Ne tölthessenek be döntéshozó pozíciót a történettudományi intézményrendszer megújításában és működtetésében azok, akik politikai szerepben aktív részesei voltak az akadémiai szabadság korlátozásának, és a tudományos intézményrendszernek súlyos károkat okozó gyakorlatnak – egyebek mellett ezt javasolja a neves történészekből álló Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület HVG-hez eljuttatott állásfoglalása.

Magyarországon az elmúlt másfél évtized kormányzati hatalomgyakorlása súlyosan korlátozta az akadémiai szabadságot, szétverte és állandó bizonytalanságban tartotta a tudományos kutatóhálózatot. A teljesítmények valóságos értékelését háttérbe szorította a politikai lojalitás követelménye. A politikai hatalom túlterjeszkedése következtében általánossá vált a felkészületlen, de párthű emberek pozícióba helyezése, állandóvá vált a politika beavatkozása a tudományos életben.

Ez a gyakorlat különösen súlyosan érintette a történettudományt, hiszen a hatalom uralni akarta a múltat is

– vonja meg az elmúlt 16 év mérlegét a történészek által az 1989-es rendszerváltás idején alapított civil szakmai fórum, a Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület elnöksége és választmánya. A közelmúltat elemző írásukban emlékeztetnek a hatalom által ellehetetlenített kutatóintézetek (1956-os Intézet, Politikatörténeti Intézet) helyzetére, illetve arra, hogy a történeti kutatás független egyetemi tanszékeit és akadémiai intézetét alulfinanszírozták.

Ezzel párhuzamosan a kormányzat új, a politikai megrendeléseket és emlékezetpolitikai elvárásokat vagy pedig személyes érdekeket kiszolgáló kutatóintézeteket hozott létre

– utalnak kimondva-kimondatlanul például a Magyarságkutatóra.

Bár elismerik, hogy az új (kormányközeli) intézetek egyes tagjai is folytattak tudományosan értékelhető munkát, de maguk az intézmények alapvetően tudományon kívüli tevékenységet láttak el.

Ezekkel az erősen túlfinanszírozott intézményekkel egy észszerűtlenül tagolt, túlburjánzó és feleslegesen költséges kutatóhelyi struktúra jött létre. Ezzel szemben a teljesítményelvhez ragaszkodó, nemzetközileg is beágyazott akadémiai és egyetemi történettudományi intézetek állandó alulfinanszírozottsággal küzdve nehéz körülmények között próbáltak meg a felszínen maradni.

Mindezek elkerülhetetlenné teszik nemcsak az ettől a korszaktól és politikai gyakorlatától történő elhatárolódást, hanem a történettudományi kutatás intézményrendszerének teljesítményelvű, az akadémiai szabadságot helyreállító megújítását.

Ennek a legfontosabb lépéseit a következőkben foglalják össze:

 – Mindazok, akik társadalom- és történettudományi háttérből érkezve politikai szerepben aktív részesei voltak az akadémiai szabadságot korlátozó és a tudományos intézményrendszernek súlyos károkat okozó gyakorlatnak, ne töltsenek be döntéshozó vagy szakmai legitimációt biztosító szerepet a történettudományi intézményrendszer megújításában és működtetésében.

– Az emlékezetpolitikai célokból létrehozott különféle történettudományi kutatóintézetek állami támogatását vagy állami fenntartását – létezzenek azok bármilyen jogi formában – meg kell szüntetni. Ilyen alapítványi intézmények, különösen pártpolitikailag bekötött intézetek egyedi döntések alapján ne részesüljenek közpénzből.

– A megszüntetéssel felszabaduló állami támogatásokat a korábban alulfinanszírozott, a tudományos normák szerint működő kutatóintézetek és kutatóhelyek támogatására kell fordítani. Ennek érdekében javasoljuk egy pályázati rendszer létrehozását, amelyben a források elosztásáról döntő testületbe különböző szakmai szervezetek (MTA Történettudományi Bizottsága, MTA/HUN-REN Történettudományi Intézet, Magyar Történelmi Társulat, Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület, vonatkozó egyetemi kutatóhelyek) delegálnak tagokat, akik a támogatások tudományos szempontok szerinti elosztása felett őrködnek.

Mindazok a forrás- és dokumentumgyűjtemények, amelyek az elmúlt évek során ezen megszüntetendő intézményekhez kerültek, kerüljenek át az ezek őrzésére alkalmas és illetékes közgyűjteményekbe – zárul a Hajnal István kör állásfoglalása.

Forrás