nyomok megszaporodtak. A Titanic kutatásának monopoliumával rendelkező
cég legújabb kutatásai is alátámasztják azt az elméletet, mely egyszer
már felmerült az ötvenes években. Akkor a sheffield-i egyetemen olyan
kísérleteket végeztek, amelyek a szénmennyiség apadására vonatokozóan
nyújtottak új adatokat.

A
kíséreletek során kiderítették, hogy a szén mennyisége a tárolóban
maximális hajtóerő esetén két és fél centiméterrel csökkenhetett, amely
azonban még mindig nem volt elég a tűz megfékezéséhez. Az R.M.S. Titanic
által most megtalált roncsok ugyancsak arra utalnak, hogy a szén
fogytán volt a luxushajón. Egy távirányítású robot révén a kutatók olyan
hajódarabokra bukkantak, melyeket eddig még nem fedeztek fel. A tenger
mélyén mintegy 3 kilométeres mélységben érintetlen épségben találtak rá
pezsgősüvegekre, Cantrell & Cochran márkájú röviditalos üvegre,
aranyozott gyertyatartóra, tejforralóra illetve bőröndökre. A roncsok
elhelyezkedése arra utal, hogy a Titanic nem kettétörött a jéghegynek
ütközést követően, hanem darabjaira hullott. Ebben egyszerre játszhatott
közre az ütközés és a tűz – állítja Essenhigh.

Persze az új elmélet bizonyos szempontból nem tudja
levenni a felelősséget a Titanic tervezőinek válláról. Az ugyanis
továbbra is megállja a helyét, hogy a fedélzethez közeli szinteken az
első osztály utasainak nagyobb kényelmét szolgálva eleve kevesebb
mentőcsónakot helyeztek el a tervezők, mint amennyi utast a hajó
szállított. A hajó kapitánya ezenkívül csak késlekedve jelzett rádión
keresztül a közelben cirkáló hajóknak, ráadásul nem is SOS jelzést adott
le először, hanem csak gyors segítségkérésre vonatkozót. Csak egy
órával az ütközést követően adta le a legmagasabb veszélyfokozatra
vonatkozó jelet. A közelben hajózó Californian kapitányáról továbbra is
elmondható, hogy nem kellő gyorsasággal reagált az eseményekre, ráadásul
az első segélykérő jeleket nem is vették, mivel a hajó rádiósa éppen
éjszakai pihenőjét töltötte, és nem volt aki helyettesítse.
A
katasztrófa körülményeinek vizsgálatát követően éppen ezekből a
hiányosságokból okulva vezettek be új szabályokat a tengeri hajózásban.
Így például előírták, hogy minden utas számára biztosítani kell helyet a
mentőcsónakokban, hogy kötelező mentőoktatásban kell részesülniük az
utasoknak, valamint hogy a hajókon állandó rádiós készenlét szükséges.