Jövő
héten két ásatási szelvényt nyitnak a régészek Szegeden, hogy a hajdani
vár északi és déli főfalát azonosítsák. Az erődítményt ugyan az 1879-es
árvíz után elbontották, ám a kutatásnak hála, mind pontosabban
rajzolható a belváros térképére. (Forrás: Műemlékem.hu)

„Két, tízszer tíz méteres szelvényt fogunk majd
nyitni május elején, hogy az északi és a délik főfal vonalát pontosan
megfogjuk” – mondta el a műemlékem.hu-nak Fogas Ottó, a szegedi Móra
Ferenc múzeum régésze. Hozzátette: miután az északnyugati saroktorony
egy részét sikerült néhány év e feltárni a jelenlegi ügyészség
épületének pincéjében, a mostani kutatással mindene eddiginél pontosabb
képet kapnak majd a várról, amely a középkorban az Alföld legnagyobb
erődítménye volt.

Pedig komoly
hadászati szerepet nem szánhattak neki az építése kezdetén, hiszen akkor
a város az ország határtól távoli, biztonságos vidékének számított. A
Maroson leúsztatott sószállítmányok miatt Szeged (első középkori,
1183-ból származó említésekor Ciggedin néven) nagy jelentőségre tett
szert a 13. századtól kezdődően: a városi rangot 1246-ban nyerte el,
ezután kezdődhetett el a vár építése.

„Az eddig feltárt falmaradványok, kőfaragványok alapján
valószínű, hogy a királyi vár komoly reprezentációs szerepet is
betölthetett” – mondta Fogas Ottó. „Amikor például a 15. század felében
átépítették a Szent Erzsébet tiszteletére szentelt vártemplomot,
megújították a vár többi részletét is”.

A valószínűleg Mátyás uralkodása alatti virágzásnak
azonban rövidesen vége szakadt. A törökök 1526-ban kifosztották és
felégették a várost, majd 1543 elején végleg elfoglalták. Majd’
százötven évig maradtak, s a várat jelentősen átépítették (annyira, hogy
volt olyan vélekedés is, miszerint ők építették volna). Így a falakat
földsáncokkal erősítették meg a becsapódó ágyúgolyók
ellen.

A török kiűzésével a vár
pusztulásához vezető végjáték is megkezdődött. A falak közé osztrák
helyőrség költözött, a börtönében betyárokat, az 1848-49-es
Szabadságharc után pedig magyar hazafikat őriztek. A város és az osztrák
katonák viszonya mindig is feszült volt, a helybéliek mint az elnyomás
jelképére gondoltak a Tisza-parti erődítményre. Szinte kapóra jött az
1879-es nagy árvíz, amely után Ferenc József  az addiginál
szebb Szegedet ígért a városlakóknak. A bontásnak áldozatul esett a
gyűlölt vár, kövei szinte csak mutatóba maradtak, emlékét ma már a
felszínen csupán két részlete idézi: a délkeleti saroktorony (más néven
vízibástya a rakparton), illetve az az épülettorzó, amely a vármúzeumnak
ad otthont.

A szegedi várról a
feltárásoknak hála egyre több ismeretet gyűjtenek a szakemberek. A
hajdani, ám elveszett erődítmény bemutatására több terv is született, ám
egyelőre (anyagi források hiányában) a kőtár anyagától eltekintve
kézzelfoghatóan nem ismerheti meg a nagyközönség.