Az
érettségi utáni szakképzés és a felsőfokú szakképzés helyzete
Magyarországon
(Forrás: FISZ)

A szakképzés jelenleg igen nyitott, de
népszerűtlen képzési forma Magyarországon. Miközben a felsőoktatásban
évről évre egyre több diák vesz rész alapképzésben és 40 ezer hallgató
jut diplomához évente, az államilag dotált szakképzési férőhelyek rendre
betöltetlenül maradnak. Mindez azt jelzi, hogy a szakképzés jelenleg
nincs a helyén a fejekben, ráadásul a munkaerőpiac is arra ösztönzi a
továbbtanulókat, hogy diplomát szerezzenek.

 A felsőfokú végzettséggel rendelkező
pályakezdők ugyanis átlagosan két és félszer többet keresnek, mint a
frissen munkába álló szakképzősök, emelte ki Mang Béla felsőoktatási
ügyekért felelős helyettes államtitkár a Magyar Szakképzési Társaság és a
Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottságának közös szervezésében
megrendezett, az „Érettségi utáni szakképzés, felsőfokú szakképzés” című
konferencián.

A szakképzési
jelentkezési kedv növelése érdekében 2005-től több változtatást is
tervez az oktatási tárca. A kétszintű érettségi rendszeréből
megkönnyítik a bejutást a szakképzési férőhelyekre úgy, hogy a felvételt
nem kötik minimum pontszámhoz (korábban a bejutás feltétele volt a
minimum 62 pont megléte), ettől azt várják, hogy legalább az államilag
finanszírozott helyek beteljenek.

A
gyakorlati szakemberek hiánya komoly torzulásokat okoz a magyar
gazdaságban, fejtette ki Bihall Tamás miniszteri biztos (FMM). A jól
képzett szakmunkásokból már évek óta hiány van a piacon, és elsősorban
külföldi, román és ukrán vendégmunkások töltik be az 50-60 ezer
szakmunkás állások többségét. A legfrissebb statisztikák szerint az
inaktív lakosság (kb. az össznépesség 33-34%-a) foglalkoztatását nagyban
segítenék az átképzések, bár jelenleg csupán az EU-s szint 40-50
százalékáig vesznek részt felnőttek ezekben a
képzésekben.

Bihall Tamás szerint a
szakképzési rendszer átalakításának szükséges feltétele lenne, hogy a
munkaadók állandó visszajelzésekkel segítsék a tárca munkáját.
Ugyanakkor Mang Béla hibaként emelte ki, hogy a szakképzők akkreditációs
eljárása túl hosszú, közel egy év, így pont azt a feladatot nem tudja
ellátni, ami előnye lenne: a munkaerőpiac változásaira való gyors
reagálás válik lehetetlenné. Összefoglalásként Bihall Tamás
fókuszpontként a regionalitás és a regionális képző központok szerepének
növelését, a gazdaság igényeinek állandó monitorozását, és a
kommunikációs és információs rendszer javítását jelölte meg.

Pálinszki Antal, a Fővárosi
Közgyűlés Oktatási Bizottságán elnöke kiemelte, jelenleg a szakképzés
nem azt a helyet foglalja el sem a diákok, sem a szülők fejében, mint
ami megilletné. A tanulókat nem a szakmunkás képzések, hanem a
felsőoktatásba kerülés motiválja. A szakképzésben végzett diákok 80
százaléka megy tovább egyetemre, vagy főiskolára, holott a cél az lenne,
hogy ezek a frissen végzett szakemberek foglalják el a több ezer
betöltetlen, gyakorlati szakembert igénylő állásokat.

Az biztos, hogy a munkaerőpiac
szempontjait és a társadalom teherbírását nem lehet figyelmen kívül
hagyni és a régi, technikus képesítésnek megfelelő képesítést meg kell
tartani, hangsúlyozta Árendás Péter, a budaörsi Illyés Gyula Hat
Évfolyamos Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója. A
megoldás sikeressége nagyban függ a finanszírozási rendszertől is. Evvel
kapcsolatban Árendás Péter kiemelte, hogy ha ténylegesen a felsőfok
része lesz az FSZ finanszírozás szempontjából is, akkor a
munkamegosztást és az állami normatíva megosztását, a helyi
önkormányzatok teherviselését központilag kell szabályozni, nem lehet az
akkreditáló felsőfokú intézmény és a szerződő szakközépiskola egyéni
alkujának tárgya a „végrehajtó szakközépiskolák” finanszírozása. A
diákok bizalma nem jelent problémát. A probléma ott van, hogy a
felsőoktatás mindenkit felvesz, hiszen a jelenlegi rendszer a hallgatók
létszámához köti a felsőfokú oktatás finanszírozását. Természetesen, ha
felveszik valamelyik felsőoktatási intézménybe a tanulót, nem fogja
helyette a felsőfokú szakképzést választani. Javaslata szerint
szigorítani, vagyis csökkenteni kellene a felsőfokú felvételi
keretszámokat, nem „tömegképzést”, hanem minőségi felsőoktatást
folytatni.
 
Berta Ákos, A Kodolányi János
Főiskola általános főigazgató-helyettese elmondta, hogy intézményük évek
óta alanyi és partner-szervezésben folytat felsőfokú szakképzést. A
főigazgató-helyettes több éves tapasztalata és személyes véleménye
szerint a felsőfokú szakképzés helye a felsőoktatási oldalon képzelhető
el olyan formában, hogy ebbe a képzésbe be kell vonni a
szakközépiskolákat is. A képzés két kritériumnak kell, hogy
megfeleljen:

Egyrészt, a végzettek
feleljenek meg a munkaerő-piaci elvárásoknak, másrészt tudásuk alapján
továbbtanulhassanak. Ebből következik, hogy az FSZ képzést a bolognai
folyamat részeként kell kezelni. A felsőfokú szakképzéseket övező
érdektelenséggel kapcsolatban Berta Ákos kiemelte az FSZ képzések rossz
bevezetésének problémáját, valamint azt a körülményt, hogy sem a diákok,
sem a munkaerőpiac igazán nem érti, ezért nehezen is értékeli ezt a
nagyon gyakorlatorientált képzési formát.

A konferencián résztvevők és a megkérdezettek egyaránt
egyetértenek abban, hogy jelenleg kiemelt feladatként kell kezelni a
szakképzések elismerésének növelését, a képzéseken szerezhető
végzettségnek pedig munkaerő piaci értéket kell adni. A probléma már
csak azért is sürgető, mert ha változás nem történik, 2006-ban nagyon
komoly munkaerő-hiánnyal kell szembenéznie a hazai szakmunkásokat
foglalkoztató cégeknek.